A tinédzser álmok netovábbja: KSR MOTO TW125X teszt

Vérpezsdítő

Főleg, mert a hangja már a gyári kipufogóval is nagyon szép. Először is – Euro4 ide vagy oda – egyáltalán nem halk. Inkább meglepően hangos. De szép is az orgánuma – szóval nem üvölt, hanem inkább élvezet hallgatni a nyeregben ülve is. Terhelésen annyira jól muzsikál, hogy még országúti tempónál – magyarul végsebességnél – is jobban halljuk a kiput, mint a szélzajt. Már persze akkor, ha van egy többé-kevésbé normális sisakunk. És ez a hang a kocsisorok között is megteszi a hatását. Bár én nem kedvelem túlzottan a hangos motorokat, de a városi dugóban az előrehaladáskor ezt látványosan jobban észlelték az autósok, mint amikor ugyanazt a saját, sokkal halkabb masinámmal adom elő.

Vaskos alapok

A dinamizmust nem csupán a formaterv sugallja. A TW125X alá ugyanis meglepően combos fordított teleszkópok kerültek. Valahol – azt hiszem egy német webáruház oldalán – 100 milliméteres rugóutat találtam, de érzésre annál többet mozognak a telók, amelyeknek a vastagságát sem ismerjük. De nagyon vastagok – főleg egy közel-távol nem versenycélra szánt 138 kilós gyári száraz tömegű motorkában. Értelemszerűen semmiben nem állíthatók, de ezzel együtt is egészen jól teszik a dolgukat. A hangolásuk miatt is arra gyanakszom, hogy a 17-es első kerekű szupermotó lehet a bázismodell – enduro üzemmódra ugyanis picit talán túl feszes a hangolásuk.

Ez nem azt jelenti, hogy komforttalan vele motorozni. A ratyi állapotú hazai aszfaltutakon is jól muzsikált és földúton is megállta a helyét. Inkább úgy pontos, hogy az én ízlésemhez lehetne picit puhább. Hátul egy központi rugóstagot találunk, amelyben progresszív rugó dolgozik. Ez teljes összhangban van a TW125X elejével, vagyis a motor felhasználási területéhez képest nagyon jól dolgozik. Ez is lehetne puhább – cserébe így az én súlyommal is abszolút megfelelően viselkedett.

A fékekben a jogszabályi minimumot hozza a masina. Elöl-hátul tárcsánk van, de ABS – mivel az A1 kategóriában nem kötelező – nincs. Viszont – mivel kötelező – van CBS, azaz kombinált fékrendszer. Ez azonban a legegyszerűbb kivitel, ami csak létezhet. A kézi fékünk nyomja az első három dugattyús nyereg két dugóját. A lábfék pedig elviszi a fékfolyadékot a hátsó tárcsa egyetlen dugattyújához, majd onnan egy fittinggel elosztva simán előreáramlik az első főfékhengerhez, hogy az onnan induló csővel együtt jusson el az első nyereg maradék egy dugójáig. Az életben azonban ez teljesen kiszámítható: még murván lerúgva a lábféket sem blokkolja az első kereket – a hátsót ugyanakkor igen, csak nem olyan direkten, mint egy teljesen szeparált rendszer. Ésszel fékezve aszfalton a megcsúszás közelébe sem jutnak a gumik.

Kis korrekció

Az első oldalon található videóban sajnos akad egy téves információ, amelyet így utólag írásban szeretnék javítani. Azt mondtam ugyanis, hogy a TW125X tesztelt példányának végsebessége sík úton valahol 100 kilométer/óra alatt vagy körül alakult. A helyzet az, hogy a motorban nagyon kevés kilométer volt, amikor elhoztam. A videó felvétele után, már visszafelé tartva érezhetően elkezdett javulgatni a dinamikája. Már persze önmagához és a saját kategóriájához képest. A lényeg: szintén teljesen vízszintes szakaszon a forgalmazóhoz visszafelé tartva az M0-son már sikerült a 112-es számot is odavarázsolni a kijelzőre. Vagyis egy kicsit odafigyelősebb bejáratás után a jellemzően egy mázsánál könnyebb célközönség által meglovagolva a 110-120 közötti végsebességet biztosan tudja. Ami pedig 100-110-es kényelmes és nem szétforgatott utazósebességet jelent – ez pedig ugyan csak egy kicsivel, de egy nagyon fontos kicsivel több annál, ami elhangzott a filmben.

Átgondolandó

Viccesen lenagypapáztam magam a videóban – pedig csupán nagyobb gyermekeim életkorát tekintve igazából már simán lehetnék nagypapa is. Azért még nem vagyok – de van két lányom és egy fiam abból a korosztályból, akik pont a KSR MOTO TW125X célközönségét képezik. Oké, már nem a 16-18, hanem a 19-21 éves sávba tartoznak, de így is minden különleges empatikus képesség nélkül bele tudom képzelni magam azon szülők helyzetébe, akiknek éppen felvetette a gyerek, hogy motorozni szeretne. Tényleg abban hiszek, hogy szülőként ilyenkor a leghelyesebb dolog amit tehetünk, az a csemete támogatása és KÉPZÉSE, valamint felelős gondolkodásra nevelése a tiltás helyett. A valódi életben hiszek. Kedves szülők, örüljetek nagyon, ha gyereketek motorozni szeretne! Ez egy csodálatos közlekedési mód és élmény egyszerre.

A mai világban sokkal jobb, ha megtanítjuk vagy megtaníttatjuk biztonsággal motorozni, mint ha a számítógépes játékok rabjaként rohad továbbra is a szobában és a virtuális világot fogja valóságnak hinni. Igen, kell neki venni rendes védőfelszerelést, meg kell tanítani a motorozás valós veszélyeire és arra, hogy lehet ezt a lehető legbiztonságosabban művelni. De sokkal értékesebb felnőtt lesz belőle, mint ha csak a BKV bérlet jelentené a mozgási szabadságfaktort. Na jól kifilozofáltam magam, úgyhogy le is zárom azzal, ami miatt belekezdtem. A gondolataimat ugyanis az indította el, hogy ez a kis piros enduro tényleg annyira tökéletes erre a célra, vagyis egy fiatal motoros első “nagymotorjává” válni és ránevelni őt a motorozás csodájára, hogy nagyon. Egyik lányomnak a tervek szerint 2020-ra már lesz motoros jogsija – biztos, hogy elmegyünk megnézni a TW125X-et is. Aztán mehetünk együtt aszfaltos és földes utakon is és tök jó lesz! 🙂

A harmadik, utolsó oldalon lesz még pontozás meg kategóriánkénti értékelés, az összes ismert műszaki adat és még egy pakli kép. Elég ide kattintanod és már lapozhatsz is!