A beszámoló első része itt olvasható, a második pedig itt.
2011. augusztus 17, szerda
Hosszú nap, Nagyszalontára készülünk. Korán is keltünk, a kövér harmat utalt már csak az előző napi csapadékos időre, az égbolt még napfelkelte előtt sziporkázóan tiszta volt. Gyors és kiadós reggeli, gyors pakolás – ki a motorokkal a kamionból -, és gépátvétel előzte meg a 7 órai startot. Nem mehetett neki úgy kerékpáros a nagy lejtmenettel kezdődő szakasznak, hogy túravezető vagy szerelő nem vizsgálja át a kerékpárt. Erre a napra találtuk meg a mi Norbinkat, aki öblös hangjával és határozott kiállásával az ideális speaker-nek bizonyult. A megafonos eligazításokat innentől kezdve mindig rá bíztuk.
Útvonal-biztosítási szempontból a lejtmenet szabadon, de némileg erősebb kontroll alatt történt, mint az előző nap felfelé. A frissítők közé most is beékelődtek a motoros mobil frissítők, de nagyobb távolságra egymástól. A szállástól egy 10 kilométeres háziversenyt hirdettek a túravezetők a Pádis tetőig, az első összeváró és frissítőpontig. Ezúton is gratulálunk a helyezetteknek, főként Jimy barátunk fiának, Beninek a remek teljesítményhez.
Az összevárótól elvben kis csoportokban, túravezetői kontrollal indultunk volna. A pillanatnyi káoszban azonban egy csoport elindult, míg a záró kerékpárosok még fel sem értek. Emellett egyik motorunk csúnya defektet kapott, amelyet a helyszínen nem lehetett javítani. Maradtunk hát elöl ketten, a felszáradóban levő murván alkalmanként – nagy örömünkre – lendületes csapatással zúztunk le a hegyről, hogy a megfelelő pozíciónkat felvehessük.
A hegy tövében több mint 1’000 méternyi szintereszkedés után álltunk meg a frissítő és összeváró ponton. Itt tudtuk csak meg, hogy pórul járt motorosunk, Jimy a sötét ponyva alatt zötykölődik lefelé a hegyről, a platón motorjával egyensúlyozva az ide-oda repkedő csomagok között. Ezúton is minden elismerésünk az övé a nem mindennapi helytállás kapcsán. A teherautó innen el is tűnt, saját útjukat járták, gumit kerestek a bivalyra, hogy ismét csatasorba állhasson.
Erről a frissítőről együtt haladtunk tovább, csapatunk megfogyva, két motorral kísérte a gyér forgalmú szakaszon a kerósokat. Rendőri segítséget is kaptunk, az E79-es főúton való átkelés így zökkenőmentes és gyors volt. Az útirányt innen Északnak vettük, jó minőségű, kicsiny forgalmú, keskeny úton haladtunk végig a Fekete-Körös mentén. A folyó olykor szemet gyönyörködtető látványosságokat (!), másutt kalandos terepviszonyokat, patakátkelést kínált. Az előző napi esős időt már picit visszasírtuk, a napos, száraz kánikulában a felvezető járművek felvert porát telibe kaptuk az arcunkba.
A patakátkelés is zökkenőmentesen megtörtént, akár a mélyebb mederben, akár a sekélyebb gázlón, akár a gyaloghidakon át lehetett abszolválni. Motor2 és 3 a mély vizet választották, a plexin átcsapó hűsítő patakvíz és a térdig átázó nadrág kellemes frissítőként működött a következő egy-két órában. A várasfenesi frissítő- és szalagozó ponton 42 fokot mutatott a kis hőmérő a motoron. Éppen delet ütött az óra. Kellemes árnyék a művházban, a szokásos terülj-terülj asztalkám, házi fánk és kedves helyi lakosok fogadtak minket. A polgármester melegszívű-, és versmondó túratársunk vidám szavai (Kányádi S.: Az elveszett követ) mellett megpihentünk a hűvösben, majd irány Nagyszalonta.
Négy óra után értük el a várost, egy csoportban haladva. Időközben ismét csatlakozott hozzánk Motor1, rendkívül kedvező körülmények között jutott hozzá egy használt, de jó állapotú hátsó gumihoz. A bivaly ismét csatasorba állt. Szalontán a város szélén egy helyütt volt az étkező és a szállásunk, egy új építésű, kiváló tornacsarnok. A leterített szivacsokon mindenki talált magának megfelelő helyet. Vacsora az étkezőben, bőséges adag rántott hús rizibizivel és savanyúsággal. És dinnye. Dinnye hegyek, ki-ki annyit ehetett, amennyi belé fért a tikkasztó nap után.
Esti programunk a szomszédos gyermekotthonban folytatódott. Mint megtudtuk, a legmodernebb dévai házak állnak Szalontán. A szépen felújított lakásokban egy nevelővel 12 gyermek él. Két hálóban emeletes ágyakon alszanak, közösen étkeznek. Az összkomfortos lakások sok esetben nagyságrendekkel magasabb színvonalú, civilizált életteret biztosítanak a gyerekeknek, mint amire eredeti környezetükben lehetőségük lenne.
Késő estébe nyúlóan beszélgettünk az egyik nevelővel, szívet facsaró történetekkel, sorsokkal ismerkedtünk meg. Nagyobb távlatból nézve is igen tiszteletreméltó a dévai otthonok és az ott dolgozó nevelők munkája, de egészen közelről átélve, a gyerekek közelségét érezve, őket ölünkben hordozva, mellettük ülve, velük énekelve élhető át csak igazán, mit is jelent valójában a dévai gyereksors…
Az esti meeting még a vacsora után lezajlott, a nap értékelését kihagytuk, csupán a másnapi határátlépésről, és az első magyarországi szakaszról egyeztettünk. Éjjel két óra lett, mire a tornacsarnokban nyugovóra tértünk.
A mai napon a mezőny által megtett út 121 kilométer.
Eseménydús napok következnek: belépünk Magyarországra, és egészen Kecskemétig megyünk, ahol hatalmasat pancsolunk. Lapozz!
[ pagebreak ]
2011. augusztus 18, csütörtök
Szarvasra igyekeztünk, a maratoni távban szinte nincs emelkedő, legfeljebb a felüljárókra kell feltekerni. A fél hetes kelés, a korai reggeli és a celebek köszöntése után reggelre tettük át az irodai munkát, az itiner és a track is csak most készült el. 9 órai rajtot vettünk. A mezőny élén Karcsiék mellett ott kerekezett olimpiai bajnokunk, a rendezvény arca, Pulai Imre.
A határt nyíl egyenes, egyetlen kanyar nélküli úton nagyjából egy óra alatt értük el, 10 órakor keltünk át a csoporttal, lányainkat előre engedve gurultunk be Magyarországra. Köszöntők, szalagozás.
A határ túloldalán négy motoros rendőr várt ránk, az útvonal-biztosítást innentől kezdve ők végezték. Megbízásuk egy csoport kísérésére szólt, a négy motorral liftezve biztosítottak minket végig az Alföldön. Az előzésekbe olykor besegítettünk, de komoly feladatot nem kaptunk a Szarvasig vezető szakaszon. A megyehatárnál váltották őket kollégáik, onnantól autók és kevesebb motor biztosított és előzés sem volt. A rendőrök elsődlegesen a parancsuknak megfelelően a csoport biztonságát tartották szem előtt, az nem volt releváns szempont, hogy a mögöttünk feltorlódó autósok haladását megkönnyítsék.
Mindezek ellenére jó hangulatban dolgoztunk velük, a frissítőkön invitáltuk őket is enni és inni, beszélgettünk, viccelődtünk – és megbilincseltük Motor2-t.
A holtidőkben igyekeztünk magunknak értelmes feladatot találni. Motor2 médiamotorrá avanzsált, fix onboard kamerával rótta az utakat és készített – remélhetőleg – értékes képkockákat. Motor3 mobil frissítőként dolgozott. A topcase-ben jégkockára pakolt ásványvizet Dóri menetiránynak háttal ülve kínálgatta a szomjazó kerékpárosoknak. Közben értékes fotó és videofelvételeket is készített.
A magyar szakaszon két frissítő és szalagozás várt ránk. A nagy meleg ellenére meglepően jól haladtunk, bőven tartottuk a tervezett időpontokat. Az egy csoportos menetoszlopot a kerékpáros túravezetők segítségével kisebb gruppettókra bontottuk, a 20-50 méteres rés a “gumizás” kiküszöbölésére bevált módszernek bizonyult.
