Kétkerekű chokito: Rieju Nuuk Tracker elektromos motor teszt

2019. július 27. - Macko - Kiemelt tartalom Teszt / Új motor

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem is hangtalan, de sokkal élhetőbb

Egy szó mint száz, a Rieju Nuuk Tracker (meg az egész modellcsalád) személyében egy olyan elektromos jármű jelent meg a magyar motorkerékpár-piacon, amellyel bizony érdemes számolni. Szerintem meglepően széles azon felhasználók rétege, akiknek teljesen élhető alternatíva lenne a mindennapokra. Akár munkába járni, akár munkát végezni – gondolok a Cargo kivitelre. Egészen kevés kompromisszumot kell kötni – és megint csak teszünk egy kis lépést az élhetőbb Föld felé. Persze, tudom én hogy benzingőz meg motorhang és hogy döbörgés nélkül nincs élet. De amikor valakinek naponta 100-120 kilométert le kell mondjuk darálni Budapesten, nem teljesen mindegy a többi állampolgárnak sem, hogy mekkora zajterheléssel teszi mindezt.

**A külsőt és a vele való közlekedést is meg kell szokni. Azt hiszem, személy szerint nekem irtó könnyen és hamar menne!**

Apropó: a Nuuk nem is hangtalan jármű. A videóban nem hiszem, hogy igazán kijön, de ugye itt láncos véghajtás van – és ezen a motoron jössz rá, mennyi annak a saját hangja! Amikor a nyeregben ülsz, legalább azt folyamatosan hallod – és közel sem suhansz teljes hangtalanságban. Meg a Tracker téli gumijai is adtak egy folyamatos morgást aszfalton – tehát őt már csak a gördülési és haladási zaja miatt is jól meg lehet hallani. Ugyanakkor összességében mégis töredék annyi zajt enged a környezetbe, mint benzines társai. Lokálisan a levegőt egyáltalán nem terheli kipufogógázzal – és szénerőművek ide vagy oda az összes károsanyag-kibocsájtása is körülbelül a fele, mint egy hasonló menetteljesítményű benzines motoré. Az üzemeltetési költsége pedig egy lapon sem említhető – talán a tíz százaléka. Így pedig igenis érdemes számolni vele!