Népesebb mezőny és még több izgalom: Aegon motoRun 2018

Tavaly új névvel és új szervező csapattal vágtunk bele egy félig-meddig megszokott, mégis sok mindenben újszerű motoros tájékozódási túraverseny megszervezésébe. Az Aegon motoRun céljai változatlanok: a résztvevők motorozzanak egy jót, közben persze törjék a fejüket, figyeljenek nagyon a navigációs kihívásokra – és tegyék mindezt a lehető legbiztonságosabb módon. Tavaly 93 motorral rendeztük meg az eseményt – idén azonban népesedett a mezőny.

A rajnál a 43 csapat percenként követve egymást kezdte meg a táv teljesítését – mindkét napon

Az előzetes regisztráció során 115-ig kúszott fel a számláló, végül pedig 111 motor legénysége (18-an utassal) vágtak neki a táv teljesítésének. Az időrendünk nem változott: pénteken délben indult az első rajt, aznap délutánra pedig 311 kilométer volt betervezve. Sajnos csak tervezve, ugyanis a második szakaszt az időjárás által megtépázott hegyi utak miatt törölnünk kellett. (Ezt a mezőny előtt 2-3 órával motorozó előfutóink jelezték, így nem a versenyzők szembesültek a lezárt utakkal.) Na de mit is jelentenek a szakaszok, és hogy zajlik az egész Aegon motoRun?

A csapatok néha összeverődve, nagyobb csoportokban motoroztak

A lebonyolítás

A verseny távját szakaszokra bontjuk, amelyeken a két- vagy három motorból álló csapatoknak egy rajzos-szöveges itiner segítségével kell végignavigálniuk. A navigáció lényege, hogy csak abból tudják, jó helyen vannak-e, hogy a következő utasítás stimmel-e avagy nem. Azt viszont általában nem tudják, hogy mennyit kell motorozni a következő pontig – így egyfajta állandó bizonytalanság mindig kíséri az egész kalandot.

A pontőrök többnyire benzinkutakon helyezkedtek el – így itt tankolni és felfrissülni is lehetett

A szakaszok hosszát is csak körülbelül ismerik, így némileg váratlanul éri őket az azok végén található pontőr helye. Aki többnyire benzinkúton van és felírja a csapatot vezető motor érkezési idejét és kilométerórájának állását. Ebből tudjuk utólag kiszámolni a megtett távolságot és a csapat valós átlagsebességét. Ugyanis minden eltérés a pontos távtól, valamint a megadott (szabályos motorozással tartható) átlagsebesség-tartománytól büntetőpontokat hoz a konyhára. Azok pedig kegyetlenül gyűlnek a hibák következtében.

A pontőrök beérkezéskor regisztrálták a szükséges adatokat

Szóval a második szakaszt – vértől tocsogó szívfájdalommal – törölnünk kellett, így a pénteki nap némileg rövidebb is lett a tervezettnél. Öt óra után kezdtek is célba érni a csapatok, akik már így az első három végigmotorozott szakasz után is mosolyogtak az útvonaltervezés apró trükkjein. Pedig ekkor még nem sejtették, mi vár rájuk másnap… Este közös vacsi, sörözés, beszélgetés volt a program – de mindenki érezte, hogy másnap pihentnek kell lenni és korán aludni tért. Na jó, majdnem. 🙂

A szombati csiki-csuki

A második nap reggelén 7.30-kor útnak indítottuk az 1-es csapatot, majd percenként sorban az összes többit is. Erre a napra több mint 550 kilométer volt betervezve – és ezt végig sikerült is lemotorozni. Ekkor Kőszegről Mariazell környékére motoroztak fel a versenyzők, ahol kegyetlenül jót keringtek a hegyekben. Amennyiben jól számoltam, tizenegyszer lépte át az útvonal a Kékes magasságát – vagyis komoly liftezés volt komoly kanyar-rengeteggel.

Az Aegon motoRun csapatverseny: az együtt indulóknak végig együtt kell haladniuk.

Itt is sok szakasz volt, vagyis rengeteg alkalommal ellenőriztük a megtett távolságot és a pontos átlagsebesség-tartást (vagyis hogy lehetőleg ne legyen száguldozás). Természetesen mindenki számára tiszta, hogy ebben a műfajban nem lehet olyan pontosan regisztrálni az adatokat, hogy valóban teljesen kiküszöböljük a szerencse-faktort. Mi ugyanis az egyes résztávokat térképről tudjuk a legpontosabban megállapítani – de egy szerpentinen az ideális kanyaríveken motorozva ettől bizony eltévedés nélkül is könnyen el lehet térni.

A vidámság is kulcsfontosságú, hiszen ez nem egy véres küzdelem, sokkal inkább élvezetes játék

Többször kellett ravasz navigációs utasításokat megfejteni, és bizony nem volt minden annyira egyértelmű. Ennek megfelelően a diszpécser segítségét is lehívták néhányan – ez a telefonos szolgáltatás a hosszú bolyongásokat hivatott elkerülni. Aki végleg elvesztette a fonalat, némi hibapont fejében gyorssegélyt kap és folytathatja a jó útvonalat. A nap folyamán sokszor motorozott a mezőny eleje és vége szembe egymással – de végül mindenki célba ért.

Az utasok itt nem koloncok, hanem hatalmas segítséget nyújtanak a navigációban és a tájékozódásban!

Némi statisztika

A 111 motor összesen 43 csapatot alkotva motorozott. Sajnos volt egy apró balesetünk (a nagy keresés hevében egy ráfutásos koccanás) és néhány kiesésünk is. Ezek között akadt műszaki hiba és a motorozással nem összefüggő egészségügyi ok is. A valóban regisztrált megtett távolságok alapján a mezőny nagyjából 80 ezer kilométert tett meg, ami talán nevezhető komoly teljesítménynek is. A lényeg azonban, hogy mindenki célba ért és szombat este már kiengedhette a fáradt gőzt. Illetve majdnem mindenki, mert bizony akadt műszaki okokból az osztrák hatóságok által leszerelt rendszám is…

Így kell igazán elegánsan célba érni!

Vasárnap reggel pedig kezdetét vette az eredményhirdetés, ahol kiderült: ki mit hozott össze a nyeregben az előző másfél nap során. A legtöbb összeszedett hibapont a távot végig megtevő csapatok között 431 lett, a mezőny átlaga pedig 147-re jött ki. Ebből sejthető, hogy az élen elképesztően alacsony számokat találunk. A győztes Utri Kornél – Szabó Péter duó összes hibapontja konkrétan 12 lett, amelyből 10 egy elnézett (vagy elkalkulált) átlagsebesség eredménye.

Az élen most nem lett holtverseny, de a 3.-4. helyen igen. Ők már dobogósok 39 hibaponttal

A szabályok szerint ugyanis a “gyorshajtás” minden kilométer/órája 10 hibapont. Péterék tehát ezen kívül összesen kétszer 1-1 kilométert tévesztettek az útvonalon. Mivel pedig ők már 2015-ben ugyanebben az összeállításban nyertek BMW Bike Maratont (elveiben nagyon hasonló verseny volt az Aegon motoRun-hoz), ők az elsők, akik ebben a típusú tájékozódási túrában meg tudták ismételni a győzelmet. Jövőre nyilván megpróbálnak címet védeni – amire még nem volt példa. A cikk végén Szabó Peti röviden elmeséli élményeit saját szavaival is.

A második oldalon találod a részletes eredményeket, az összes elkészült fotót és a verseny pontos útvonalait is. No meg a győztes gondolatait. Lapozz!