Az ár-érték verhetetlen bajnoka: Keeway Cityblade 125 teszt

Szokás szerint erre a motorra is úgy ültem fel, hogy semmilyen előzetes információt nem vettem magamhoz róla. Annyit tudtam, hogy Keeway – vagyis Kínában tervezték és készítették – és hogy 125 köbcentis. Persze most biztosan van, aki már a “motor” kategóriába sorolástól is a szívéhez kap, mondván “a robogó az nem motor” – de végső soron ennek is két kereke van és jó nagyot lehet vele esni ha elbénázom a dolgot… Szóval nekem a robogó is teljes értékű motor – legfeljebb más felhasználási területen csillognak jobban az erényei. Ezzel a “tudáshalmazzal” pattantam fel Szentendrén, a Keeway hazai vezérképviselete előtt tesztalanyunkra, a Cityblade-re.

Az első meglepetés a ráüléskor ért, ugyanis nem volt annyira kényelmetlen még nekem sem, mint amire számítottam. Aztán elindultam, beértem Budapestre, elintéztem pár dolgot, amit direkt aznapra szerveztem be magamnak. Mert amikor rá tudom tenni a popsimat egy robogóra, mindig igyekszem a gyors lótifutikat letudni. Erre a célra ugyanis tényleg nincs praktikusabb holmi. Kényelmesebb a fel- és leszállás, mint egy nagy motoron. A sorok közötti furakodás is könnyebben megy – már persze egy Burgman 650 esetében nem, de a 125-ösök ebből a szempontból nagyjából verhetetlenek. Főleg, mert itt van már annyi erő, hogy azért gyomorgörcs nélkül tudsz elindulni a sor elejéről, ahova előrecsorogtál.

Dolgom végeztével elindultam Érdre, hogy elkészítsük az egyre szimpatikusabb robogó videóját. Már volt mögöttem agglomerációs közlekedés – tiszta sor, hogy az már a “határterhelés” neki, mert saját órája szerint 92-95 körüli a végsebessége. Meg nagyvárosi kilométerek is, ahol viszont brillírozott. A keskeny felépítésnek hála a legkisebb résen is átfér, ahol mondjuk az én vállaim-könyökeim nem akadnak be, a 11-es meg 7-es főúton nem túl acélos teljesítménye pedig pont hogy elégségesnek bizonyult.

Körvonalazódó párhuzam

A futómű karakterisztikája is egyre jobban kezdett tetszeni. Igaz, hogy alulcsillapított és olyan himbi-limbi jellegű, de az átlag fővárosi aszfaltminőségen ez inkább előny. A körforgalmon nem tudod parasztból átzavarni, de nem is arra való. Az egész viselkedése azokat az emlékeket idézte fel, amelyeket a Honda PCX 125 legutóbbi tesztjéről tárolt az agyam valamelyik hátsó kis fiókja. Pedig addig eszembe sem jutott a párhuzam, de tényleg nagyon hasonlónak tűnt a két robogó viselkedése.

Aztán kiértem Érdre, leültem megebédelni és előkaptam a telefonomat, hogy a videózáshoz “felkészüljek” a Cityblade 125 műszaki adataiból. Volt egy nem fogadott hívásom, így gyorsan visszahívtam Budaörsön lakó motoros barátomat, aki azt a kérdést tette fel: “Nem te jöttél az előbb szembe egy fehér PCX-szel?” A kocka el volt vetve: nem csak elkezdtem megtanulni a tesztmotor paramétereit, hanem mindjárt mindegyiket hozzákerestem korábbi Honda tesztünkből is. És nagyon érdekes kép rajzolódott ki.

Mert bár az én szemem előtt tényleg nem jelent meg a fantasztikus eladási sikereket produkáló japán versenytárs képe a Keeway sziluettje vagy részletei láttán, de a sarokszámok meglepő hasonlóságot mutattak. A teljes hossz, a tengelytáv, de – és itt kapaszkodjunk meg – a furat és a löket is stimmelt. A külméretekben persze vannak eltérések, de például a dugattyú átmérője és mozgási útja tizedmilliméterre ugyanannyi. Persze a fő konstrukció nem, hiszen a kínai blokk léghűtéses és lényegesen kisebb teljesítményt is ad le. Szóval nincs szó olyan igazi kopírozásról, de ihletet talán mégis merítettek a Keeway mérnökei – hogy végtelen diplomáciai érzékkel fogalmazzak. 🙂

A második oldalon jön az igazi lényeg – IDE KATTINTVA LAPOZHATSZ!