Hogyan is nézett ki egy motorostalálkozó régen? Gurgulázó V2-esek, surrogó levegős sornégyek, néhány sündörgő MZ – minden acél vagy alumínium, műanyag talán csak a söröspohár volt. Aztán a kétezres évek elejére mindenki be-cruiser vagy -chopperesedett, esetleg sportmotorosodott. Gumiégető hülyegyerekek pörgették a pokolba légolajos gixereiket, megjelentek a hétköznap öltönyös üzletemberek vagy halásznadrágos vállalkozók kemény motorosnak öltözve arra a pár napra – és ment a kőkemény rákkenroll.

M1800

Ekkor még robogóval vagy nagy túramotorral csak hébe-hóba találkoztunk, 110 százalékon ment az életérzés csinálása. Aztán az elmúlt egy-két évben elkezdett feltűnni a találkozók motorjainak változása. Lassan de biztosan elkezdtek megjelenni az addig jelentős túlsúlyban posztszocialista-kompenzálós gépek mellett (hiszen a szcéna ki volt éhezve az „igazi” motorokra) a hétköznapok szürke harcosai, akik általában még több pofont is állnak hóban-fagyban-esőben-napsütésben, mint a csillogó hétvégi motorok: a nagyrobogók.

Silver Wing és Gold Wing. Királyok egymás közt

A Harley-Davidson Open Road Festen sétálgatva feltűnt egy még szembetűnőbb motorcsoport: a CanAm család tagjai. Az átlagember csak képeken, videókon látja ezeket a különleges vasakat, de a helyzet az, hogy kicsiny országunkban meglepően sok van ebből az amúgy csak hobbijárműként működőképes motorból. (Trikeból, vagy minek nevezzelek?)

CanAm

Ami igazából nem is lepett meg, a motorostalálkozók jelentős újgazdag-ellátottságát, hogy az ultimét póverkrujzer, minden cirkálók SUV-ja, a kétkerekűek X6-osa is minden bokorban akadt. Szó szerint. Az M1800R-ből nagyon sokat kellett, hogy eladjanak anno, ha most ennyi volt. Hihetetlenül sok zavargott a táborban, bőven top5-ben volt az ugyanolyan motorok számában.

M1800

Ne feledkezzünk meg a rózsadombi garázsok kötelező kellékéről a Honda Gold Wingről sem. Persze régebbit talán egyet-egyet látni, de az aranyszárnyas csopiban éppen megtűrt 1500-as modellekből már azért akadtak szép darabok, és persze az 1800-ból annyi van, mintha egy kaliforniai nyugdíjas találkozón lennénk.

Ezüstszínű aranyszárny

Egy szó, mint száz: éljen a sokszínűség, öröm látni, hogy a találkozókon milyen heterogénné vált a felhozatal, és az átlagos motorosok is bátran elgurulnak a nem annyira csillogó verdáikkal is.