Aki ment már versenypályán keverékkel etetett paripával, az fogja csak igazán megérteni a hír mondanivalóját. Jómagam ugyan „csak” 125-ös Apriliával részesültem a fenti szerencsében, amely annyira kicsi volt nekem, hogy mozogni sem nagyon tudtam rajta – az élmény azonban így is örök maradt. A kétütemű gép életre keltése és bemelegítése, illetve a folyamatosan optimális fordulaton tartása olyan részét nyújtja a motorozásnak, amit semmilyen négyütemű nem képes. Sokan gondolják úgy a mai napig, hogy az igazi versenymotor ilyen kell hogy legyen – csakhogy ma már nem léteznek ilyenek. Vagy mégis?
A németországi Drezdában működő Ronax cég ugyanis nagy ívben tojik a zöldekre és a környezetvédelemre, így nem a ma oly népszerű elektromos pályagépek szegmensébe szállt be sokadikként, hanem fejlesztettek egy észvesztően izgalmas, vérbeli versenymotort. Amelyet forgalomba is helyeztek, így akár közúton is élvezhetik leendő tulajdonosai az általa nyújtott egyedülálló élményt.
Az ihletet bevallottan Valentino Rossi Honda NSR500-as versenymotorja adta a kétezres évek elejéről. A Ronax 500 erőforrása egy üzemanyag befecskendezéses kétütemű V4-es benzinmotor, amely 11’500-as fordulaton 160 lóerőt képes leadni. Alumínium váz és lengőkar, teljesen állítható Öhlins felfüggesztés, karbon idomzat.
Mindez egy elképesztően alacsony, 145 kilogrammos száraz tömeget eredményez. Tetszenek érteni? 145 kiló és 160 lóerő! Milyen menetteljesítményei lehetnek??? Elképzelni is nehéz! Valószínűleg ahhoz, hogy valaki kimotorozza a benne levő potenciált, komoly felkészültség is kell. No meg egy igen vaskos pénztárca, ha haza is szeretné vinni a Ronax 500-ast.
A gyártási darabszám ugyanis korlátozott lesz: 46 példány készül az iszonyatos és vérbeli versenymotorból. (Na, van aki meg tudja tippelni, miért pont ennyi?) Az ára pedig 100’000.- euró. Plusz ÁFA. Magyarul mintegy 40 millió forintból meg is áll a lábán. Akarom mondani a kerekén. (A megrendelést a fenti összeg negyven százalékának befizetése után veszik komolyan.)
Valószínűleg nem sok fog futkározni belőle a magyar utakon – de még a versenypályákon sem. Úgyhogy addig izgalomfokozóként borzongjuk végig a bemutató videót. Jó hangosan, sztereóban ajánlom!
Volt szerencsém NSR250RSP és TZR250R gépekkel csapatni…na már azokon is becsokizott az ember(még a z nagy 4t sportgépek tulajok is csak csodálkoztak).
Hogy ez mit tudhat abba bele se merek gondolni.
Ki kéne próbálni 😀
„Ronax cég ugyanis nagy ívben tojik a zöldekre és a környezetvédelemre, így nem a ma oly népszerű elektromos pályagépek szegmensébe szállt be”
Nagyon helyes!
A villanymotor arra való hogy beröffentse a benzinmotort és előtte hangosan köszönjön neki.
Ne buziskodjunk.
Biztos nagyon jól megy (amúgy nem is igazi V4 mert ugye 2 forgattyús tengelye van) de a hangra most is csak azt tudom mondani: teljesen mindegy hogy 50 vagy 500, 1 vagy 4 henger….purrogó kis robogó hangja van mindnek, ebben (is) a négyütemű jobb).
Kedvenc illatom a kétütemű motorok füstje (akár Trabant, Wartburg, Simson…). Szeintem nagyon kellemes, édeskés illatuk van (főként az ásványi olaj miatt). Egyszer szívesen ellátogatnék egy kétütemű versenyre. (De kifejezetten tetszik a benzinkutak/benzin illata is, sőt még az aszfaltozásokon a pakura szaga is, amiért nagyon sokan hülyének néznek).
Az benzinnek tényleg jó szag van (a dízeleknek viszont nem és ebből több van már), a meleg aszfalt szaga is jó….de azért nem egészséges letüdőzni:)