Igazán egyetlen olyan dolog van, ami nekem nem jött be a robogón. Ez pedig a Forza 300 első futóműve. Konstrukcióját tekintve egy sima robogó futómű két vékonyka teleszkóppal és egyetlen villahíddal. Ez úgy-ahogy elmegy a kisebb teljesítményű és könnyebb gépeken – de az NSS300 esetében életszerű igény, hogy 110-zel kanyarodjunk esetleg nem is tökéletes aszfalton. Mert Magyarországon azért több órás bolyongás nélkül elő tudjuk idézni a szituációt… Sajnos ehhez – és minden hasonlóhoz, tehát például egy fekvőrendőr normális abszolválásához is – kevés, amit a Honda eleje tud. Elpattog, irányt vált, megüti a kormányt… Komótosan krúzolva persze sokat csökkenthető – majdnem meg is szüntethető – a jelenség. De az igazán sportos használat – amire amúgy képes lenne a remek japán robogó – az nem megy neki.
A dupla hátsó rugóstagnak nincs ilyen problémája. Annál is létezik jobb a világon, de amit elvárunk egy ilyen osztályú járműtől, azt simán tudja. Ahogy a fékberendezésbe sem nagyon lehet belekötni. Persze, dupla első tárcsával talán még lehetne rövidíteni a fékúton. De az elöl-hátul szimpla (256 és 240 milliméteres) fékekkel operáló és szériában kétcsatornás ABS-szel dolgozó rendszer nagyon komoly lassulásokat tesz így is lehetővé. Igazán ilyenkor érezzük, milyen jól jön az előre tett lábpozíció – így ugyanis sokkal jobban meg tudjuk tartani saját testünk tehetetlenségét. Ja, és a rendszere szerencsére nem integrált, így a szűk manőverek is jól mennek vele. (Mert a hátsó fék nem dolgozik előre.)
Nem csak a blokkolásgátló gondoskodik a biztonságunkról, hiszen a 300-as Forza már szériában megkapja a HSTC kipörgésgátlót is. Privát véleményem szerint szinte feleslegesen, hiszen ez a teljesítmény és tömeg arány tényleg csak extrém gyatra tapadási körülmények mellett fenyeget a “megelőzött a hátulja és rohadt nagyot pereceltem” rémképpel. De aki betoji, annak biztosan sokat segít – legalább lelkileg. Aki kemény csávó, annak meg adott a lehetőség, hogy kikapcsolja a rendszert és maga uralja az egész 25 tagú ménest.
A korábbi típuselődökhöz képest megújult a robogó műszerfala is. Megmaradt az autó-szerűen komoly egység – amelyben a fordulatszámmérő persze teljesen felesleges, de csak komolyabb összképet ad, na. Középen a fedélzeti számítógép okosabb lett elődjénél – minden létező értéket és adatot meg tud mutatni nekünk. Sőt, mindkét napi számlálóhoz külön adatok tartoznak, ami remek. Csak azt tolták el egy kicsit, hogy mindezt a bal markolaton egy nem éppen erre tervezett gombkavalkáddal tudjuk kezelni. Láthatóan egy házon belüli DCT markolatot használtak fel – így van “Menü A” meg “Menü B” gombunk is. Nagyjából feleslegesen és tényleg túl bonyolultan. Persze megszokja az ember – de megoldhatták volna ezt egyszerűbben is.
A központi zárba és az egész kulcs nélküli rendszerbe viszont nem lehet belekötni. Nagyon egyszerű és kényelmes. Zsebre vágjuk a zsebrevágnivalót, onnan a kormányzártól a beindításon át az ülés és a hátsó doboz nyitásáig és zárásáig mindent simán kézzel intézünk. Magyarul nem kell levenni a kesztyűt, kotorászni a zsebben, ésatöbbi. Vagyis a Forza 300 hétköznapi használhatósága – ha már azzal kezdtük, fejezzük is be azzal – valóban makulátlanul magas szinten van!
Összességében tehát egy egészen remek robogót ismertem meg az NSS300 személyében. Napi munkába járósnak tökéletes. Akár agglomerációból vagy a szomszéd megyéből is simán ingázhatunk vele. A fogyasztása is meglepően jó volt – simán hozható a gyárilag megadott 350 kilométeres hatótáv a 11,5 literes tank tartalmával, mert a 3,3 liter/100 kilométert tényleg inkább dinamikus, mint nyámnyila közúti használat mellett produkálja a gép. A közel kétmillió forintos vételár persze nem nevezhető olcsónak – főleg a mi átlagos hazai fizetéseinkhez képest -, de a vele egy osztályba tartozó valamennyi japán és olasz versenytárs nagyon a környékére van belőve. Vagyis el kell fogadni, hogy ez egy elfogadható ellenérték a Forza 300 tudásához viszonyítva – amely egy bibit leszámítva tényleg nagyon rendben van!
Cimkék:
Vannak, akik a nyitható szellőzős kabátokban már nem bírják nyáron. Nekik lehet kitűnő választás a Hevik Ikaro, amely szellős és vízálló is.
Elolvasom »Az olasz Energica kizárólag elektromos motorokat gyárt. Meghozzá nagyon gyorsakat! Belépő modelljük, az EsseEsse9 is már egy igazi vadállat.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »