Ne nézd az akadályt: újabb példaértékű telibeverős baleset

2016. november 6. - Macko - Hír

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Néhány hete olvashattatok egy igazi önjelölt kamikaze motoros balesetéről, aki messze túlvállalva saját képességeit jól megküldött hátulról egy ártatlan autóst. Nos, sikerült fellelni az édes (ha nem iker-) testvérét. Őt viszont ráadásként kívülről láthatjuk, mert egy mögötte haladó motoros társa rögzítette a hőstettét. Az autópályán a nagyon sűrű, ottani tempóhoz képest szinte araszoló forgalomban haladt a két motor. Természetesen a kocsisorok között – ezzel nincs is baj. A baleset elsődleges kiváltó oka a nagyon nagy sebességkülönbség és a folyamatos irányváltás volt. Ez történt:

Elemezzük kicsit a látottakat. A fő probléma tehát a folyamatos irányváltásokkal kombinált, nagy sebességkülönbségű haladás volt. Így ugyanis nagyjából esélyt sem adtak az autósoknak, hogy észleljék őket. A sávváltásba kezdett személygépkocsi vezetőjét tehát semmivel nem vádolhatjuk, hiszen nagyon könnyen lehet, hogy belenézett ő a tükörbe – éppen csak amikor elkezdett irányt módosítani, éppen semmit nem látott a motorból. Amelynek vezetője amúgy egészen gond nélkül elkerülhette volna az ütközést. Hogy mit hibázott el végzetesen, azt ez a kép mutatja:

A (teljesen felesleges) csattanás előtti pillanat

Tanulság

Onnantól, hogy elindult keresztbe előtte a piros autó, már ösztönből azt nézte, hogy minek nem szabad nekimenni. Nem a menekülőúttal foglalkozott. Ráadásul megpróbált egyszerre intenzíven lassítani és irányt váltani – erre megint csak esélye nem volt. Amennyiben tényleg csak a menekülőutat nézi (persze az autó jobb oldalán, ahol nagyságrendekkel több hely van) és csak a kormánnyal foglalkozik, nagy valószínűséggel elkerülhette volna az ütközést. Így azonban a baleset előfeltételeit is ő teremtette meg, és saját butasága miatt nem tudta azt elkerülni sem. Mi marad nekünk? Kárörvendeni csúnya dolog (meg még nézni is fáj, ahogy becsapódik…), így inkább okuljunk: adjuk meg az esélyt a többieknek, hogy észrevegyenek minket, és magunknak is, hogy megoldjuk a „helyzeteket” – vagyis nézzük a szabad helyet, ne az akadályt!