Túrázós csatamalac: Harley-Davidson Sport Glide teszt

Vasgerincet is kérek, de iziben!

Hogy ne legyen baj, Eger helyett inkább lefordultam Pásztó felé a 24-es útról. Na ott aztán kaptam visszajelzést a futóműtől. A Sport Glide előre 43 milliméteres fordított teleszkópokat kapott. Ezekre a vaskos oszlopokra nem is lehet nagyon panaszkodni. Ezeket úthibával nehéz zavarba hozni, és a hirtelen irányváltásokra is jól reagál.

Az újabb Softail vázak két dologban fejlődtek nagyot a korábbi változathoz képest. Az egyik az, hogy mintegy 17 kilóval lettek könnyebbek az elődjüknél. A másik, hogy egy új központi rugóstag került az ülés alá, aminek az előfeszítését négy fokozatban lehet állítani. Méghozzá rettenetesen egyszerűen, egy oldalra kivezetett tekerőgomb segítségével.

Ezek összességéhez jön az hozzá, hogy az üléspozíció Harley mércével mérve nagyon motorozás barát. A kormány-ülés-lábtartó háromszög úgy van kitalálva, hogy szögegyenesen ülhetsz a nyeregben. Ezek a nem is olyan apró részletek pedig egy olyan motort eredményeznek, amivel kifejezetten élvezeteseket lehet döntögetni, a kanyarokban jó az úttartása, nem bizonytalankodik. De ha már az egyenesen tartott hát szóba került…

A kisebb és közepes úthibákat ahogy említettem, ügyesen eldolgozza a futómű. De a Pásztó környéki utak tudnak meglepetést okozni. Valahol hazafelé találtam egy komolyabb árkot, na mondom most meglátjuk mit tud a drága. Nem volt jó ötlet, életveszélyes, ne csináld! Becsattant az árokba a hátsó kerék, a rugó pedig feltette a kezét, hogy köszöni szépen, ő ezt nem csinálja. Ugye kezd megjelenni a lelki szemeid előtt, hogy mi nyelte el az erőt? Igen, a gyufaszál-egyenesen álló gerincem. Ott, abban a pillanatban azt hittem, hogy össze fogom törni magam, úgy belezsibbadtam az erőhatásokba. Ez van, a Harley készen áll a világra, de nem áll készen Nógrádra!

Áldozat a szépség oltárán

Érdekes ez a forma dolog. A budapesti Harley-Davidson támaszpontról kikanyarodva, még csak a Moszkva Széll Kálmán térig jutottam el, amikor azt tapasztaltam, hogy az utca emberének tetszik a motor. Még egy perverz mosolyú Vespás bácsit is kifogtam, aki elismerően, a szemüvege mögött szűkre vont szemekkel vizslatva bólogatott. Bár ez utóbbi kezdett igen zavarba ejtő pillanattá válni, a tanulságot levontam: a Sport Glide bejön az embereknek.

Nem is csodálom. A Sport Glide sziluettjén visszaköszönnek a Touring modellek közismert megoldásai, egy laikus akár simán össze is keveri őket. Az elöl és hátul lévő “Mantis” névre keresztelt 18″-as és 16″-os kerekekre a Harley a sajtóanyagaiban kifejezetten büszke, és eszem ágában sincsen elvitatni ezt tőlük. A szép felni szerintem is a modern művészet egyik megnyilvánulása. Külön öröm, hogy a tervezők és dizájnerek kezét nem a megalománia, hanem az ésszerűség vezette, így hátul megelégedtek a 180 milliméteres szélességgel, ami jót tesz a kezelhetőségnek. Például az FXDR 240-es hátsójához képest mindenképpen.

A szépség oltárán azonban kellemetlen áldozatot is hoztak Milwaukeeban. Tárcsafékből ugyanis előre csak egy darab jutott. Öröm az ürümben, hogy így szépen szabadon marad a Mantis felni egyik oldala, de a tudat akkor is ott motoszkál a fejem hátsó kis szegletében, hogy szívesebben állnék meg hirtelen ha két nyereg is fogna két korongot. Pedig az igényem valahol nem jogos: a Sport Glide-dal hibátlanul keményeket lehet vészfékezni így is. Csak az a fránya tudat, hogy milyen egyszerűen lehetett volna még jobb. Na az zavar.

Első ránézésre is

Valld be, hogy ugye neked is van egy olyan haverod, aki mérnökök és dizájnerek alázatos munkáját fél pillanat alatt vágja tönkre, amikor óriási plexikkel és dobozokkal csúfítja el a motorját. Ha nincs, akkor te vagy az. Ha tehetném, akkor én minden hasonlóan barbár ismerősömet rábeszélném a Sport Glidera, hiszen a cruiserek szemmel láthatóan jelentős részének végül amúgy is az lesz a sorsa, hogy gigantikus műanyag lapátokat eszkábál rájuk a tulaj, amikor rájön, hogy a krúzolás közben bizony fúj a szél.

A Sport Glide esetében ennek a jelenségnek a Harley ízlésesen ment elébe. Az első villákon helyet foglaló batwing fejidom egy az egyben ugyanúgy néz ki, mint ami a Touring modelleken, például az Electra vagy Street Glide-on is van. Csupán annyi a különbség, hogy azoknál jóval kisebb, és egy egyszerű mozdulattal bármikor eltávolítható. A teljes menetszelet nem veszi le rólad, de a mellkasodról igen, a fejedre viszont nem dobja fel az egészet, csupán részben. Ez pont annyit számít, hogy a kényelmes utazótempója a motornak a legendás 90-110 tartományból felugrik 120-ra.

A modell másik szembetűnő eleme a két oldaldoboz. Ezek a 25,5 literes tatyók úgy vannak kialakítva, hogy ha felülsz a motorra, akkor a vádlid külső élénél egy fikarcnyit sem lógnak ki szélesebben. Azaz a tömött sorok között nem kell azon stresszelned, hogy vajon a motor hátulja is el fog-e férni. Ahol a lábad elmegy, ott a motor feneke is el fog. Hosszúkás kialakításával azonban elég tárolóhelyet biztosít egy pár napos kiránduláshoz. Ha érzékeltetni akarom, akkor azt mondom, hogy az én mappákkal megtömött hátizsákomat simán elnyelték. És a legjobb móka, hogy ezeket is két egyszerű mozdulattal le tudod dobni, amikor nem kellenek. Kinyit, patent kiold és már le is veszed. Zseniálisan egyszerű!

107-ben az igazság

Ahogy a Harley-Davidsonnál ezt már megszokhattuk, a Softail modellek esetében is a motorblokk a legnagyobb jóság. Én azt szoktam mondani, hogy egy jó motor kihozza az emberből a vadászösztönt. Ez a Milwaukee Eight meg elhiteti veled, hogy te vagy a fővadász, a márványtrónusán méltósággal elnehezedő szoborkirály, akinek marhára nem kell már bizonyítania semmit. Menjenek csak az ifjak és a kalandorok, marakodjanak ők a dicsőségkoncon! Persze gondolhatod kevésnek az erejét, a Harley gyári tuningcsomagokat is kínál hozzá, de tök felesleges, mert ez így működik, rendben van. Pedig mentem én a 114-gyel is, de az agresszívebbnek hat, ami rövid távon mókás, de hosszú távon sokkal kényelmesebb a kisebb. Hidd el nekem – vagy ne – a 107-ben van az igazi krúzolós jóság!

Következik a részletes, kategóriánkénti értékelés és a pontozás. Lapozz!