Kezdetben volt az ejtőernyőzés, amivel csak leereszkedni tudtak, oldalirányba leginkább ahova a sors meg a szél fújta őket. De igyekeztek irányítani az ereszkedést, emiatt elkezdett a hagyományosan körkupolás ernyő szárnyakra némileg már emlékeztető, négyzetes alakú paplanernyővé (légcellás ejtőernyő) alakulni. Végül innen még egy elágazással különválva fejlődött tovább a paplanos ejtőernyőzés, és saját útján járva alakult ki a siklóernyő, amivel már nem csak ereszkedni lehet, hanem egy jó termikkel (felszálló meleg légárammal) irányítottan erősen emelkedni is, illetve vízszintesen jelentős távolságot megtenni. Utóbbi képesség jelzőszáma a siklószám, ami megmondja, hogy egységnyi magasságot ereszkedve mekkora távolságra jut el (szél és termikmentes környezetben). Ez a mai ernyőknél átlagosan már 8-10 szokott lenni. És hogy ne kelljen függeni a termikektől, illetve ne kelljen valami magasabb dombra, hegyre felmászni, motorizálták a repülés eme formáját. Megszületett a két különböző motoros változat: a hátimotoros verzió, illetve a komplett vázszerkezettel, nagyobb méretű, nagyobb teljesítményű motorral szerelt siklóernyős trike. Utóbbi a nevét a három kerekéről kapta.
Bár a motor nélküli, vagy a hátimotoros verziónál is létezik a tandem üzemmód, Magyarországon mégis inkább a trike nyitott igazi teret a civil utas reptetésnek. Hiszen nem kell hegyre mászni, nem kell futva felszálló sebességet elérni, elég beülni a székbe, öveket becsatolni, és indulhat az élményszerzés.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy jómagam, aki dízel üzemű motorkerékpárok építésével váltam ismertté – úgy is mint a DMZ és a Dairal -, miért írok minderről egy motoros újság hasábjain – egyáltalán mi közöm a repüléshez? Nos, eredetileg semmi nem volt. Egy internetes fórumon azonban egyszer érkezett egy kérdés motorkerékpár blokkokról. Itt kezdődött a kapcsolatunk Gyarmati Miklóssal, akivel a fórumozás után nem sokkal egymás tenyerébe csaptunk – szövetséget kötve a trike-építés projektjében. Az egyesség szerint rám hárult a szerkezet megépítése – mint tevőleges munka – ő meg a szakmaiságot, illetve a saját elképzelését adta hozzá. Pontosabban a motorblokk köré építendő tartószerkezet és erőátviteli rendszer terén szabad kezet kaptam, kihasználandó a korábbi hasonló szerkezetek építésében szerzett tapasztalataimat. Viszont a trike többi részénél, vagy bevett sémákat követünk, vagy az ő konkrét újító, másító gondolatait.
Még mindig nem világos, hol kapcsolódik a téma a motorkerékpárokhoz? Most jön a magyarázat. Az első kiindulási pont ugyanis a motorblokk volt. Miki némi töprengés után, de a sárkányosoknál bevált kategóriából egy Yamaha Fazer 600-as motorkerékpár motort választott. Amennyivel nehezebbnek ígérkezett a siklóernyősöknél korábban megszokott súlyú motorokhoz képest, annyival erősebbnek is. Készülve a többlet súlyra a szokásos 250 helyett (az ismert legnagyobb teherbírású) 350 kilogrammos Paramánia Taxi típusú ernyőt vásárolta hozzá. Elsőként mindent vasból terveztünk elkészíteni, ami után a berepülések eredményei alapján a súlycsökkentés részeként, bizonyos részegységeket lecserélünk nemesebb, könnyebb anyagokra.
Az egész szerkezet két fő részre osztható. Egyik része a 3 keréken guruló, és egyben az ernyőre függesztett, ülésekkel szerelt keretváz. Másik része az előzőtől 2 csavarral könnyedén elválasztható motor-hajtómű-légcsavar komplexum. Ezzel külön is kezelhetőek, esetleges igény esetén könnyen illeszthető bármelyikhez másik egység.
A trike súlyelosztását két szempont szerint kell megválasztani. A földet éréskor a repülőkhöz hasonlóan emelt orr mellett a földet érő két hátsó kerékre nehezedik minden súly. Ezért célszerű, ha a trike teste ebben a helyzetben majdnem kiegyensúlyozott, csak nagyon enyhén kell orrnehéz legyen, hogy aztán az első kereke felé akarjon lebillenni a földre. Így a földet érés első impulzusát a hátsó kerekek vezetik el. Ennek pozitív következménye, hogy a földön mozgatáshoz is előnyös ez a teherelosztás, hiszen az ember az első keréknél megemelve, a hátsó két kerekére billentve találja egyensúlyban a trike-ot. Így könnyedén tudja mozgatni, helyét változtatni a földön.
Másik fontos szempont a súlypontok megállapításában, hogy a legjellemzőbb utas terhelés esetén essen az ernyő függesztése nagyjából a pilóta feje elé, a váll-mellkas vonala fölé. Ekkor a legkényelmesebb neki a magasban tartott kezeivel gépészkedni, irányítani az ernyőt, a motort. (Az erőforrás fordulatszámának szabályozására egy start/stop gombbal szerelt kézi gázkar van a pilóta kezére rögzítve.) A változó utas súly követésére egy-két akasztási pont van előrébb és hátrébb is néhány centiméterrel.
Az erőforrás egy névleg 98 lóerős Yamaha FZ6-S (Fazer) 2004-es motorblokk. Injektoros, de még nem füstgázérték-vezérelt változatú. Menetirány szerint hosszában került beépítésre, valamint nagyjából 15 fokkal elbillentve (mintha a motorkerékpár az első kerekén gurulna 15-20 centiméter magasra emelt hátsó kerékkel). A kalkulációk ezt megengedték, hiszen eredeti környezetében sem jelent problémát egy hosszabb egykerekezés. Esetünkben az olajszívó csonk így még mélyebben merül az olajba. Fent a levegőben meg a zsinóron pörgetett vizes pohár effektusa érvényesül leginkább, hiszen a trike az ernyőre zsinórokon keresztül van fellógatva. Már ha a pilóta igyekszik spirálozni vele, mert egyébként a nyugodt, kevés légi manőverrel tűzdelt repülés jellemzi az utasreptetés szokásos esetét.
Ezzel a főtengely iránnyal a kihajtás tengelye – a láncos átvitel után – azonos irányba áll a légcsavar tengelyével. Ezért a blokk tartókerete egyszerre hivatott illeszteni azt a keretvázhoz, a motor és légcsavar közt a láncos erőátviteli utat biztosítani, és a légcsavar körül védelmet nyújtó kör keretet tartani. No meg persze a blokk körüli aprólék – mint akkumulátor, ECU, feszszabályzó, kábelkorbács, láncvédő, hűtő, tágulási tartály, satöbbi – is rá van szerelve. Az egész trike koncepciónak mássága lenne a hasonló szerkezetekhez képest, hogy szemben a többivel, itt a légcsavar tengelye és a súlypontot leginkább meghatározó motorblokk (annak főtengelye) távol esik egymástól. Míg a motorblokk alul, a légcsavar a szokásos magasságban van. Áldásos hatása megmutatkozott a berepülések során – erről bővebben később.
A japán szabványú lánchoz és lánckerékhez nem találtunk itthon megfelelő osztású forgácsoló szerszámot, ezért a légcsavartengelyre a lánckerék-bordát egyedi gyártásban kellett maratni. Itt is kompromisszummal sikerült kiválasztani a tengely anyagának a crmo 4-es acél ötvözetet. Még elég puha ahhoz, hogy forgácsolással éppen megmunkálható legyen, de már elég kemény ahhoz, hogy eséllyel elviselje a terhelést – anyag vagy felület edzés nélkül.
Mivel a Yamaha motor injektora garantálhatóan csak az – ECU-ja által vezérelt – saját AC pumpával üzemel, ezért az AC megtartása mellett döntöttünk. Ennek meg következménye lett, hogy a könnyebb csavaros illeszthetőség miatt fém marmon kannát alakítottunk át a pumpa befogadására. Így a másik oldali marmon kanna könnyedén kiszerelhető (cseppmentesen oldható csőcsatlakozóval), biztosítva a kulturált “pancsolásmentes” tankolást akár benzinkúton is. Persze ez csak a 40 liter felének kihasználását teszi lehetővé. De a tapasztalatok szerint ennél több üzemanyagra inkább csak a különösen hosszú távú repülések során van szükség.
Egyébként az üzemanyagtartályok elhelyezése legtöbbször a felfüggesztési pont alá kerül, hogy a fogyó üzemanyag súlyváltozása menet közben ne változtasson a súlyelosztáson.
A trike többi részén formailag, szerkezetileg igyekeztünk az elődök által már járt utat járni. Ami mégis változott, az a vázhoz hozzáépített pilótaülés és a nagyobb súlyterhelés miatt alumínium helyett könnyítve, de vasból kellett építenünk a merev alsó vázrész zártszelvényét. Az első futómű környékéről is voltak tapasztalatok, amelyek alátámasztották a döntést. (Mikinek tört már ki az aluszelvényből a komplett első futómű).
A felső csőkeret szigorúan vastag falú, varratmentes minősített vascsőből készült. Repülésbiztonsági szempontból ez a legkritikusabb alkatrész, hiszen ez a cső van az ernyőre lógatva, illetve esetünkben az utas ülése is ugyanerre van függesztve. Az ernyők mintegy 6-7 G terhelésre vannak méretezve. (A Taxi ernyő 8G-re.) Tehát a trike felszálló össztömegének szélsőséges esetben 6-8 szoros súlya érkezhet a függesztési pontra. Ez jól mutatja az igénybe vétel lehetséges mértékét.
A kerekek magas, ballonos, egészen puhára fújt gumit viselnek. Néhány más építéssel szemben számunkra nem érte meg a többletsúlyt- és többletköltséget a kényelmes gurulásban és a földet éréskor szerepet játszó rugóstag. Ezt a szerepet éppen a puha ballonos gumi veszi át.
Érdemes tudni, hogy ebben a sportágban az üzemszerű működés keretein belül a fék nem használatos! Ha mégis használni kell, akkor valami baj történt. Cél az, hogy leszálláskor (vagy megszakított felszálláskor) az ernyő ne előzze meg a trike-ot, ezért aztán gurulás közben a féket csak rendkívüli esetben használják a pilóták. Általában csak veszélyhelyzet elkerülésére. Ezért a mi trike-unkon a blokkolás követelményét még éppen teljesíteni tudó kerékpár tárcsája és féknyerge kapott helyet, amit a lábkormányon, a bal lábbal lehet működtetni. Mivel a pilóta mindkét keze foglalt az ernyő miatt, ezért a földön haladás ideje alatt úgyis a lábtartójával tudja az első kereket kormányozni is.
A hátsó futómű a leginkább igénybe vett részegység. Durvára sikerülő, vagy rontott leszállás esetén a földet éréskor (a ballonos gumikon keresztül tompítva) impulzusszerűen hat a két kerekére a trike összsúlyának akár többszöröse is. Ezért készült a kerekek két felfelé álló tartórúdja a második legerősebb anyagból. Ez a kerekeken ébredő erőt a váz legfrekventáltabb csomópontjába, a motortartó, a felső függesztő keret keresztezésébe, a vázra vezeti. Oldalanként egy-egy háromszöget záró alakzatban vannak a futómű tartórúdjai, így a legkevesebb alkatrésszel lehet térben rögzíteni a keréktengelyt. Az említett két felfelé álló erős cső tolásnak áll ellent, míg a vízszintesen előre futó két csövet kis erejű húzás éri. Alul a két keréktengelyt összekötő csőre az egymástól távolodni akaró kerekek miatt szintén húzóerő hat.
Az első felszállási kísérlet már a földön gurulás alatt kudarcba fulladt egy elszakadó kötél miatt. A légcsavar kör keretén kötélből egy háló van kialakítva az esetleg visszahulló ernyő ellen. (Ha az ernyőt, vagy annak zsinórzatát bekapja a légcsavar, akkor igen jelentős anyagi kár keletkezhet.) Nálunk ezt a védőkötelet kapta el a légcsavar. De csak a második, egyébként sikeres felszállás alkalmával jöttünk rá a magyarázatra. Annak ellenére, hogy a próbaterhelések alkalmával a légcsavar a leadott maximális tolóerőnél sem érte el ezt a hálót, az éles helyzetben, a felszállás még földön gurulás fázisában a keret saját torzulása (rázkódás?) miatt mégis bekövetkezhetett. Összeadódott a két hatás. Egykörös védő karikára akartunk törekedni a súlytakarékosság okán, de muszáj volt egy segédkör beépítésével növelni a védőtávolságot. Így megoldódott a probléma.
