Április 29-én megkezdődött, május 1-jén pedig befejeződött az Autós Motoros Fesztivál és Hotrod majális, vagyis nevezzük nevén a gyermeket úgy, ahogy mindenki ismeri: Kunmadár. Hétfőn estére már javában lezajlottak a kvalifikációs és időmérő futamok. A kint lévők már ABCD koncertre csápoltak és bontották a söröket, amikor Budapest felett még viharfelhők, mennydörgés és villámlás riogatott. Félő volt, hogy mégsem ez lesz az alkalom, amikor lerovom a restanciámat és elveszítem a dragverseny szüzességem, hiszen eddig még nem jártam Kunmadarason.
Másnapra az aggodalmakat szerencsére sutba lehetett vágni, így reggel nem sokkal kilenc óra után meg is érkeztünk a helyszínre. Na és milyen jól tettük! Hiszen mi még sorbanállás nékül jutottunk be a repülőtér területére. A kényelmesebbjének már közel sem volt ennyire rózsás a helyzete. Csak elképzelni tudom, hogy milyen szenvedés lehetett talpig bőrben kivárni a kilométeres sort a bejutáshoz. Hadnagy Józsi is többször bemondta, hogy ez nem az a rendezvény. Ide korán kell felkelni.
Az első meglepetés alig valamivel azután ért, hogy leraktuk a motorokat. Nem gondoltam volna, hogy a depókhoz ennyire közel lehet menni. Szinte érezni lehetett a verseny üzemanyagot, a csapatok kezében pedig vadul jártak a szerszámok. Azok viszont akik ráértek meglepő kedélyességgel beszélgettek el, szinte bárkivel.
Persze ha meló volt, akkor abba borult bele a versenyzőktől kezdve mindenki, de ha nem egy olyan pillanatban kaptad el őket, akkor őszinte szerelemmel meséltek a gépről, vagy éppen a versenyről, ami nagyon barátságos, családias hangulatot varázsolt az egész köré. Tette ezt annak ellenére, hogy immár 21 éve van Kunmadarason gyorsulási verseny: nem ridegült el a közönségtől, ami azt hiszem minden motor rajongónak imponál.
A versenyt nagy várakozás előzte meg, hiszen Kunmadár a Superstreet Európa Kupa idei évének első helyszíne lett. Mintegy 54 épített motort vártak a rendezvényre és az is nagyon beszédes, hogy a komplett cseh bajnokság leköltözött ide. Mindemellett 17 Superstreet kategóriás – azaz turbós, 600 lóerős – motor érkezett a rendezvényre, ami rendkívüli helyzetet teremtett: már a 16-os táblára jutásért is küzdeni kellett. Ezen kívül indultak még 7-800 lóerős funny bikeok, de az igazi show-t mégiscsak a supertwin topfuel 1’200 lóerős dragster lopta el.
A magyar nyelv széles szókincsével is nehéz lenne kifejezni azt, hogy milyen, amikor egy ilyen bestia odaáll a rajthoz. Arany Jánosnak kellene lennem ahhoz, hogy egyáltalán megpróbáljam leírni, hogyan dübörög a mellkasod a V2-es hangjára: alapjáraton. Talán nem így volt, de én mégis úgy éltem meg, hogy ilyenkor mindenki elcsendesedik. A jókedvű beszélgetések félbemaradnak a pálya mellett és csak a nagy lélekjelenléttel bírók veszik elő a telefonjukat, hogy megpróbálják megörökíteni a kilövést. Megjegyzem, hogy hiába. Nem hiszem, hogy létezik olyan profi videós, aki képes lenne csak töredékében visszaadni azt, amit az ember akkor él át, ha személyesen is ott van. Nincs mese, el kell menni személyesen, legalább egyszer az életben.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »