Egy praktikus kanapé: Honda Forza 300 (2019) teszt

Amikor először járt az Onroad.hu-nál a Honda Forza (akkor még csak 125-ös erőforrással), Ádám csapott rá a tesztmotorra. Valahogy úgy alakult, hogy kipróbálnom sem sikerült – így maradt az ő áradozásainak végighallgatása, miszerint mekkora telitalálatot hozott össze a Honda. Persze az összehozást nem arra az évre kell datálni, hanem sokkal korábbra. Az első generációt éppen évezredünk elején, 2000-ben mutatták be, majd az egymást követő típusok folyamatosan fejlődtek úgy használhatóság, mint technikai téren. Az alapkoncepció azonban mindvégig ugyanaz maradt: prémium minőségű felső-közepes méretű robogó, amelynek legfőbb célja a valós használati érték. Így mindig is hatalmas ülés alatti tárolóval és két személynek is komfortos fedélzettel rendelkezett a típus. Például már 2005-ben kapott blokkolásgátlós fékrendszert – ami akkor a nagymotoroknál sem volt még olyan egyértelmű.

A legutóbbi komoly frissítés 2018-ban történt. A robogó teljesen új, könnyebb vázat kapott (közel 12 kilóval csökkent a tömege elődjéhez képest!), de rövidebb lett a tengelytáv és egy fél fokkal meredekebb a villaszög is. Az egész kasznit picit keskenyebbre is húzták, hogy jobban el lehessen férni az autók között vele. A korábbi modelleken jellemző első 14-es és hátsó 13-as kerékméretekkel szemben 2018-ra a 300-as változat is megkapta a nyolcadliteres tesó által 2015-ös bemutatkozása óta használt 15-14-es párost. Ugyanakkor az első futóművön módosult a teleszkópok vastagsága is – mégpedig mindenféle nemzetközi trenddel ellentétben levékonyodott 35-ről 33 milliméterre. Aztán megjelentek korábban ismeretlen kényelmi és biztonsági extrák is, mint az elektromosan állítható szélvédő és a kipörgésgátló.

Létezik ennél praktikusabb jármű?

A Forza 300 megismerését nem is a megszokott motor meg futómű meg hasonlók felől kezdjük. Mert itt valóban mindennél fontosabb a napi használhatóság. Amennyiben az utolsó oldalon megnézitek a jármű pontozását, a “Mindennapi használat” rovatban olyan magas pontszámokat fogtok találni, amilyet még soha egyetlen tesztjármű sem kapott. Ami nem csoda, ugyanis ennél praktikusabb motor vagy robogó ezen a szemüvegen át nézve tényleg kevés van. A vezető- és az utas ülése is hatalmas. Ráadásul az első fotel 78 centis talajtól mért magassága is jól lett eltalálva, de az elkeskenyedő eleje még ahhoz képest is megkönnyíti az alacsonyabb felhasználók stabil talajfogását.

A lényeg azonban abban van, hogy mennyi motyót tudunk magunkkal vinni. Hiszen egy részben városban, de teljesítménye miatt akár túrázni is használt robogó esetében a rakodóhelyek mennyisége meghatározó fontosságú. Az ülés alatti gigantikus helyre bőségesen fér be két zárt sisak, de mellé még más apróságok is. Amennyiben pedig éppen úton vagyunk, még egy elválasztó betéttel részekre is oszthatjuk, hogy ne keveredjenek össze a holmijaink. A laptop táskával sem szükséges logikai játékot űzni, hogy “na vajon hogy fér be – vagy sem”. És akkor még ott van a hatalmas hátsó doboz – nyáron alapáras volt, most a hivatalos weboldal szerint fizetős – is. Ez nem csak színre fújt meg 45 literes meg ad egy párnázott utasháttámlát is, hanem ráadásként kulcs nélkül is nyitható. Briliáns!

Persze egy robogónál nagyon lényeges az időjárás elleni védelem is. A jellemző felhasználási országokban nem akkora központi vitatéma a motoros ruházat kérdése: Dél-Európában rövidgatyától öltönyig nyomják mindenben – hiszen nem motoroznak, hanem mindennapi közlekedést végeznek. Ahhoz meg legjobb abban a ruhában lenni, amiben amúgy is… Szóval a Forza idomzata megfelelően óvja a lábakat a széltől és a felcsapódó esővíztől is. Van annyira terebélyes, hogy igazán csak akkor ázik át a gatyánk, ha meg kell állnunk. Ráadásul lábunkat is többféle pozícióban tudjuk tartani. De a csúcs mégis az elektromosan állítható szélvédő, amely a bal hüvelykujjunkkal pillanatok alatt 14 centis tartományban mozgatható. Így szélvédelmünk is parádés – ráadásul meglepően zajmentes is a fedélzet!

Mennyire túrarobogó a Forza?

“Átélheti a valódi túrarobogós élményt, de felfedezheti a modell sportos karakterét is.” – mondá a marketing bemutató során a Honda az NSS 300-ról. Ez alapvetően nem nevezhető megtévesztő információnak, de azért körül kell járni. Kényelem, szélvédelem szempontjából nincs semmi hiány – ezt már megbeszéltük. A nagy kérdés a motorerő és a futómű. Nos, a hajtásról gondoskodó 25 lóerős és 27 newtométeres nyomatékú 279 köbcentis egyhengeres SOHC erőforrás meglepően fürgén mozgatja a nagyrobogót. Igaz, ebben lehet szerepe a könnyebb váz miatt 182 kilóra csökkent menetkész tömegnek is. Városban és elővárosban messzemenően elegendő a gyorsulása, és meglepően komoly végsebességet is képes elérni. Amennyiben pusztán ezt nézzük, akár autópályára is felmerészkedhetnénk egy személlyel.

Ahol kevés lesz a teljesítményünk, az az országúti előzések mezsgyéje – főleg, ha másodmagunkkal ülünk a Forza 300 hátán. De ez igazából a lökettérfogatból és a CVT váltó veszteségéből fakadó jelenség, amely teljesen általánosan jellemzi a méretosztályt. Amikor utoléred a 80 körül karistoló sóderes kamiont vagy csuklósbuszt – ráadásul esetleg nem tudsz lendületből elrottyanni mellette, hanem le kell lassulnod a sebességére -, akkor nagyon fel kell mérni a rendelkezésre álló belátható szakasz hosszát. Mert ha elkezded az előzést, majd a kanyar gyorsabban közeledik a vártnál – esetleg megjelenik belőle egy tempósabban szembejövő autó -, akkor nagyon hamar kerülsz szörnyen kellemetlen helyzetbe. Ezt az egy szitut leszámítva azonban nagyon kellemes közlekedni a Forza 300-assal – akár hosszabb távokon is.

A második oldalon azért már nem csak szuperlatívuszok lesznek, hanem fény derül a Forza 300 egy igen komoly konstrukciós hibájára is. Lapozz – akár csak ide kattintva.