A legtöbb trike az osztrák Rotax által fejlesztett repülőmotorokra épül, amelyeken a kompaktság céljából a fogaskerekes direkt áttétel miatt a légcsavar tengelye közel esik a motor főtengelyéhez. Ezért kénytelenek a motort viszonylag magasra szerelni a trike építők, szintén magasra helyezve ezzel az egész jármű súlypontját. Vállalva a külső futású láncos erőátvitelt, nekünk szándékoltan a lehető legalulra esik ez a súlypont, és távolra kerültek a forgó tengelyek egymástól. Ennek a konstrukciónak két jelentékeny pozitív hatását tapasztaltuk. Egyrészt az ellentétes irányú forgató nyomatékok hatása így csökken, másrészt az alacsony súlypont stabillá teszi a földön a trike-ot. Hogy mennyire?
Az egyik berepülés alkalmával ez egy direkt bevállalt oldalszélben mutatkozott meg. A normál esetben ekkor már veszélyes repülést a mi trike-unk rezdülés nélkül viselte. Felszálláskor három alkalommal is keresztbe fújta a felszaladó ernyőt az oldalszél, de a trike meg sem billent. Miklós arról számolt be, hogy a legtöbb balesete fel-le szálláskor érkező váratlan széllökés miatt felboruló trike miatt történt. Az oldalra borulás egyébként is a legnagyobb mumusa az ezen sportágat űzőknek. Nos, ezt mi kiküszöböltük!
A súlycsökkentés során 23 kilogrammot faragtunk az összsúlyból! Mivel ennek legnagyobb részét hátul, a motortartó- és a légcsavar kereten értük el, kiderült: ez akkora mértékű súlypont átrendeződést okozott, hogy az eredeti akasztó lyukak az egyensúly megtartásához egyel már odébb kívántak vándorolni. Ezért egy további akasztási lyukat kellett beépíteni utólag.
A nagyobb súlyú- és tolóerejű trike-hoz vásárolt ernyő eredménye a remélt nagyobb végsebesség. Meglepő módon a csúcssebesség már elérni látszik a leglassabb sárkányrepülős sebességet. A berepülések során sikerült rövid időre egy sárkányrepülővel együtt haladni. Ezzel a két sportág “összelóg”, és Mikinek is megvalósult az egyik kitűzött célja!
Levegőben a trike!Ahogy korábban már szó esett róla, a pilótaülés nálunk szándékosan mereven a vázhoz van rögzítve. Szemben az elődök megoldásával, ahol az utasüléshez hasonlóan, a felső csőkeretre kötözött beülő szolgál a pilóta számára is. A megoldásunk talán egy kevés súlytöbbletet jelenthet, viszont Miklós nagyon pozitív hatását találta a vezethetőségben. Szerinte így együtt tud élni a trike-kal. Sokkal hitelesebb érzést biztosító visszacsatolás jön így létre ember és gép között. Miklós szerint ez egy igen jó hatás, amely segít az irányítás finomításában, de az élvezésében is!
A sors fintora, hogy miközben dízel motorkerékpárok építésében éltem ki magam – sőt, úgy érzem ezen a téren sikerült maradandót is alkotnom -, egyik “gyermekem” sem juthatott el oda, hogy közúton legálisan használni lehessen. Még a Dairal sem, amely pedig műszakilag ma is abszolút alkalmas erre. A GYMTrike azonban az első tesztrepülések után simán levizsgázott, és azóta is tökéletes élvezetet nyújtva tulajdonosának szeli az égi országutakat. Sőt, sikerült egy találkozót is összehozni, amelyen “véletlenül összefutott” az a két jármű, amelyeket egyaránt én hoztam létre. Életem egyik leginkább felemelő pillanati voltak ezek!
Égi- és földi járműveim találkozója mozgóképen megörökítve!Kell is az ismeret, mert kapcsolatunkat Miklós a fejében már meglévő, újabb megépítendő légi járművel szeretné fokozni. És hát cseppet sem könnyebb feladatot tartogat ott bent számomra, mint egy autogyro életre keltését! A történet tehát még nem ért véget…
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »