Megszépült nagyvárosi uraság: Honda PCX125 2018 teszt

Féktelenül

Nem, az alcím nem a menetteljesítményekre vagy a gyorsulásra utal. Hanem valóban a fékrendszerre. De nem is azt akartam sugallni vele, hogy esélytelenül telibe fogod verni az előtted álló autót. Fékhatás ugyanis van, azonban a 2018-ra szintén módosult lassítóberendezés elég érdekes – és mindenképpen említésre érdemes – tulajdonságokkal bír. Elöl maradt a 220 milliméteres tárcsa, azonban három helyett két dugattyús az első nyereg. Hátul pedig ugyanazt a 130-as dobfékecskét látjuk, amely eddig is dolgozott a PCX125 és 150-es típusokban.

Elöl tárcsa és ABS (eddig hibátlan!), hátul dob és blokkol. Azaz blokkolna, ha lenne értékelhető fékerő. Ott az sajnos nagyon gyenge

Félreértések elkerülése végett semmi bajom a dobfékekkel. Csakhogy eddig akármennyi PCX-szel mentem, a hátsó mindegyiken annyira élettelenül viselkedett, adagolhatatlan volt és nagy fékerőt igényelt, hogy sose tudtam megszeretni. A helyzet most sem változott. Nem találtam egyértelmű leírást róla, hogy a kombinált rendszer megszűnt-e, de úgy tűnik hogy igen. Ezt indokolja az is, hogy immáron széria az ABS – de ez egy csatornás és csak az első fékre hat.

Egy minőségi részlet a sokból: a kihajtható utaslábtartó

Vár a város!

Mindent tudunk – már csak az a kérdés, mindez hogy muzsikál a gyakorlatban. Nos, mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a PCX125 nem élvezeti-, hanem közlekedési eszköz. A gyári sajtóanyag “minden lámpától elsőnek kilőni” szlogenjét nem kell végig szó szerint értelmezni. A robogó pontosan annyit tud, ami a nagyvárosok közlekedésében a túléléshez elengedhetetlen. Jól előre tudunk furakodni a beállt forgalomban. Amikor elfogy a hely, a kis méretek és a fordulékonyság rengeteget segít, hogy például az autók közötti “sorokban” váltani tudjunk.

Elöl rövidebb a rugóút, más a hangolás – minimális komfortcsökkenés az eredmény

Agglomeráción belül már csak óvatos közlekedésre való, hiszen a nyílt szakaszokon forgalommentes időben már könnyen feltartjuk a gyorsabb autókat. Viszont a némi türelem és önmérséklet jutalmaként ennél olcsóbban kábé semmivel nem tudunk ma közlekedni. Békávéval sem. Ha nem nyelezünk állandóan, akkor simán két liter alatt is tartható a nyolcadliteres étvágya száz kilométerenként – én amennyire lehetett, sietősen közlekedve fogyasztottam maximum 2.2-t vele.

Mindehhez az üléspozíció kellemes, főleg ha mondjuk úgy 180-185 centi alatt vagy. A futómű valóban javult. Igaz ugyan, hogy elöl érezzük a rövidebb rugóutakat, mert néha megüti a kormányt egy-egy kátyú. Talán jobban, mint eddig. Hátul elviselhetően komfortos, de ami a legnagyobb előny: megszűnt az eddigi himbálózás. Az előző generáció emlékeim szerint puhább volt és még picit kényelmesebb is, de akár csak egy közepesen abszolvált körforgalom hatására is meglengette a hátulját. Ez viszont nem: motorszerűbben viselkedik. Ebben amúgy partnerek a korábbinál szélesebb gumik is: elöl 10, hátul 20 millit híztak oldalirányban.

Hátul hosszabb a rugóút, három külön progresszivitással van tekercselve a spirál és feszesebb a hangolás. Minimális komfortcsökkenés mellett javult a viselkedése

Markos legényeknek

Az egyetlen negatívum a fékrendszer. Az eleje tökéletes: a tárcsa eleget lassít, az adagolhatóság is megfelelő a menetteljesítmények fényében. Viszont a hátsó dobbal ezúttal is elégedetlen voltam. Robogón a legjobb működő módszer, ha ugyanazt a progresszív fékmozdulatot próbálod megtenni mindkét kezeddel – csakhogy ebben az esetben a hátsó fék nagyjából nem fog. Hogy így tegyen, azt izomból kell markolni – tehát teljesen más mozdulat kell a két kezedtől. Mindezt pedig tetézi, hogy hátul nincs ABS sem, vagyis tapasztalatlanabb robogós simán hibázhat vele. Talán ideje lenne hátra is tárcsát tenni – vagy belőni rendesen azt a szegény dobféket.

Tisztázzuk: ez nem egy élvezeti, hanem közlekedési eszköz. De most akkor is élvezetesebb vele közlekedni

Számszerűsíthető előnyök

A Honda PCX125 csinosabbá vált ruhája továbbra is mindenhol ledes világítást rejt magában, de ezeknek a formája is számottevően fiatalosabb lett. A digitális műszerfalat pedig vitán felül ezerszer jobban lehet leolvasni, mint elődjét. Én a magam részéről kimondottan szerettem az egyszerű lényegre törését is: hatalmas számmal egy sebesség, egy pontos idő, egy üzemanyagszint, egy átlagfogyasztás (mert ez a lényeg!), valamint egy össz- és napi kilométerszámláló. Az irányjelzőt viszont oldalanként nagyon tisztán azonosíthatóan jelzi vissza. Ebben a jármű-kategóriában semmi többre nem vágyom, komolyan.

A tükrök elég nagyok, keskenyebb pilótáknak a szárhossz is elég lesz. Ők tökéletesen fognak látni benne

A csinos ruhán belül az ülés alatti tárolórekesz is gyarapodott: immáron 28 literes és hivatalosan egy normál zárt sisakot magába tud fogadni. Amennyiben pedig ez nem elég, gyári hátsó doboz is gond nélkül feltehető a robogóra – ez jól is néz ki és nagyon praktikus is. Városi körülmények között két átlag testalkatú (mondjuk nem bajor, hanem dél-olasz átlagra gondoltam…) embert is elmozgat. A mai világban pedig még az ára is elfogadható – főleg ha közelről megnézed az egész jármű Hondához méltó minőségi összképét.

A harmadik oldalon találod a pontozásos értékelést és a műszaki adattáblát is. Lapozz!