A legkisebb túraenduro: Malaguti Dune 125 teszt

A Malaguti egykor igen népszerű márka volt. A céget a névadó Antonio alapította még 1930-ban, vagyis idén éppen 90 éve. A jubileumot azonban kis híján nem ünnepelték meg… A motorokat csak 1958-ban gyártani kezdő olasz cég ugyanis 2011-ben végérvényesen lehúzta a rolót – úgy tűnt, ők is eltűnnek a történelem kegyetlen süllyesztőjében. Aztán jött a döbbenetesen terjeszkedő osztrák családi cég, a KSR Moto – és megvette a Malagutit. Vagy csak a nevét – ezt nem tudjuk biztosan. Mindenesetre villámgyorsan újraélesztették a márkát – az adásvétel után egy évvel be is mutattak egy egészen kerek modellpalettát. Van ebben 50 és 300 köbcenti között enduro, sportmotor, csupasz gép, robogó és kalandmotor is. Hozzánk tesztre elsőként a túraenduro szegmensbe sorolt kis nyolcadliteres “kalandor”, a Dune 125 érkezett meg.

Az elsődleges kérdés, hogy egy ennyire kis lökettérfogatú blokkal szerelt motorka egyáltalán nevezhető-e túraenduronak. Persze egykor volt ekkora Varadero is a Honda palettáján – de ma senki nem kínál hasonlót. Ugyanakkor világszerte egyre nagyobb a kereslet a kisebb köbcentis masinák iránt, a kalandmotorok döbbenetes sikeréről meg már nem is beszélve. Így végül is logikus volt, hogy az újjászületett Malaguti lecsap a teljesen üresen tátongó piaci résre. Nagy kérdés persze, hogy valódi túrázásra alkalmas crossover lett-e a Dune 125, vagy csak valami optikailag annak tűnő valami?

Eltalált nyelvezet

Messziről megnézve a motort az valóban egészen rendben van. Az egész sziluetthez képest nagynak mondhatóak – és ballonos gumikkal szereltek – a kerekek, a hosszú csőrben kezdődő idomzat, a szép füstszínű szélvédő, a jól tagolt ülés, a magasra húzott kipufogó és a hátsó csomagtartó teljesen kerek egészet alkot. Az egyetlen furcsaság számomra az volt, hogy miért nem nagyobb kicsivel az első kerék – oldalról szemlélve a Dune 125 sziluettjét ugyanis szinte kisebbnek tűnik az első. A hátsó teljesen rendben is van, hiszen a gumiméret itt 130/80-17. Az elsőt is megnéztem az első találkozásunkkor – az viszont “csak” 100/90-18. Úgyhogy nem csalt a szemem, és azt nem is egészen értem, miért nem tettek egy collal nagyobb ráfot ide. Jobban is nézne ki vele a motor, illetve lényegesen nagyobb választékból kereshetnének gumit a tulajdonosok.

Ezt leszámítva azonban tényleg rendben van a masina optikája. Pusztán az elejét – csőr, lámpa, szélvédő – szemlélve nagyon erősen felsejlik egy réges-régi BMW F 650 GS fazonja – de ez biztosan csak azért van, mert jómagam szerettem azt a típust. 🙂 És ami különösen lényeges: a külméretei nem is törpe dimenziójúak. 2.130 milliméteres teljes hossz és 1.425-ös tengelytáv – ezektől simán lehetne benne nagyobb is a blokk. Az ülés is 79 centi magas, vagyis minden azt sugallja: átlagos embereknek ez egy kényelmes motor lehet. Szerencsére a tömeg nem vészes a maga 130 kilójával. Egyszóval nem csak a forma, hanem a valós dimenzió is jókat ígér. Úgyhogy ki kell próbálni!

A1 kimaxolva

Mikor megláttam a technikai adatokat – bár amikor elhoztam a motort, szinte alig volt nyilvános paraméter a neten -, nagyon megörültem. A Malagutit birtokló KSR Moto valamennyi márkája ugyanis régi kínai nyolcadliteresekkel operál – azoknak a 10-11 lóereje pedig jellemzően tényleg inkább csak a helyváltoztatáshoz szükséges abszolút minimumot hozzák. Legalábbis itt Európában – Ázsiában nyilván árnyaltabb a helyzet. A Dune 125 azonban nem a megszokott őskövületek egyikétől mozog. Itt egy rendes folyadékhűtéses nyolcadliteres adja az erőt, méghozzá 15 lovacskányit. Vagyis kihozták a maximumot az A1 jogsival vezethető kategóriából – ami tényleg örömteli.

Az állítólag Aprilia eredetű blokk ráadásul nagyon szépen is dolgozik. Könnyen pörög fel, nem késlekedős a gázreakciója – ami annyira jellemző sajnos a modern, mindenféle Euro normák által beszabályozott világunkra. Persze 125 köbcentivel könnyebb a normákat is tartani, így kevésbé vannak gúzsba kötve a mérnökök kezei… Egy szó mint száz, a kis Malaguti túraenduro nagyon szépen mozog ezzel a blokkocskával. Mivel teljesen újonnan kaptam meg a motort, az elején nagyon óvatosan bántam a gázzal – később azonban már kicsit szabadabban motoroztam vele. A motor jellemző vásárlóközönségéhez képest vélhetően igen túlsúlyos termetemet is könnyedén vitte 100-105 kilométer/órás csúcssebességgel. Itt nem leakasztott nyélgázra meg izzadtságszagú végsebességre kell gondolni, hanem olyan haladásra, ami érzésre mind a motornak, mind a motorosnak hosszú távon is teljesen kényelmesen tartható.

Sajnos fogyasztási adatokról nem tudok beszámolni, mert ahhoz több tankot ki kellett volna motorozni és mindet hitelesen, ugyanazon kúton utánatölteni. A gyári szám 2,8 liter/100 kilométer – ezt még a tankon is feltüntették egy kis matricán. Összes eddigi tapasztalatom alapján azonban azt vélelmezem, hogy inkább 3-3,5 közé lehet várni ezt az adatot – legalábbis ha dinamikusan kihasználjuk a motor teljes erőtartalékát és haladunk is vele. Ezzel és az amúgy nem nagy, de mégis – gyári adat szerint – 11 literes tankkal azért 300 kilométeres hatótávval lehet kalkulálni. Ami pedig teljesen elfogadható és életszerű egy kis köbcentis túraenduronak. Már ha tényleg ide sorolhatjuk – mert ahhoz azért kell futómű is!

A legnagyobb meglepi

A videó elkészülte óta a műszaki adatok nagy részére sikerült fényt deríteni – de azért még mindig kicsit hiányosak. Különösen igaz ez a futóműre. Elöl van két nem túl vaskos hagyományos teleszkópunk, amelyeknek legalább a 160 milliméteres rugóútja kiderült. Vagyis egészen jól saccoltunk a videó készítésekor. 🙂 Hátul pedig egy központi rugóstagunk, amely önmaga 42,5 mm mozgástartománnyal bír – a keréktengely mozgástartományát meg nem tudjuk. Állítani sehol nem lehet semmit. A hátsó rész már az én motoros cuccal együtt 116 kilós tömegem (nemrég mértem sajnos…) alatt is eléggé leült – ami normális, hiszen 170 kiló a Dune 125 teljes terhelhetősége. Vagyis az átlagos felhasználó egymaga jobb esélyekkel indul majd.

A második oldalon jönnek a gyakorlati tapasztalatok a futóműről, meg még sok fontos szempont. Úgy mint fék, kényelem, ilyenek. És kiderül az egyetlen versenytárs kiléte is. Lapozz – KATT IDE!