Amikor az ember összecsinálja a bőrruhát

2014. január 17. - Macko - Hír / Bulvár Nem

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Könnyű utólag okosnak lenni minden megtörtént rizikós szituáció után – főleg, ha az ember csak monitoron nézi azt végig. Még könnyebb ilyenkor hatalmas életbölcsességeket szórni – ugyanakkor minden ilyen helyzetből van mit tanulni, így koncentráljunk inkább erre. Íme a rövidke kisfilm, amelyen hősünk egy R1-es nyergében sima – de teljesen egyenes – országúton húz egy kövéret, majd úgy 220 kilométer/óra környékén keresztbe fordul előtte egy autó.

Mit lehet ilyenkor tenni? Általános hiba, amikor a motoros rémülten ránéz az autóra – így törvényszerűen neki is vezeti a motort. (Ehhez persze az adott helyzetben elegendő lett volna nem csinálni semmit.) A másik lehetőség a pánikszerű fékre markolás – ettől sajnos ennél a tempónál nagyon könnyen blokkol az első kerék, amely bizony az esetek többségében rettenetesen nagy bukáshoz vezet. Mit tett ehhez képest a motoros?

Érdemes megnézni, milyen komoly kormányimpulzussal tudja kitéríteni egyenesfutásából a motort a pilóta

Az egyetlen helyes döntést hozta meg – sőt, hibátlanul végre is hajtotta azt! Azonnal behúzta a kuplungot, hogy a lehető legsemlegesebben viselkedjen a motorja. Utána ameddig csak tudott, lassított – ráadásul ehhez nagyon szépen, progresszíven növelte a fékerőt. Végül éppen a megfelelő pillanatban el is engedte a féket és egy nagyon határozott kormányimpulzussal kitérésre kényszerítette a Yamahát. A legfontosabb persze, hogy végig az autó mellé nézett, ahol az egyetlen lehetősége volt túlélni az egész helyzetet. Amely persze a saját hülyesége miatt alakult ki: a gyorshajtásával olyan közlekedési helyzetet teremtett, amelyben a szemből érkező autósnak nem volt lehetősége észlelni az ő valós sebességét. Tudom, hogy ilyenkor sok motoros szerint mindig az autós a hibás – de képzeljük bele magunkat az ő helyzetébe is! Mert én már jártam úgy – hiába motorozom hosszú ideje -, hogy négykerekűt vezetve képtelen voltam jól megítélni egy szemből nagyon nagy tempóval érkező motor sebességét. Szóval az egyetlen megoldás, ha soha nem megyünk gyorsabban, mint amivel még időben észlelhetnek minket a közlekedőtársaink. Vagy amennyivel az őrangyalkánk repülni tud…