Mit írjunk a fejfádra?

 Tokeletesen igazat adok neked ami a mindennapi veszelyeket illeti, de nem tudom sajnos elkepzelnia a motorozast olyan “nagymama” tempoba! Vegul is az andrenalin az ami a motorozasnak ertelmet ad!… vagy nem?

Mit írjunk a fejfádra?

Ti SEMMIT!!! (ha lehetséges) Még akkor sem, ha sajáthibás, vagy más hibájából, műszaki vagy bármi okból megyek el. 

Nem jutna eszembe így fordulni a motoros (autós) társadalom azon részéhez, akik már részt vettek, vagy tervezik és részt fognak venni valamelyik alap, vagy haladó tréningeteken. Mert ugye, valljuk be, ez reklám akar lenni, kövéren! 

Minthogy, nem jutna eszembe senki fejfáját cimkézni, (gondolatban sem), még akkor sem, ha egyértelműen sajáthibás motoros balesetben hal meg valaki… 

Olyan morbid ez az egész dolog… Mindenkit érhet baleset, a kockázata megvan, ha tetszik, ha nem. Legyen az vadász-, F1pilóta, ejtőernyős, síelő, motoros, bányász, stb, vagy csak gyalogos. Arra törekedjünk, hogy az ésszerűség határain belül minimalizáljuk a bekövetkezésének valószínűségét. Legyünk tehát körültekintőek, figyelmesek az élet minden területén, a közlekedésben.

Alapból megtanítottak bennünket, így, vagy úgy, de alkalmasnak ítéltek mindenkit a vizsgákon, megkaptuk a jogsit. A gyakorlatban pedig alkalmazzuk és, ha mindenki betartja a kreszt, elvileg nem történhetne baleset. Minket még pár alapvető dologra megtanítottak: elsőbbségem van, ha meg is adják. Bármikor le kell tudnom mondani az elsőbbségemről, a saját jól felfogott érdekemben. Látni és látszani. Sebességet mindig jól kell tudni megválasztani. Stb (mindenki tudja)

Balesetmentes motorosidényt kívánok mindenkinek! (és természetesen tudom, mindenki tudásán, vezetéstechnikáján, az enyémen is lehet még csiszolni, hajrá!)

 Picit tényleg morbid, de tele van igazsággal. Én személy szerint azóta “vettem vissza”, mióta voltam rendőrös, meg BMW-s tréningen. Az a kijelentés viszont, hogy “ha mindenki betartja a kreszt, elvileg nem történhetne baleset.” Óriási butaság. Pláne motorra vonatkoztatva. Szerintem…

Szerintem te is érted, hogy Szamos nem szeretne neked fejfát készíteni. 🙂 Meg másnak sem. Meg neked más sem. Arról van csupán szó, hogy fel kívánta hívni a figyelmet arra: a szokásos motoros kifogások legfeljebb erre jók.

Amúgy ezért nem is szóltam volna hozzá. Az igazi okom a reklámozás. Mert ezt a cikket nagyon nem annak szánta a szerző (saját elmondásából tudom). Szándékosan ezért tett bele képet a Hungária Rendőregylet (Sági Tibi) és a RiLi (Fiedor Feri) tréningjéről is. A cikk megírásának gondolata tudtommal a BMW tréning elvégzése után született meg, de közel sem arról szól. Az üzenete csupán ennyi: MENJ EL MOTOROS VEZETÉSTECHNIKAI TRÉNINGRE!!!

Nagyon reklámszagú!!! Leírtad az üzenetét, három szóban (evvel elismerted: ügyesen, de bújtatott reklám).

Én a defenzív vezetés híve vagyok, nincs is különösebb problémám. Negyven éve vezetek, ez alatt az idő alatt autóval kétszer volt meleg, motorral négyszer forró helyzetem. Soha nem saját hibámból (ami természetesen nem jelenti azt, én nem hibázhatok).

Motorral a kis és nagyvaddal való találkozásaim viszont ijesztőek, ezeket kivédeni nem lehet (és utólag többször átgondolva sem lehetett volna). Darálta már fel a fácánkakast az XT első küllős kereke, két évig letakarítani nem lehetett a motorra ráégett húscafatokat… 110-el galambot ütöttem el a bal vállammal, egy hónapig tenyérnyi kék folt… Vágott ketté rókát a Vara első kereke, de ezeket meg sem érezte sem a motor, sem én. Viszont, három éve, mikor 1m-en belül áthúzott előttem egy féltonnás háromméteres agancsszerkezet, na az kemény volt. Nem tudom, mi volt közelebb a sisakom az agancsához, vagy a Vara kereke a hátsó lábához, de a dübörgése, a szele megcsapott… 100-nál egyszercsak az a hatalmas hústömeg előttem mindent kitakar: semmire nincs idő, a gázt sem tudtam elvenni. Csak utána negyed órát eszmélni.

