Gondolatok és megfigyelések a motoros testvériségről

Véletlenek sorozata vezetett oda, hogy a következő gondolataimat megosszam veletek. Először két héttel ezelőtt írtam egy kis eszmefuttatást a motoros tolvajokat elgázoló autós hölgy esetéről. Nem volt célom igazságot tenni – nem is az én tisztem -, csupán egy olyan szempontra szerettem volna felhívni a figyelmet, amelyre a közösségi portálok hozzászólásait olvasva kevesen gondoltak. Az írás végén pedig megejtettem egy hirtelen jött gondolatot arról, hogy vajon miért nem tekinti senki “testvéreinek” a motorral bűnöző és menekülő tolvajokat. Az iromány komoly mennyiségű (több ezres nagyságrendű) hozzászólást generált, amelyekben kaptam hideget-meleget.

A motorral bűncselekményt elkövető motoros az nem motoros? És ha éppen nem bűnözik, hanem csak úgy összefutsz vele egy találkozón?

Az igazán meglepő az volt számomra, hogy milyen sokan írtak le vérgőzös gondolatokat. “Visszatolatnék a fején keresztül – kerékkulccsal agyonverném” és társaik. Akik pedig eljutottak a végén levő kérdésemig, azok vagy nekem támadtak a “hogy jössz te ahhoz, hogy a szent testvériségbe beleszólj” felkiáltással, vagy kifejtették, miért nem “igazi” motoros a kétkerekű robbanómotoros járművet bűnözésre használó – akárhogy is vesszük – motoros társunk.

A legváratlanabb fordulat

Azután egy héttel ezelőtt egy olvasónk elküldte saját esetüket egy ámokfutó autóssal. A videó rövidre volt vágva, éppen csak maga az incidens látszott rajta. Ennek az volt az oka, hogy Nándi maga is utálja azokat a filmeket, ahol hosszú perceken át nem történik semmi, aztán egy szemvillanás maga az “esemény”. Újabb hozzászólás-rengeteg követte a beszámolót – de ezek már valóban megdöbbentettek. A hozzászólók java része maga is motoros társ, mégis bőven a többség nem az autóst küldte a pokolba agresszív és életveszélyes manőveréért, hanem a motorosok felelősségét firtatta nagy ügybuzgalommal. “Miért nem tartott jobbra? – Miért csak hat másodperc a videó, biztosan történt előtte valami! – Szándékosan provokálták az autóst!” – ilyen és ehhez hasonló hozzászólások sorakoztak mindenfelé a Facebookon.

Szabályosan közlekedő motoros társaink több negatív megjegyzést kaptak, mint pozitívat. Vajon miért?

Valóban megdöbbenve olvastam a sokak által leírtakat. Hiszen mindenki arról harsog folyamatosan, hogy mi motorosok testvérek vagyunk, és mennyire összetartunk! Ehhez képest két társunkat, akik valóban teljesen és mindenben betartották a KRESZ szabályokat, mindennek elmondták. Hogy lassúak, hogy bénák, hogy provokatívak, hogy szabálytalanok… Csak ültem, olvastam és nem értettem. Hát hol a testvériség, hol az összetartás? Hol vannak a nagy eszmék, amiket folyton-folyvást hirdetnek oly sokan? Ki kell sajnos jelenteni: sehol, legfeljebb valahol a vitrin legmélyén.

Ki az “igazi” motoros?

Ez is állandó vita tárgya. Egyfelől “minden motoros egymás testvére” – hiszen köszönünk egymásnak az utakon, segítünk ha a másik bajban van, satöbbi. De amikor a másik feltesz egy videót a vele megtörtént valóban súlyos szabálysértésről, már csak azt nézem, hogy miért rövid a film és mit csinált rosszul? Vagy a korábbi témát nézve: aki bűnözött motorja hátán, az sem tartozik közénk, mert rossz ember? Ő nem “igazi” motoros! Azt szeretném kérdezni, ha egy találkozón ismerkedsz meg vele, és jól leisszátok magatokat együtt, akkor mi a helyzet? Akkor a testvéred? Akiket annak tekintesz, azok között nem lehet olyan, aki amúgy bűnöző? Akár nagybani adócsaló? Vagy éppen mondjuk a családját esténként agyba-főbe verő agresszív állat? Sok mindent nem tudunk egymásról – így ezeket a dolgokat sem tudjuk megítélni.

A második oldalon tovább boncolgatom a problémát – de a végkicsengés pozitív lesz, ígérem!