Modern klasszikus

Mint említettem, a Harley-Davidson Roadster meglehetősen modern motor. Az első jele ennek a kulcs nélküli indítás. Elég egyszerűen rápattanni és megnyomni az önindítót, hogy lelkesen életre köszörülje magát. Ugyanennek a rádiófrekvenciás kulcsnak köszönhetően 4-5 méterre eltávolodva a motor automatikusan be is riaszt. Az index teljesen máshogy működik, mint a japánoknál: mindkét kormányvégen találunk egy, az iránynak megfelelő kapcsolót. Az irányjelzést a megfelelő irány ismételt megnyomásával deaktiválhatjuk, de ha nem így cselekszünk, akkor sincs baj: a higanyos dőlés-érzékelőnek köszönhetően az egyenesbe fordulást követően vagy 400 méter megtétele után automatikusan lekapcsolja magát. Az hátsó indexekbe integrálva találjuk meg amúgy a féklámpát és helyzetjelzőt is, ami nagyon jó áll a Roadster-nek.

Hol van a helyzetjelző- és féklámpa? Hát az indexekben!

A kerek műszeregységen analóg mutató jelzi az fordulatszámot, ebbe foglalva egy LCD kijelző található. Az aktuális sebesség és fokozatkijelzés mellett  a kormányról hívhatjuk elő a kívánt információkat, mint például a két napi számlálót, az összesen megtett kilométert, a pontos fordulatszámot vagy az időt. Pillanatnyi és átlagfogyasztást mondjuk nem ír, akinek esetleg ennek vizslatása elégíti ki a lelkét, az ne egy 1200 köbcentis V2-t vegyen, hanem egy 48 lóerős sorkettest. Ugyanígy nem ír vízhőmérsékletet – mivel léghűtéses – és külső hőmérsékletet sem. Utóbbira szintén nincs szükség, mert minden porcikánkkal ÉREZNI fogjuk: a keskeny tank miatt szinte egy négyzetcentiméternyi szélvédelmet sem kapunk, még a belső combunkon sem. Az egész utazás alatt olyan érzésünk lesz, mintha nagyon megfontoltan és elegánsan szabadesésben közlekednénk.

Az LCD-n megjelenő infókat a kormányról válthatjuk

Small blokk

Amit a Harley-Davison megtanult az elmúlt több mint száz évben, hogy hogyan kell olyan blokkot alkotni, amiben szó szerint dübörög a lélek. Az „Evolution” kódnévre hallgató 1’202 köbcentiméter térfogatú, 45 fokos hengerszögű V2 tényleg a motor szíve. A lóerőkben kifejezhető teljesítményről nincs gyári adat, csak a 4’000-nél tetőződő 96 newtonméter nyomaték van feltüntetve a katalógusban. Ha a haverok megkérdezik egy Roadster tulajtól, hogy „hány lóerős”, akkor az egyetlen helyes válasz az, ha a az ember a bajsza alatt sokat sejtetően elmosolyodva csak annyit mond: elég.

Ez a lényeg

A motor ugyanis nagyon nyomatékos, a gázra azonnal, de jóságosan reagál. Amikor az ember odacsavar, a bőséges nyomaték ellenére sem keríti hatalmába a halálfélelem, inkább valami fölényes magabiztosság. Ez a blokk nem húz, hanem tol, méghozzá annyira, mintha egy tolómozdony haladna mögénk kapcsolva. Eközben végig szólnak a harsonák, a kipufogó nem bántóan hangos sem a vezetőnek, sem a környezetének, mégis határozottan jelzi a jelenlétünket a forgalomban. Vibrációról kár beszélni, még akkor is, ha a Harley a prospektusokban „Good Vibration” címszóval hivatkozik rá. Nyilván érezhető a nagyköbcentis V2-es puffogása, de ez nem vibráció, hanem egyfajta lüktetés. Annyira megnyugtató, mintha az anyaméhben hallgatnánk édesanyánk szívverését. Egyszerűen transzba ejt és eljuttat abba a lelki nirvánába, ahol semmi sem érdekel már a motorozáson kívül. Ezt tényleg nehéz objektíven elmagyarázni, ki kell próbálni és megérezni.

A 12,5 literes tank kupakja nem zárható. De ki merne hozzányúlni?

Visszatérve a földi létsíkra: 2’500-as fordulat körül nagyon kényelmesen motorozható, ezen a fordulaton szó szerint a világból ki lehet menni vele. Nagyon tovább nem is szükséges pörgetni, végfokozatban – vagyis ötösben – pontosan 2’870-et forog száznál, ami a zéró reciprokával megegyező szélvédelem mellett még kényelmes is. Különben is, minek száguldozni vele? Akkor nem látják, ki ül rajta.

Először furcsa volt, aztán természetes. Így ülünk a Roadsteren

Ami miatt mégiscsak érezhető, hogy valódi férfiaknak alkották meg és nem ecsetfejű metroszexuális girnyóknak, az az erőátvitelnél érhető tetten. A kuplung a japán motorokhoz képest baromi kemény, birkózni kell vele, a WASD gombok nyomogatásával edző szobapenészek garantáltan ínhüvely gyulladást kapnak, mielőtt elérnék az 5-ös sebességet. Kuplungolni márpedig itt is kell, néha többet is, mint amennyit az ember szeretne. Az üres megtalálása álló helyben nem egyszerű (mondjuk ki őszintén: nehéz), próbáltam az 1-es és 2-es felől is, gázfröccsel, mindenhogy, mégis komplett piros lámpákat kellett végigküzdenem vele, már ha végül sikerült. És ha már a sebességváltásnál tartunk: itt nincs semmi finom japános halk bekattanás. Amikor álló helyben beadjuk neki az egyest azt mindenki számára jól hallhatóan veszi be, mintha Thor csapna oda egyet a pörölyével.

A kuplunghoz vasmarokkal kell nyúlni

A harmadik oldalon a futóművel folytatjuk, amelybe képtelenség belekötni.