Az öcsém szerelője vaddisznóval ütközéskor halt meg: az állat becsapódott az első szélvédőn keresztül… (60km/ó-nál Sukoró és Pákozd között).

Sajnos nagyon visszatetsző ez a sok “megdöglesz” tréninges cikk. Ezekkel sikerült nálam elérni, hogy lassan akkor se fogok elmenni egyre se, ha úgy ítélem, hogy telik rá… és csakazértse döglök meg. Legföljebb a próbálkozásba, hogy örökké éljek.

Igazad van, akkor reklám.

VALAMENNYI vezetéstechnikai tréning számára.

Ezt viszont vállalom is (legalábbis a magam nevében, de szerintem Szamos is így gondolta a cikket).

Szájbarágósra sikerült.

És igen “vannak kivédhetetlen helyzetek”.

Értem én hogy jót akar, de ha 100 tréningre mész akor is” vannak kivédhetetlen helyzetek”.

Úgy meg nem élvezet motorozni hogy állandóan rettegsz, figyelsz mint akinek lesből az életére akarnak törni minden egyes másodpercben…ez nem motorozás.

Ha megyek 90-el fényes nappal és oldalról kivágódik egy őz a semmiből, vagy nyúl és alámjön…az nem az én hibám, bármennyire is lehetne mondani hogy “mehettél volna 40-el”, “mehettél volna másmerre”, “figyelhettél volna csak az árok felé”….

Ennyi erővel: “minek ültél motorra?”

megerőszakolnak egy nőt: “kihívóa öltözött a kis luvnya, minek ment arra, miér született nőnek?”

Nehogy már az átlag embernek kelljen elszégyelni magát amiért normális körülményeket feltételez és ésszerű határok közt jóhiszemű…

De igaz ez kalapos öreg bácsira, kátyúra, meg még sokmindenre…

Uraim!

Nyilván mindenki úgy menjen, ahogy jónak látja.

Nyilván vannak kockázatok.

Nyilván nem lehet mindenre felkészülni, vagy mindent kivédeni.

Az is lehet, hogy egy kicsit morbid lett az eleje a cikknek, vagy ilyesztgetős, de koránt sem irreális.

Még az is lehet, hogy a Mackó reklámszagú, mert én nem. :)))

Az viszont biztos, hogy pl. a BMW-s tréningen mindenkinek akkora szája volt, mint a parkolóban szokott lenni.

A tréning elején.

Aztán a végére bizony szembesültünk az igazsággal.

Az instruktor a végén megkérdezte, hogy miért vagyok ennyire csendben.

Azért bakker, mert szembesültem azzal, mit kéne még tudnom.

Pedig pár liter benzint már elfüstöltem motoron ülve. (fejfaszöveg)

A lényeg, hogy legalább nézz szembe a valósággal, próbáld ki magad, már ezzel is fejlődsz, aztán majd eldöntöd a továbbiakat. 

Egyébként azért BMW-s tréning, mert máshol, ahol én megfordultam nem volt kikerülős manőver. Ilyen eccerű.

Szamos

Volt a nagy nézésnél cifrább is.

Néhány barátommal és kollégával voltunk tréningen. Az egyik kolléga még nagyon kezdő volt, ezt ki is szimatolta egy “nagy arc” és miután elmesélte -ámulatba ejtette- kezdő kollégámat, hogy ő hétvégén chopperrel jár a csajával, hétközben meg mással és vérprofi, jött az “idős néni a Matizzal” gyakorlat. Na ki volt aki pofára esett….? Szó szerint.

Az biztos, hogy ezeket a tréningeket a jogsi feltételeként végigcsináltatnám mindenkivel. Lehet, hogy nem válik mindenki Dr. Stunt-tá, de szembesülne a korlátaival és a fizika határaival. Sok életet mentene.

Egyre inkább szégyenlem magam azért mert engem is ugyanazzal a “motoros” jelzővel illetnek, mint még olyan sok embert akik motorral közlekednek, de nem értik meg ennek a cikknek a mondandóját.
Inkább azzal hitegetik magukat, hogy 10, 20, 30, vagy akár 40 éve vezetnek. Na és?
Ha majd én is elmondhatom magamról, hogy negyven éve lottózom, de még sosem nyertem, az nem azt jelenti, hogy profi nyeremény-elkerülő vagyok, hanem azt, hogy így jött össze. De ez nem jelent semmit a jövőre nézve. Viszont az kétségtelen, hogy hamis dolgokkal hitegetni magad nagyon kényelmes. Még az alvás is jobban esik, ugye? “X éve vezetek, mégis itt vagyok. Ez azért jelent valamit, nem?” Hát nem! De ringasd csak magad tovább ebben. Gyártsd a kifogásokat, hogy miért nem kell ilyen dolgokkal törődnöd! Tudod mit? Még segítek is: “A sorsa úgyis meg van írva mindenkinek előre!” Na? Ez milyen?
Pont akkora f…ság, mint az x éve vezetek. ..
De azt azért sajnálom, hogy nem lehet ráírni a fejfádra.

“hamis dolgokkla hitegetni magad nagyon kényelmes”

Az is ha azzal áltatod magad hogy mindenre fel lehet készülni, minden baj a te hibád és mindenre oda lehet figyelni csak állandóan képzetlen zöldfülünek kell képzelni magad és VTT-kre járni évi 3-szor….

A jószándékot is értem…de ez a már-már sznobságba hajló óvatoskodás nem jön be….

(az alapvető normál felálláshoz képest….én sem papucsban és nyelezve képzelem a motorzást…..lehet rosszabb a magyar átlag motoros tudása mint képzelem és ez az írás a debileknek szól… )

Nincsenek százezrek a hátam mögött, de megfontoltan vezetek….a kanyarsebességem, a bedöntési-kiülési kényszerem és a tempóm az átlagnál lassab….nem vezetek este és fos időben.

(És használom a hátsóféket:) ami sokaknál tréning kérdése:) )

(De lehet mind ez semmit nem ér ha nem tudok egy helyben lábletétel nélkül megfordulni (de) és nem úgy szállok fel ahogy Japánban azt kikísérletezték…:)

Ennyi talán elég hogy ne pisztollt a fejemhez tartva képzeljem magam, és eljussak épen A-ból B-be (nyilván sérthetetlenséget nem ad) mint ahogy 3 millió gépjármű vezető is, akik nagy átlagban megússzák komolyabb baleset nélkül a közlekedést, pedig nem járt a nagyrészük bólyák közt csak mikor letette a jogsit….

2 keréken ha hibázol, nagyobb a baj….ez tény….de nem kell állandóan behúzott farokkal járni.

“Megy a polgár az úton, épp egy nagy kátyún keresztül, szép nagyot esve utána. Vagy tökéletes kanyarvétel közben bezúz a susnyásba, mert olajfolt volt az úton. Ez ám a kivédhetetlen esemény… Na de jobban belegondolva ki is ment bele a kátyúba? Ki is volt, aki nagy vidáman kanyarodott? De még ne add fel. Állsz az óceán partján. Gyönyörű az idő, madarak csicseregnek, illetve, nem, érdekes nem csicseregnek. Az óceán elkezd visszahúzódni, és Te állsz a partján és tudod, hogy baj van, jönni fog a cunami. Mit teszel? Semmit? Dehogy. Rohansz el, fel a szálloda tetejére mint egy őrült. Aztán vagy sikerül, vagy nem elmenekülnöd. Itt csak az a kérdés, a Te képességeidhez, ügyességedhez, gyorsaságodhoz képest van-e elég időd menekülni. A tiédtől függ! A TE képességedtől!!!”

Az ilyenek miatt bukik el nálam az iromány…

Mintha kvázi isteneknek kéne képezni magunkat eki előre lát mindent, de legalábbis nem motorozik!

Azzal kénytelen vagyok egyetérteni, hogy van reklámszaga a cikknek, főként látva más motoros oldalak hasonló tartalmú “tavaszvárását”.

Még Mackóval is vitába szállok, miszerint nem az általa érdekelt, vagy egy másik konkrét képzésre vonatkozik a reklám, hiszen ha valaki rászánja magát, hogy részt vegyen egy tréningen, még akár arra a helyre is jelentkezhet – a nem túl nagy számok törvénye alapján -, ahol ő is oktat – nem csökkentve ezzel azon törekvését, hogy jobbá tegye a magyar motorostársadalom felkészültségét.

Viszont!

Voltam már egy-két tréningen és azt hiszem, van jelzés értéke annak, amit a párom modott az első képzés után, és sógornőm, mikor egyszer felült mögém: sokkal magabiztosabban kezelem a gépet, mint a tréning előtt és határozottabban ülök a motoron, mint az öcsém – aki annak ellenére, hogy elismeri, szüksége lenne rá, még nem vett részt ilyesmin.

Szerintem nagyon-nagyon jó a térning. Nem elegendő, de ki merem jelenteni, szükséges.

Elismerem, drága. Nyilván lehet hasonlítani egy oldalidom-javítás, vagy egy térdprotézis árához és “kényelmetlenségeihez” képest, de ezt többnyire csupán utólag látja be az ember. Ráadásul ott a véletlen faktor, hogy lehetsz bármennyire képzett, a reakcióidőn belül elédkerülő akadálytól a képzés sem ment meg.

Azonban – és ez azóta meggyőződésem: van egy barátom, aki motorozott. Hívtam, mikor az első képzésre mentem, jöjjön, tanuljunk. Bele is ment, de végül nem áldozta rá azt a tavaszi hétvégét. Később befordult előtte egy autó (ugye milyen kommersz történet?), baleset lett a vége, átugrotta a motorházat, a moci totalkár, de szerencsére felépült. Viszont letette a motort és megfogadta, a gyerekeinek sem engedi soha, hogy motorra üljenek.

Tegyük fel, eljött volna velem, és megcsinálta volna a képzést, gyakorolta volna az akadályelkerülést. Lehet, hogy akkor sem sikerült volna neki élesben, de LEHET, hogy IGEN. De azért a “lehet, hogy igen“-ért talán megérte volna… Talán nem feküdt volna hetekig kórházban, nem vesztett volna több100ezer forintot (merthogy a 3 éves 1200 Rt roncsa mégsem ért annyit, amennyit a biztosító kalkulált) és nem élte volna át azt a lelki traumát, amit a baleset és annak testi következményei okoztak. És talán most is motorozna…

Érzem, ideje volna megint elmennem képzésre, de nagyon számolom a pénzt, amibe kerül. Nehéz ügy. Nehéz mert elveszek a családtól 20-40ezer forintot, amiben ők a hobbimat látják. De lehet, hogy magamat és a jövedelmemet veszem el tőlük ha úgy hozza a sors, hogy az égi országúton kell folytatnom, mert hiányzott valami a tudásomból. Nehéz kérdés.

Még egy gondolat, és befejezem: sokan mindent, a lehető legjobbat megadják a motorjuknak, mert ő a legnagyobb kincsük. Simogatják, dédelgetik, óvják. Idő előtt cserélnek olajat, nem sajnálják a pénzt a minőségi alkatrészekre, még ha az magasan túlszárnyalja a gép igényeit, akkor sem. De a képzés drága nekik. Pedig az is hozzátartozik a motor túléléséhez – egy kisodródott és útszéli fát fogott, vagy sárhányón átbukfencezett motor már nem sok örömöt ad…

 Az nagyon igaz, hogy a reakcióidőn belül felbukkanó akadállyal nem lehet mit kezdeni.
Az is igaz, hogy egy tréning nem tesz sebezhetetlenné. (100 sem)
Viszont szerintem túl könnyű jogosítványhoz jutni, és túl sokan vezetnek. Az pedig igazán vicces, hogy a közlekedőknek több, mint 70%-ka jobb jobb vezetőnek tartja magát az átlagnál. Ami ugye már matematikai képtelenség is, nem beszélve a valós viszonyokról. 

Igen, ha valaki egyszer átszuszakolta magát a vizsgán, onnantól már csak a felelősságtudatában bízhatunk. Ez persze az autónál is így van.

A célom pont az, hogy a saját magunk megnyugtatása és ezzel együtt átverése helyett vállaljunk felelősséget magunkért, ezzel együtt azokért akik hazavárnak, meg másokért is.

A szájkarate helyett mérd fel a tudásod és javíts rajta. Csak ennyi.

Ezt egyébként lehet egy parkolóban is. Főként, ha már van tréningtapasztalatod. Láttam már ilyet. Mondjuk egyedül nem veszélytelen.

Képzett instruktorral meg értelemszerűen sokkal hatékonyabb, mert ő kívülről látja mit teszel, és azonnal tud segíteni.

Miért fontos a másik közlekedő is?

Közvetlenül azért, mert életveszélyes lehet a másikra, amibe ugyebár sokan belehaltak eddig is.
Közvetetten meg azért, mert az elszabadult motoros barátaink tetteinek előbb utóbb lesznek következményei, aminek a levét mindannyian megisszuk. 

Pl. biztosítási költségek, akár TB költségek emelkedésében, szígorítások a kreszben, közúti ellenőrzésekben, stb.
Kell a francia minta? Csökkentett teljesítményű motor?  Hm?

http://www.onroad.hu/hir/kik-dontenek-rolunk-es-mit.html

Reklám a cikkem? Nyilván nem, hiszen semmi közöm egyik tréningcéghez sem..

Ajánlásnak igen, mondanám.

Szívesen ajánlom azt, amit kipróbáltam, tetszett, jó volt, és azt gondolom másnak is jó lehet.

Ezzel többen mennek hozzájuk? Többet keresnek? Hála Istennek, legyen! 

Jobb motorosok lesznek az utakon? Igen, legyen!

Ha mindenkinek jó, az a legjobb!

Én is sokat tanulok abból, amikor valaki leírja, mi volt, ami bejött neki, amit ajánlani mer, mert kipróbálta, ismeri.
Ezért írjatok még sok-sok ajánlást. :)))

Sok időt, pénz, szívást tudok, tudunk megtakarítani. És ez jó…

Szamos

Szerintem akár autónál akár motornál hogy ha vki megüti legalább az átlagos szintet akkor a körülményekhez képest helyesen megválasztott sebesség már sokminet kivéd.

A relatív gyorshajtás nagy probléma motornál (is)

Ezért mész neki az ajtónak, a tükörnek, nem állsz meg a zebrán időben….mész neki a kiforduló skodás bácsinak, vasalnak el előzéskor, csúszol el, sodródsz ki kanyarból, esel el szar utón, vagy éjszaka stb.

Ez itt a baj….de ehhez nem kell tréning, (akinek igen az nem az átlag, lehet tényleg több a hülye mint gondolom, látom) meg bólya, csak józan ész…..itt kezdődik a dolog…nem ott hogy hogy szállsz fel, hogy fordulsz meg, meg hány újjal húzod be a féket….

 A jó sebesség megválasztása persze fontos, meg más vezetéstechnikai elméleti tudás is.

Aztán ha ehhez még gyakorlat is társul, akkor megvan a nyerő páros.

Mert az fontos, hogy fejben rend legyen, meglegyen a tudás, de utána kell hogy “hogy szállsz fel, hogy fordulsz meg, meg hány újjal húzod be a féket….” meg ilyesmik. :)))

Szamos

Sosem értettem, miért kell teljesen nyilvánvaló dolgokról vitatkozni? A helyes sebesség megválasztása sem veleszületett képesség, mint ahogyan a motorkezelés és vészhelyzet elhárítás sem az. Tökéletesen látszik ez minden gyakorlatnál. Lehet élcelődni a felszálláson, motor körbesétálásától az egykezes szlalomig mindenen. Egy dolgon biztosan nem. A fékezésen. Ahogy korábban írtam, több (ha jól emlékszem 5) ilyen tréningen vettem részt. Nem tartom magam fakezűnek. Az első fékezési gyakorlatnál – ahol nincs semmilyen akadály, egyszerűen meg kell határozni a fékutat- MINDENKI elvérzik. Én is, más is. Teljesen hétköznapi sebességről kell megállni. Elvéreztem a legutóbbi tréningen is. Egyetlen különbséggel. Nem a motor kezelése okozott stresszt, hanem a fékútválasztás. Ebből adódóan a korábbiakhoz képest nem 60-al csapódtam volna neki a pótos Ifának, hanem csak hússzal, ami nem mindegy. Nagyon sok okos ember van, meg a KRESZ is fantasztikus, de a motorkezelés és fizikai határok (megközelítésének) megtapasztalásának fontosságát megkérdőjelezni nevetséges. Szintén nevetséges a motorkezelés fejleszésének fontosságát kétségbe vonni. Senkit nem akartam megbántani, de ez tény.