Szépre sikerült a Royal Enfield két új, 650-es ikertestvére

Már véget ért a milánói motorbemutató dzsembori, de még mindig tudunk újdonságokat mutatni onnan. Persze az már megszokott, hogy a világ motorkerékpár gyártással foglalkozó vállalatai a show idejére időzítik az újdonságaik bemutatását. Ilyenkor mégis úgy tűnik még mindig, hogy a Föld motoros közege kifordul a sarkából. Idén is volt minden, ami szem-szájnak ingere. Ráncfelvarrás, újdonság, meglepetés, csalódás. Még három kerekű motor is. A Royal Enfield idén a remény, a kitartás, és az újdonsült erő képviselője a mezőnyben. Lehet, hogy ők nem csúcstechnikával villognak, de látszik az új motorjaikon: meg akarják nyerni egy elveszített vásárlóréteg szívét. Méghozzá a miénket, az európai emberét. Hölgyeim és uraim, íme az INT 650 és a Continental GT 650.

Ráadásul mindezek kezdete egy új erőforrás

A chennai-i és leicestershire-i együttműködés – tudniillik a Royal Enfield az európai nyitás részeként visszakapaszkodik brit gyökereihez – első működő gyümölcse egy 650 köbcentiméteres, sorkettes blokk. 270 foknyi elékelés gondoskodik az unalom elhessegetéséről a hengerenként négy szelepes, lég-olaj hűtéses szerkezetben. Nem valószínű, hogy a rendelkezésre álló 47 lóerő meg fogja kapni a tüzes jelzőt a nemzetközi sajtótól, de a normál felhasználású mókamotorozáshoz elég lehet.

Semmi csicsa

Az Interceptor 650 és a Continental 650 nem csak ugyanazt az erőforrást, hanem ugyanazt a vázat is használja, ami a Harris Performance áldozatos munkájának és design faragásának eredménye. A felfüggesztés és a fékek szintén közös nevezőt jelentenek a testvérmotorok életében. Hagyományos helyzetben álló első teleszkópok és dupla hátsó rugóstag van rajtuk. Elöl-hátul pedig szimpla tárcsafék kapott helyet. Ahogy mondtam, semmi csicsa. Csak ami a motorozáshoz szükséges – ami egy ma már kiveszőben levő szemlélet, és ezért nagyon kár.

Mégsem ugyanaz

A közös alapok ellenére a két motor mégis egészen más karaktert rejt magában. Az egyik kézben az INT 650 egy klasszikus, fullretro vonalakat idéző időgép, aminek a feladata, hogy visszarepítse a motorost a hősies hatvanas évek világába. A másikban a Continental 650 GT, ami ezzel szemben café racer elemeket hoz. Keskeny, de azért nem túl kényelmetlennek tűnő csutka kormány, egy személyes ülés, az elmaradhatatlan púp és magasra húzott kipufogó. Fekete-arany fényezésben sem semmi a megjelenése, de fehér-feketében totálisan szívdobogtató látványt nyújt. Nekem pedig be kell ismernem, hogy az európai szívlágyító projectjük nálam sikert ért el. Gratulálok Royal Enfield, csak így tovább!