Nehéz ma már egy BMW R nineT Racer tesztet úgy kezdeni, hogy ne tűnjön elcsépeltnek a bevezető. Mesélni kéne egy kicsit a cég 90. születésnapján bemutatott alapverzióról, amely a megszokottól eltérően a legextrább változat, már ami a technikai jellemzőit illeti. Az első R nineT tesztjét már a bemutatkozásakor megejtettük, erről bővebben itt olvashatsz. A bajor gyártó tökéletes időzítéssel fogta be a vitorláiba a legújabb retró láz szelét, hogy meglovagolhassa ezt az újdonsült divathullámot. Az alapváltozatot sorra követik a technikailag kissé egyszerűbb, ám annál kívánatosabb járgányok, különböző stílusirányzatok jegyeit magukon viselve.
Így gyakorlatilag szinte egy kaptafára ma már öt modellt is kínál a BMW a Heritage elnevezésű géposztályban. Tavaly kipróbáltuk a Steve McQueen-szerű arcoknak készült R nineT Scrambler-t, és az idei szezonra is jutott három gyönyörű bringa ebből az irányvonalból. A letisztult formavilágú Pure tesztjét már olvashattátok, az ős G/S hagyatékát továbbvivő Urban G/S tesztje pedig hamarosan jön. Jelen bemutatónk alanya a Joe Bar Team képregények világát juttatja az eszünkbe. Ez a gép nem más, mint az R nineT Racer, amely egy hamisítatlan café racer, ahogyan a neve is sugallja.
Az első randi
Már a személyes találkozás előtt is alaposan ráizgultam a témára, ugyanis mondhatni megfertőzött a retró láz, így nehéz lesz a Racerről elfogulatlanul mesélni – mindenesetre megpróbálom. Az egy nagyon jó kérdés, hogy ennyire jól sikerült az elmúlt évek során a marketingesek kitartó munkája, vagy pedig alapból fogékonyabb lenne az ember erre a kifinomult, a mai transformers motorokhoz képest letisztultnak számító vonalvezetésre? Erre valószínűleg soha nem fogom megtudni a választ – a lényeg, hogy ez a BMW szép.
Ilyen egyszerűen és röviden. Aztán persze belemerülhetünk a részletekbe, kezdve a tekintetet egyből odavonzó fejidommal. A kerek lámpa mondhatni kötelező kellék, ettől eltérni nem szerencsés, hiszen a körnél tökéletesebb geometriai alakzatot nem találni. A elnyújtott, áramvonalas félidom és a tank vonala kiválóan integrálódik egy egységgé – ebben szerepet játszik a fehér színű fényezésen hosszanti irányban végigfutó, a BMW motorsportos hagyományait idéző trikolór.
Videónkban részletesen bemutatjuk a Racer-t
Ezt a vonalat megtöri a rövid nyereg, amely egy aprócska púpban végződik, ezzel feltéve a pontot az i-re. Így kell kinéznie egy café racer felső sziluettjének. Alaphelyzetben egyszemélyes a Racer, azonban a BMW moduláris vázának köszönhetően átvariálhatjuk kétszemélyessé egy hosszabb segédvázzal és plusz lábtartókkal az utasnak – ezzel azonban agyoncsapjuk magát a nagybetűs Stílust. Egy ilyen masina maradjon csak egyszemélyes!
Lóra fel!
A nyeregben helyet foglalva sportmotorokat idéző pozícióval találkozunk. Nem véletlen, hiszen a Racer formatervét a ’60-as és ’70-es évekbeli versenymotorok ihlették. A kormánycsutkák a szépen kidolgozott felső villahídból állnak ki a stílusra jellemző pozícióban. A lábtartót hátrébb és egy kicsit magasabbra helyezték a többi változathoz képest. Ezzel a változtatással adja ki azt a vagány üléspozíciót a jármű, amely a café racereket jellemzi. Nem annyira szélsőséges, mint egy mai speed gép, sokkal inkább a ’90-es évek kissé ormótlan, ám komfortosnak mondható sportmotorjait juttatja az eszünkbe.
Azzal viszont a leendő tulajdonosoknak számolni kell, hogy 180 centi felett némi kompromisszumra van szükség. A térdek hegyes szögben állnak és a deréknak, csuklónak is fárasztó ez a testhelyzet hosszabb távon. Persze, ha szerelmes vagy a motorba – a Racerbe könnyű -, akkor az ilyesmit elnézed neki. Nagy tempónál nyer értelmet ez a tettre kész, agresszív pozíció. Az autópályás sebességhatár környékén már van akkora menetszél, amely kellőképpen tehermentesíti a motoros csuklóját és derekát.
A második oldalon egyebek mellett az erőforrással és a futóművel is folytatjuk a vas bemutatását. Lapozz!
You must be logged in to post a comment.