Mivel csak egy villámgyors városi karikára volt lehetőségünk – amelynek során ráadásul hárman osztoztunk a két motoron a rendelkezésre álló egyetlen órácska során -, a benyomások tényleg részlegesek. A meglepetés azonban így is meglepetéssé érett. A motor menet közben ugyanis egészen mást mutat magáról, mint amit az üléspróba alapján vártam volna. Egyáltalán nem olyan kényelmetlen, viszont valóban puritán és tényleg képes igazi motoros élményekkel megajándékozni.
Az erőforrás tudása ehhez bőségesen elegendő – legalábbis ha észben tartjuk a felhasználási célcsoportot és helyszíneket. A 373 köbcentiméteres egyhengeresből az osztrák mérnökök becsületes 44 lóerőt és 35 newtonmétert hoztak ki, a nyomaték terén pedig külön kiemelik, miszerint az már alacsony fordulatokon is kellő mértékben áll a pilóta rendelkezésére. Az elektromos gázzal vezérelt kis egyhengeres valóban flottul veszi a jobb csuklótól érkező parancsot és jól is mozgatja a kis Fehér Nyilat.
Főleg, hogy a motor tömege üzemanyag nélkül 148 kiló (eggyel alulmúlja Duke nevű testvérét) – így a rendelkezésre álló teljesítmény valóban dinamikus haladást tesz lehetővé. Ami persze egy forintot (vagy schillinget) nem érne jó futómű nélkül. Itt pedig a KTM hagyományaihoz méltó módon a Vitpilen 401 is nagyon komolyat gurít. Elöl 43 millis fordított WP telók dolgoznak 142 milliméteres rugóúttal, hátul a központi WP rugóstag 15 centis kerékmozgást tesz lehetővé. Ezen a téren múlja igazán magasan felül az optika keltette várakozásainkat.
Mentünk gyenge, kátyús aszfalton és fekvőrendőrökön is, és a számomra fizikailag kicsi és sportos testhelyzetet követelő motor egyre kényelmesebb lett. Már nem zavart az alacsony kormány sem, éppen ellenkezőleg: teljesen összeállt a kép. Tiszta lett, hogy kinek és mire szánták ezt a motort a marketingesek és a mérnökök – és az is, hogy a nagyzolós szlogenek sugallta ígéreteket egészen kiválóan sikerült megvalósítaniuk vele. Egyrészt boldogan szálltam le róla, másrészt meg nem – mert valahogy még maradtam volna…
Menet közben két dolog tűnt fel, ami nem nyerte el egyikünk tetszését sem. Egyrészt a fék, amely technikai specifikációit tekintve teljesen rendben van – főleg a tömeg viszonylatában. Elöl egy jó nagy, 320 milliméteres tárcsánk van, amit négy dugattyús ByBre nyereg szorít – hátul pedig egy 230-as tárcsát fog egyetlen fékdugó. Papíron tehát ez teljesen elég, de valahogy az adagolhatósága így nagyon első benyomásra nem jött igazán be. Aztán a megszokás lehet, hogy ezen is segítene valamit.
Egy külföldi weboldalon a motor nagyon részletes műszaki adatai között találtam fékutakat is – hogy ez gyári adat-e, vagy valamilyen egyéni mérés, azt nem tudom. Mindenesetre a 100-ról szükséges fékútra 47 métert közöltek, ami teljesen elfogadhatatlannak tűnt. Főleg, hogy nekünk igazán nem a fékhatás, hanem az érzet volt furcsa. Persze az is tény, hogy csak városban tudtunk menni a Vitpilenekkel – a százas tempót tehát konkrétan el sem értük…
A másik fura dolog, hogy a hűtő ventillátora unos-untalan bekapcsolt – pedig akkor még nem is volt annyira gatyarohasztó kánikula. Nem tudom, milyen lehet egy igazi hőségben végrehajtott felvonuláson – akkor lehet, hogy le sem tud állni. Amit mi csináltunk vele, az még a termosztát bekapcsolását sem kellett volna, hogy előidézze. Lehetséges, hogy a forma miatt kicsit kisebbre vették a hűtőt – a hosszú távú tapasztalatok majd megmutatják, okoz-e ez bármilyen problémát. Feltételezem egyébként, hogy nem nagyon.
Ugyan a tesztek elején szokás foglalkozni a motor külsejével, de erre akkor csak egy kósza utalást találtatok. A lényeg most jön – azon egyszerű oknál fogva, hogy a Husqvarna Vitpilen 401 egyik legizgalmasabb pontja mégis csak ez. A Fehér Nyíl ugyanis nem azoknak való, akik puszta használati cikként tekintenek a motorjukra – azaz csak a motorozási élmény érdekli őket. Nem, ennél a gépnél extra jelentőséggel bír maga a külső. Az összkép éppen annyira, mint a részletek.
A fennen hirdetett letisztultság és igényesség minden téren fellelhető. Az összképet éppen úgy meghatározzák a különleges formák (lámpatest, egyenesekkel és ívekkel összerakott tank, ülés-sziluett), mint a színvilág. A fehér a névválasztás miatt is alapértelmezett, de a kiegészítő őzbarnára eloxált fűzött kerekek és az ugyanilyen alu tanksapka, valamint a különféle matricás dekorációk és a gazdagon elhelyezett, büszke “Husqvarna Motorcycles” logók és feliratok remekül kiegészítik.
Na és az összes, aprólékos és végtelenül igényes részletmegoldás. Például az ülés, amely magas ugyan és keresztbe hurkázott varrásával és tömésével igazi puritánságot sugall. A rövidre vágott első sárvédő és a hozzá passzoló kurta hátsó traktus. A nemesen egyszerű, de teljesen elegáns kipufogó, aminek ráadásul az orgánuma is egészen elfogadható – persze nyilván sokan fogják valami üvöltő tuningcuccra cserélni. Egyszóval ez a motor akkor is igazi örömet fog okozni, amikor csak nézed. Évek múlva is!
Ez a villámgyors kis menetpróba számomra egyértelműen bebizonyította, hogy nagyon okos emberek irányítják a KTM konszern piaci stratégiáját. Felhasználtak egy műszaki alapot, és azon komolyat nem is módosítva létrehoztak egy olyan motort, amely egyértelműen saját arculattal, személyiséggel és valóban külön vevőkörrel rendelkezik. A stílusra érzékeny, a motorozást divatnak is tekintő fiatalabb korosztály számára egy igazán izgalmas és vonzó alternatívát kínálnak a Husqvarna Vitpilen 401 képében.
Az utolsó oldalon találod a pontozásos és szöveges értékelést, valamint a műszaki adatokat. Lapozz még egyet!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »