Ha egy gyártó nem tudja frissíteni a célközönségét, akkor előbb-utóbb le is húzhatja a rolót. Nem én vagyok ilyen okos, régi bölcsesség ez. Ennek megfelelően vért izzadva próbálják kitalálni a motorgyártó cégek negyven pluszos részlegvezetői, hogy vajon mire vágynak a fiatalok. Úgy tűnik, hogy motorra – általában véve is – egyre kevésbé, ennek pedig hozadéka az elöregedő motoros társadalom. Csupán statisztika lenne? Vagy rémület keltés? Nosza, nézzen szét bárki a saját szemével egy motoros találkozón, ahol többnyire évről évre ugyanazok az arcok pörögnek, az új közönség egyre kisebb. Csak az úri marad, igaz, az táncol tisztességgel.
Járatlan utakat kell keresni
Ez nem azt jelenti, hogy ne látnék még a villamoson hosszú hajú, pelyhes szakállú, húszas évei elején járó fiatalt, aki az első fizetéséből Harley tetoválást csináltatott volna a vállára. De azért ez már alábbhagyó tendencia. Egy amerikai felmérés szerint a kilencvenes évek elején még 10 százalék volt az ötven feletti motorosok aránya, amíg a harminc alattiak majd 40 százalékot tettek ki. 2014-re ez közel megfordult, és a harmincasok alig 20, míg az ötven éven felüliek a piac 45 százalékát jelentették. Tehát a régi fiatalok megöregedtek, és nincs utánpótlás. Nem működnek az oldschool formák, nem üt át a köbcenti fetisizmus. És főleg nem lehet megnyerni a fiatalokat egy brand által nyújtott életérzéssel. Fáj, nem fáj, ez van.
A favágó fejsze sem lett feláras tartozék
Talán a motorozás már nem lenne olyan menő, hogy álmokat szőjön köré a feltörekvő generáció? Ezt azért nehezen hiszem el. Persze az évtized elején betörő hipszter kultúra adott egy hiányzó löketet a motoros társadalomnak, de lássuk be, a kockás inghez a régi motor passzol. Így hiába jönnek létre olyan hangulatos rendezvények, mint a Wheels and Waves, vagy magyar viszonylatban a 100Sparks, ez az új motorok eladási statisztikájának egy nem túl határozott légypukinyit is alig számít.
Talán sokan úgy gondolják, hogy az új generáció figyelmét majd a kütyüsödés fogja felkelteni. Na meg a kisebb köbcenti. Mint a megcélzott 20-34 év közötti korosztály egyik érintettje, ennek szeretnék ellent mondani. Nem világító tyetyerékre van szükség, nem az kell, hogy bejelentkezzen Facebookra, hanem elérhető árú motorok kellenének. Nem 125-ös csettegőkre, hanem teljes értékű gépekre van szükség. Amikről nem süt minden részletében a kispórolt anyag, vagy hogy az összeszerelésük hanyag. Nem lenne baj, ha ezek a motorok egy fokkal jobban is néznének ki, mint egy napon felejtett finomfőzelék. Higgyem el róla, hogy képes rá, és szolgáljon is évekig. És a legfontosabb, hogy ezt olyan áron kapjuk meg, ami mellett nem kell anyánk nyakán lakni még harminc évesen is.
Mert a drága motort ott ette meg a fene ahol van. A Harley a Street 750-el kezdi kapizsgálni, hogy mire lenne szükség, de a vételára még mindig fedi egy lakáshitel beugróját. Úgy pedig hogyan teremtsük meg a saját legendáinkat? Mi sem akarunk mást, csak a saját hőskorunkat, de méregdrága vasakkal ez nehéz lesz. Akkor maradnak nekünk a huszonéves Transalpok, öregedő Banditok. Baj lenne ez? Nem, csak az a kérdés, hogy meddig tartható, ha már a német fiatal is nevetségesen drágának tartja az új motorokat. Nemhogy mi.
You must be logged in to post a comment.