Hirdetés
Szinte hihetetlen, de ebben az évben már 42. alkalommal rendezték meg a világ leghosszabb tereprali versenyét. Ami annak idején csak egy kalandos túrának indult, mára a világ egyik legérdekesebb sporteseményévé vált, ahol amatőrök és gyári csapatok küzdenek meg részben egymással, de leginkább a természet erőivel és önmagukkal. Hosszú éveken keresztül Afrika volt a cél és sokáig Párizs-Dakar Rallynak nevezték a versenyt. Annak ellenére, hogy egy idő után már a rajt és a cél is más-más városokban volt. Aztán jött a dél-amerikai Dakar, amikor a terrorfenyegetettség miatt a verseny egy békésebbnek vélt kontinensre költözött, majd jó pár évig Peru, Chile, Argentína és Bolívia adtak otthont a versenysorozatnak. Idén elérkezett az ideje egy újabb fordulatnak, és első alkalommal a Közel-Kelet egyik legnagyobb országába, Szaud-Arábiába költözött a verseny. Ehhez persze nem kevés pénzre volt szükség, hiszen a verseny kedveltsége miatt a rendező országoknak évről évre több részvételi díjat kell fizetniük. Sokan nem gondolták jó döntésnek az új helyszínt, de a versenyt követve elfeledhetjük a politikát és üzleti érdekek összes húzását. A lényeg végül mégiscsak a sport izgalma lett.
A Vörös-tenger partján fekvő Jeddah városából 5000 kilométernyi mért szakasz és további 2500 kilométer átkötő szakasz során a mezőny kanyonokon és hegyeken át először a nyugati, majd északi területeket látogatta meg. Ezután keleti, déli irányba tartva fennsíkokon és kisebb hágókon szorosokon átjutva eljutottak az “Üres negyedig.” Egy nagy kerülő után végül újra a főváros, Rijád irányába tartva elérték a Qiddiya kulturális és sport központot. Ez a hely a modern Szaúd-Arábia egyik legnagyobb projektje, ahová versenypályákat, uszodákat és szállodák tömegeit tervezik, hogy a sivatag közepén egy különlegesen futurisztikus oázist hozzanak létre.
A Jeddah-ból induló 342 járműből 234 tudott részt venni a végső értékelésben (68,4%). 96 motor, 12 quad, 57 autó, 29 SSV és 40 kamion tudta teljesíteni a távot. 22 további jármű pedig kiesése után, a Dakar Experience szabályai szerinti “mentőágon” juthatott el a Qiddiyában felállított célba.
Egy rövid, 429 kilométeres táv volt már csak hátra a versenyben maradt mezőny számára a 2020-as Dakar Rally zárónapján. 262 km átkötő és 167 km speciál szakaszt kellett még túlélni. Az utolsó etap mindenkit másképpen motivál. Van, aki még azért hajt, hogy pár helyet javítson, van aki óvatoskodik, hogy már csak az utolsó métereken ne legyen baja. 429 km után végül mindenki megkönnyebbülten fordíthatta el a gyújtáskulcsot a 0 állásba. Véget ért az idei Dakar.
Egy dologban biztos vagyok. A legnagyobb ünneplés tegnap este a Monster Energy Honda csapat táborában volt. 31 évnek kellett eltelnie, hogy a japán márka újra Dakar győzelmet érhessen el. Ricky Brabec vitte el a Honda 450 CRF-jét a célig, és ezzel egyúttal ő lett a Dakar történetének első amerikai győztese is. Nem sokon múlt az elsősége, mert az SSV kategóriában ezúttal szintén amerikai végzett az első helyen. A kaliforniai motoros a harmadik speciál után az élre állt és kitartóan védte első pozícióját a hátralévő szakaszokon. A tavalyi évvel ellentétben – mikor a motorja három szakasszal a verseny vége előtt megadta magát – most minden óramű pontossággal működött, egészen a végéig.
Megérdemelt győzelem volt ez mind a versenyzőnek, mind a Hondának, akik türelmesen kivártak és kitartóan fejlesztettek, mióta 2013-ban hosszú kihagyás után újra visszatértek a tereprali világába. Brabeck a második pozícióban zárta a napi értékelést. Sokat köszönhet csapattársainak, akikkel közösen érték el a győzelmet. José Ignacio Cornejo megnyerte a szakaszt. Ezzel nem veszélyeztette Brabeck győzelmét viszont minden bizonnyal segített neki a navigálásban, ahogy tette ezt Kevin Benavides is, aki az első héten mindig az első ötben zárt, majd a pihenőnap után valamiért minden nap csak a 20-30. pozíció között ért be.
A KTM 18 éven keresztül vezette a Dakar motoros kategóriáját. A régi versenyzők egy része időközben kategóriát váltott, de mindig jöttek újabb sztárok, akik garantálták, hogy a terepmotoros versenyek legnehezebbikén 2001 óta a narancssárga márka győzedelmeskedjen. Egészen mostanáig. A Honda mellett az utóbbi években a Husqvarna volt még esélyes a cím elhódítására, viszont tudjuk, hogy a Husqvarna (és most már a GasGas is) a KTM többségi tulajdonába tartozik, szóval ez inkább csak házi versenynek lenne tekinthető.
Mindenesetre Pablo Quintanilla a Rockstar Energy Husqvarna Factory csapat chilei versenyzője már egy ideje az esélyesek között szerepelt. A tavalyi Dakar futamon Peruban súlyos sérüléseket szenvedett és majd egy évig tartott a felépülése. Idén viszont rendesen betámadott és csupán 16 perc 26 másodperccel maradt el Brabec-től az összesítésben. Az utolsó szakaszon az ötödik helyen ért be, így ő lett a második, ami az eddigi legjobb eredménye a nyolc Dakart megjárt motorosnak.
A Red Bull KTM Factory Team mindig is igyekezett a legjobb motorosokat magához csábítani és ez meg is hozta az eredményt az elmúlt hosszú időszakban. Ezúttal sem múlott sokon a győzelem. A címvédő tavalyi győztes Toby Price ezúttal harmadikként érkezett be és végül harmadikként léphetett az összetett értékelés pódiumára is.
Price csapattársa, az osztrák Matthias Walkner ezúttal nem tudta megismételni 2018-as győzelmét. Nem ment rosszul. Gyakorlatilag gond nélkül tette meg a távokat, de teljesítménye ezúttal csak az összetett 5. helyre volt elég. Az utolsó etapon biztonsági motorozással a 12. helyre ért be. Luciano Benavides a negyedik szakasz kivételével végig az első tízben szerepelt, előtte való nap már a harmadik helyen zárt, így végül összetettben a 6. helyen sikerült végeznie.
A Yamaha ezúttal is nagy reményekkel indította pilótáit, hogy megszerezzék a győzelmet a KTM-től. Bár a motorok valóban jól szerepeltek, mindkét legjobb emberük baleset miatt kényszerült feladni a versenyt. Adrien van Beveren, aki 2017-ben negyedik lett a 3. szakaszon, a tavaly hetedik helyezett Xavier de Soultrait pedig a 4. szakaszon dobta be a törölközőt. Vannak azért még tehetséges motorosok a kék márka háza táján, akikről a következő évek Dakar futamain biztosan hallani fogunk még. Az argentin Franco Caimi a nyolcadik, Jamie McCanney, mint legjobb kezdő pedig a tizenötödik helyen zárta a versenyt.
A verseny zárásaként a pódiumra vezető utolsó 13 km-t bár mérték, de a Dakar összesítésébe már nem számolták bele. Ez a rövid szakasz, ami inkább csak látványelem volt, a Qiddijah Grand Prix nevet kapta. Elsőként Quintanilla állt a rajtvonalhoz, majd sorra követték a többiek. Meglepetésre a legrövidebb idő alatt egy kínai versenyző, Zaker Yakp tette meg a távot, 21 másodpercet adva Toby Price-nak. Az elsőbálozó KTM-es bár ezzel a teljesítményével nem került előrébb, legalább a nevét megismerhettük. Összetettben a 42. helyen végzett.
A szebbik nem képviselői közül öten tudták bebizonyítani, hogy igenis fel tudják venni a kesztyűt a fiúkkal szemben. A spanyol Laia Sanz idén motort váltott és a GasGas nyergében a várakozásoknak megfelelően a Top10 közelében zárt. Pontosabban a 18. helyen ért be. A holland Mirjam Pol a 41. helyezett lett Husqvarnával, Kirsten Landman 55. helyig és Taye Perry – a mindössze 1,58 m magas “vas lady” – pedig a 77. helyig vitték a KTM-jeiket. Ők ketten Dél-Afrika zászlaja alatt motoroznak. A spanyol Sara Garcia élete párjával Javier Vega Puertaval együtt két Yamahát terelgetve idén végre együtt értek be a célba az Original by Motiul kategóriában. Tavaly már megpróbálták, de akkor a spanyol motorosnőnek fel kellett adnia a versenyt. Idén viszont a 86. lett, Javier előreengedte, ő végül a 87. pozicícióban zárt.
Igaz, hogy az Original by Motul kategória értékelésében napok óta a francia Benjamin Melot nyerte a szakaszokat, mégis a végső győzelem a magabiztosan és megfontoltan küzdő Gyenes Emanuelé lett. Sokan úgy gondolják, hogy ő az igazi győztes, hiszen a Motul támogatásán kívül, minden további segítség felhasználása nélkül teljesítette ezt az embert és technikát próbáló versenyt. Ne feledjük, hogy bárki, aki előtte végzett, egy komplett szerelőgárda, vagy akár masszőrök, pszichiáterek helyi támogatását élvezik.
Mani és a kategória többi motorosa állnak legközelebb az első Dakar versenyek hőseihez. Számukra a célba érés a legfontosabb, nyilván a lehetőségekhez képest persze minél jobb pozícióban. Saghmeister Gábor szintén sikerrel zárta az idei versenyt. Végig egyenletes tempóban, igaz a mezőny hátsó részében, de befejezte a versenyt. Sokan estek ki időközben, akik ezt az élményt ebben az évben nem tudták átélni, de úgy gondolom, hogy aki egyszer a Dakaron elindul, az addig nem nyugszik, amíg legalább egyszer végig nem tud menni a világ leghosszabb tereprali versenyén.
Gratulálunk mindkét határon túli magyar versenyzőnknek!
Tidjikja és Idini között ezúttal 600 km várt a mezőnyre. A nap egy 77 kilométeres átkötővel indult, majd egy jó hosszú, 500 kilométeres mért szakasszal folytatódott, a terv szerint El Kouaz és Idini között. Ez lett volna a 2020-as Africa Eco Race leghosszabb mért szakasza. Több motoros kisebb balesetet szenvedett de az erős szélben a helikopterek nem tudtak megfelelő gyorsasággal egyik helyről a másikra menni, ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy a tankoló zóna után megállítják a versenyt. A mezőnyt már nem küldték vissza a mért szakasz második felére, hanem közutakon mentek be a fővárostól Nouakchottól 50 km-re lévő táborba. Sajnos az időjárással nem lehet mit tenni, pedig az út lélegzetelállító szépségű tájakon és kétharmada eddig be nem járt területeken vezetett volna keresztül.
A tankolózónáig megtett közel 250 km alatt a motorosoknál az olasz Honda pilóta Giovann Gritti jeleskedett. Két perccel előzte meg a korábbi győztes Pal Anders Ullevalsetert. A tapasztalt norvég motoros vállsérülése miatt szenved, de próbálja tartani a tempót. Harmadikként a tavalyi bajnok Alessandro Botturi érkezett be Yamahájával.
Fotók: dakar.com / Africa Eco Race Facebbok
Cimkék:
Azóta már a Dakar mezőnye is célba ért, de csupán a rend kedvéért nézzük meg, hogy mi történt a finálé előtti napon!
Elolvasom »A Dakar már egy nappal korábban lezárult, de az Africa Eco Race még csak most pendítette meg a záróakkordot. És nem volt könnyű dolguk.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »