Szemrevaló újdonságok az Osaka Motor Show-n

Sokszor hiányérzetünk támad egy-egy új típus láttán és rögtön találunk valami átalakítani való részletet, amelyet mi magunknak máshogy csinálnánk. Nincsenek könnyű helyzetben a motorgyártók, ugyanis rengeteg kompromisszumot kell kötniük egymással a mérnököknek, a formatervezőknek és a marketingeseknek. Nyilván vannak motorépítő csapatok, akik könnyen átesnek a ló túloldalára és olyan géppel lepik meg a műértő közönséget, amelyek szépek ugyan, de maximum csak szobadísznek alkalmasak. De vannak olyan átiratok, amelyek csak egy kicsit nyúlnak bele a gyári kivitelbe, ám hatványozottan jobb lesz az összhatás. Ilyenek ezek a koncepciók is, amelyeket az idei Osaka Motor Show keretében mutattak be.

Honda, amelytől kicsordul az ember nyála

Kollektív csalódottság övezte tavaly a Honda frissen bemutatott CB1100RS típusát. Mindenki egy kicsit többet várt a géptől. Szó se róla, határozottan jobb futóművet kapott a motor és az összhatás is sportosabb lett, de messze elmaradt a 2007-ben bemutatott CB1100R koncepciómotortól.

Nem tétlenkedett a Honda és újra felvette a fonalat, hogy továbbvigye az álmokat egy vérbeli café racer felé. Az egyszemélyes ülés, a púpos faridom és az első fényszórót körülölelő idom mind a retró sportosságot sugallja. Ezt a hatást csak tovább fokozza a polírozott alumínium tank és az első sárvédő. A kerekeket nem neveznénk kifejezetten szépnek, sokkal inkább való erre a gépre egy fűzött küllős felni, de a tekintet így is megakad a járművön.

Bár tisztán csak kozmetikai beavatkozás történt a Honda nagyágyúján és csak ötletelésről van szó, azért jó látni, hogy tisztában van a gyártó a termékben rejlő potenciállal. Reméljük, hogy a Triumph Bonneville, vagy a Ducati Scrambler példáját követve hamarosan láthatunk valami hasonlót a kereskedésekben is.

Kőkemény kihívó a negyedliteres mezőnyben

Korábban minden eszünkbe jutott, ha a Honda CBR250-re gondoltunk, csak a sportosság nem. Hiába volt teljes sportmotoros idomokba becsomagolva a bringa, egyik paraméterében sem volt kimagasló. De amire a HRC felirat rákerül, annak bizony jónak kell lennie. Éppen ezért kezelésbe vették a típust, hogy a japán 250 köbcentis bajnokságban esélyesként indulhasson.

Megváltoztatták a motorkarakterisztikát és háromféle programmal látták el a motorvezérlő egységet. Az első üzemmódban a gép összes tudásával gazdálkodhatunk, ám Rain módban némileg finomabbá válik a teljesítményleadás. Van még egy olyan beállítás is, amely csökkentett motorféket biztosít. Ezen felül száműzték a blokkolásgátlót és módosították a szívóoldalt és a kipufogórendszert is.

A Yamahát sem kell félteni, ha vagányságról van szó

Ez a piros-fehér festés már önmagában elegendő lenne, hogy kiemelje a tömegből a megújult MT-09-et. Felszereltségét tekintve a gyári Y’s Gear cuccokat viseli magán a szörnyeteg. Ebben a csomagban találjuk az aprócska szélvédőt, a ködlámpákat, az osztott ülést és a lenyűgözően gyönyörű, három csőben végződő Prunus kipufogót. A szettnek nincs még ára, azonban várható, hogy hamarosan hivatalosan is forgalmazzák majd Authentic Sports néven.

Ezzel a felszereltséggel látták el az MT-10 turista változatát, azonban a dobozokat elhagyták róla. Rögtön szembetűnik viszont a négy aprócska véggel ellátott kipufogó. Ez is a Prunus gyártmánya, amely a Sakura Kogyo egyik márkája. Ha így sem mond semmit, akkor majd úgy, hogy a Sakura Kogyo a Yamaha kidörrentő részlegének a gyári beszállítója. Tehát, ha lazán vesszük, akkor ráfoghatjuk, hogy full gyári ez a gép is.

Az XSR900 már szériaváltozatban is megakasztja a tekintetet, azonban ezzel a minimális változtatással csak még kívánatosabb lett. A kevesebb néha több elvet követve nem aggatták tele mindenféle kiegészítővel – éppen csak annyival, hogy sportosabb és egy cseppet feltűnőbb legyen.

Az arany színű Galaspeed felnik és a tankon elhelyezett a dekoráció sportos hatást keltenek, a KYB futómű pedig be is váltja a ígéretet. A legjobb hír, hogy a kiegészítők egyenként is megvásárolhatók Japánban.

Jó látni, hogy a gyárak is képesek egy kicsit elengedni magukat és olyat alkotni, amely nem csak a tömegtermelési igényt hivatott kielégíteni. Mindkét félnek jó, ha efféle alkotásokkal rukkolnak elő – nekünk azért, mert gyönyörködhetünk, nekik pedig egyfajta igényfelmérésként is funkcionál a dolog. Reméljük és bízunk benne, hogy sok pozitív visszajelzést kapnak az összeállítások és hamarosan külön felszereltségi szintként is megvásárolhatók lesznek.