Tavaly teszteltem a Suzuki SV650-et, ami vegyes érzéseket hagyott bennem. A formája nekem nagyon rendben volt, és a kiváló blokk is megérdemelte az álló ovációt, de az első futómű a legkisebb úthibán is túl keményen reagált, az üléssel és a gyárilag rákerülő gumikkal is erős fenntartásaim voltak. Az optikában a hasidom hiánya olyannyira fájt, hogy azt mertem rá mondani: “olyan, mintha kilógna a bele”. Aztán októberben, amikor az Intermotos híreket írtam, elém vetődött az akkor bejelentett 2017-es V-Strom 650 XT, és rögtön elcsöppent a nyálam. Fél év várakozás után végül sikerült megkapom tesztre a Moto24.hu által felajánlott példányt, pont a legdögösebb sárga színben, és… ne ugorjunk egyből a végére.
Ahhoz, hogy a Suzuki V-Strom 650 XT-t igazán értékelni tudjuk, előre helyre kell tennünk magunkban, hogy ez a motor nem túraenduro. (Zárójelben tegyük hozzá, Sjaak Lucassen óta bármilyen motort tekinthetünk annak, de most legyünk szigorúbbak). A rugóútja, a rugózási komfortja, a hasmagassága, a kikapcsolhatatlan ABS-e és még pár dolog ha nem is kizárja, de ellenjavallottá teszi, hogy keményebb terepen próbára tegyük. Még a Suzuki katalógusa, vagy promó videója is csak egy olyan lájtos murvát mutat egy snitt erejéig, amin bármilyen motorral el lehet közlekedni a Jawa Babettától a Harley-Davidson Road Glide-ig. A fentiek tények viszont nem zárják ki, hogy egy piszok jó túramotor legyen. Sőt!
Egy kicsit eltérve az eddig alkalmazott tematikától, belsőséges viszonyunknál fogva megosztanám veletek, hogy mi az az öt dolog, amiből felépül nekem az ideális motorkerékpár.
Amikor a jelenlegi CBF-emet kiválasztottam, fontos szempont volt, hogy ne valami tovatűnő lárvaarcú trend áldozata legyek. Legyen időtálló, klasszikus forma, ami 20 évesen is jól nézhet ki. Vannak bűnronda motorok, amik a meg nem értett zseni kategóriában eveznek és olyanok is, amik gyönyörűek, de a felhasználási lehetőségeik erősen korlátozottak. A korábbi V-Strom-ok kinézete nekem kicsit orrnehéznek tűnt, a tavalyi modellfrissítést követően viszont már nem is kerestem a látványukat. Nagyon remélem, hogy harakirit követett el azóta, aki ezt a bedrogozott Dodó kacsát idéző fejidom dizájn-terrorcselekményt papírra vetette. Sőt, még a főnöke is!
Ezzel szemben az ezres nagytestvér vonalait öröklő 2017-es V-Strom 650 XT formája nagyon ott van. Főleg ebben a dicsőséges Dakar-os korszak előtt tisztelgő Champion Yellow színben, amihez az aranyszínű, küllős felnik szériában járnak! Amikor a tesztút alatt megálltam valahol pihenni, mindig akadt valaki, aki egy kis érdeklődős csevegésre invitált, vagy felkérezkedett egy üléspróbára. Ráadásul az XT verzió alapáron kényeztet olyan extrákkal, mint a kézvédő és a hasidom. Értitek? Nem néz úgy ki, mintha kilógna a bele! Az más kérdés, hogy a blokk alját és a leömlőt maximum a széltől védi, az első felakadásnál elsőként törik majd szilánkosra. De már az elején megbeszéltük, hogy nem ez lesz a közege.
Az ezredesre hajazó formai megfelelés mindenhol csak jó irányba változtatott bármelyik generációs elődhöz képes. Karcsúbb lett a tank, változott az ülés és az utas-kapaszkodók is (erről később még külön szó lesz), alacsonyabban fut hátra a szögletes kipufogó. Ami egyértelműen nem változott, az a pingpongütő méretű visszapillantó tükör. A Suzuki valószínűleg az első rendelésnél elírt egy-két nullát a rendelt mennyiségnél, úgyhogy lehet még raktáron egy pár tucat raklappal és két generáció múlva is viszontláthatjuk majd. Bumfordisága ellenére örömmel fogadtam használat közben: ennél jobban motoron csak akkor látok hátra, ha visszatekintek a vállam fölött.
Nem vagyok megalomán, hogy az élet 100 lóerő felett kezdődik, kinőttem már abból a korból, hogy nyélgázon közlekedve kiemelt helyet szerezzek a donorlistán. A CBF500-am egyértelműen vérszegény a nagymotorok között, gyakori váltogatással és a megfelelő fordulatszám-tartományban tartózkodással mégis lehet vele közúton tempósan motorozni. Ugyanúgy élveztem a Honda CB500-at, ahol bár csak 48 lóerő állt rendelkezésre, az is elégnek bizonyult egy átlagos méretű személy élvezetes mozgatásához.
A Suzuki 90 fokos hengerelrendezésű, duplagyertyás blokkjáért már az SV-ben is rajongtam. A mérnökök 60 apró ponton módosították és hangolgatták, hogy kiadja az Euro4-et. Az előző V-Strom generációhoz képest erősebb lett, 71 pompás lóerő áll rendelkezésükre 62 newtonméternyi – nagyjából egyenletesen jelentkező – nyomaték társaságában. Nem eszeveszetten sok, de a legtöbb, nem túlvállalós szituációban elég a dinamikus mozgáshoz. A bowdenes gázadásra azonnal, de nem vehemensen reagál, a V2-es vibráció a szükséges mértékben van csak jelen.
A blokk már 2’500-tól életre kel, bejáratós motorról lévén nem forgattam szét, maximum 5’500 környékén szinte mindig elváltottam. Nem is kívánta az eszeveszett pörgetést, pedig 10’000-nél kezdődik a piros tartomány. Végfokozatban pontosan 4’500-as fordulatnál ment óra szerint 100-at, de ha városban ötösben gurultam, akkor sem rángatta kelletlenül a láncot.
Ebben mondjuk az érdem a jó kiosztású és pontosan dolgozó váltót illeti. Nem aggasztóan hosszúak a fokozatok, és aki nem szeret folyamatosan dolgozni a bal lábával, az is elégedett lesz vele. Komolyan meglepődtem a 216 kilogrammos menetkész tömegen, a V-Strom 650 XT olyan könnyedén mozog, hogy egy huszast simán letagadhatna. Nagyon finoman kezelhető és csúsztatható a kuplung is, nem gond a szinte egy helyben állás, sok piros lámpánál le sem tettem a lábam.
Persze dobtam közben néhány gázfröccsöt, ilyenkor a kipufogó nyugati értékrend szerinti kulturáltsággal szólalt meg. Olyan hangon, amit az autósok közelről már észrevesznek, de jó előre nem rebbennek szét előle verebek módjára. Biztos lesznek páran, akik szeretnének majd egy kicsit több dörmögést meg visszadurrogást. Belőlük remekül megélnek majd az ismert A, B, és S betűvel kezdődő gyártók.
A következő oldalon videón is megnézheted a Suzuki V-Strom 650 XT-t, lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »