Brutális esés: amikor nem működik a rajtelektronika

A gyorsulási sport világa nagyon érdekes. Sokan úgy vélik, nem kell különösebb tudás minél gyorsabban végigmenni a 402 méteren – teszem hozzá, régebben én is gondolkodtam hasonlóan. Amióta kicsit jobban és közelebbről láttam, miként is néz ki az a bizonyos negyed mérföld belülről (mennyire összetett feladatsort kell végrehajtani a versenyzőknek abban a néhány röpke másodpercben), illetve hogy milyen elképesztő technika van ezekben a gépekben, azóta sokkal jobban tisztelem őket. Az ausztráliai Perth Motorplexben rendezett versenyen Brett Ghedina – amúgy bajnok a srác – éppen a kialvó lámpák fényére vágott neki a távnak, amikor az elindulás pillanatában a rajtelektronika – nagyon finoman fogalmazva – megtréfálta őt. Rohadt nagyot esett…

Hogy értsétek: egy ilyen, hátsó támasztókeret nélkül is 8 másodperc alatt pirító gép (ez annyit tesz, hogy kevesebb mint egy másodperc alatt már túl van a 100 kilométer/órán!) megfelelő szoftveres támogatás nélkül nem képes hozni ezt az eredményt. Itt a versenyző csak elengedi a rajtgombot, és onnan tartja a nyélgázt – meg persze váltogatja a fokozatokat. De hogy a lehető legtöbb, még éppen átvihető nyomaték jusson a hátsó kerékre – na az már a számítógép dolga.

„Ennek nem így kellett volna történnie.” – Hát nem…

Brett rá is bízta magát – mivel ezt kell tennie -, de a cucc nem működött. Pontosabban odacsapta a teljes erőt azonnal a hátsó kerékre – hogy ez mekkora mozgási energiát jelentett, azt az események egészen jól szemléltetik. A vicces az volt, amikor szegény srácot a műsorvezető a tribün előtti nagy kivetítőre is kitolt kép alatt arról kérdezte, hogy mi volt a baj. A válasz pedig így hangzott: „Nem így kellett volna történnie…”