Szarvason a főtéri ünnepi fogadtatás után az étkezőhöz kerekeztünk. Bőséges vacsorát, levest és makarónit kaptunk. A szállásra kisebb csoportokban kísértük át a kerékpárosokat. Az esti program kettős volt. Egy kisebb kerékpáros csoport felkereste a történelmi Magyarország centrumának emlékhelyét, többen pedig a vízi színpadi előadást látogatták meg. Az előadás előtt ünnepi beszédet mondtak helyi elöljárók és Máriuszunk, valamint itt történt meg a szalagkötés is.
A műsor első részében a szarvasi születésű, de az Operában dolgozó énekesnő előadását hallgattuk meg, a második részben mai modern költők felolvasóestjét nézhettük volna meg. De nem tettük… Nem maradhatott el az idei túráról sem az éjszakai rövidgatyás motorozás. A tavalyi egri gurulást idén Szarvason ismételtük meg. Igaz István? (!)
A mai napon a mezőny által megtett út 126 kilométer.
2011. augusztus 19. péntek
Az este elmaradt meetinget reggel tartottuk, 6:30-kor találkoztunk a versenyirodában. Néhány túravezető, szervező, és motor3. Az előző napi tapasztalatok alapján átgondoltuk a mai tervet. Sajnálatunkra a túravezetők veszélyesnek ítélték a mobil frissítést, így a jeges vízosztás innentől elmaradt. Elkészítettük a track-eket, az apróbb módosításokat a következő két szakaszra felvittük a GPS-ekbe. 8 órai reggeli és 9 órai indulás várt ránk.
Az első 20 kilométeren nem volt rendőri kíséretünk! Végre ismét úbézhattunk! Az erdélyi modellt felvezető Norbi nélkül végeztük, motor1, 2, 3 a mentőnk segítségével rádiós szinkronban dolgoztak. Több kerékpáros hangot adott ebbéli örömének – ez szívünknek jóleső érzés volt.
A következő két megyei szakaszon már kaptunk kísérőket, onnantól ismét a rendőrök vették át az útvonal-biztosítást. Előzés nem volt. Az egyetlen ceremóniahelyszín Csongrád volt, a szökőkutas téren árnyas frissítő és szalagkötés várta a csapatot.
Az alföldi monotóniát csak egy-egy kanyar vagy kereszteződés törte meg. A relatív hosszú szakaszon különösebb esemény nélkül lettünk túl. Kecskemét előtt csatlakozott hozzánk néhány lassú kerékpáros, ezért itt kialakítottunk egy öt fős mini csoportot, motor3 vállalta a csoport kíséretét. A kezdeti 18 kilométer/órás sebesség Kecskemétig 12-re lassult, a kis Zsuzsika (12 éves) nagyon elfáradt. Le is maradtunk a közös kecskeméti érkezésről és a ceremóniáról. Zsuzsi csoportjával külön úton fél óra késéssel érkeztünk meg a Cifra palota elé négy óra után. Itt köszönöm Évi és Péter türelmét…
A rendőrök szolgálata lejárt, de a város központjából ki kellett még jutnunk a kollégiumba. Amíg tartott a műsor, gyors pályabejárást tartottunk, megkerestük a legrövidebb és legegyszerűbb utat. A 17 órai harangszóra indultunk, motor1 az autós konvojt, motor2 és 3 pedig a kerósokat vezette el a szállásra. Már messziről megcsapta az orrunkat a kitűnő illat, a bográcsban készülő pörkölt ínycsiklandó aromái. A vacsora előtt azonban hátra volt még a leginkább várt kecskeméti program, az élményfürdő. Istvánnal, motorral mentünk, többen mentővel, sokan bringával vagy gyalog. Gyakorlatilag este 6 és 8 között birtokba vettük a strandot, olykor-olykor egy-egy medencében nem kis feltűnést keltve verődtek össze a “fehér ruhás” HT-s kerósok és kísérőik.
Már sötétben tértünk vissza a szállásra, láttunk neki a szürkemarha pörköltnek és a kedves támogatónk által felkínált italoknak. Itt is köszönet a kulináris élményért az illetőnek! Az esti meeting elmaradt, vagyis más formában tartottuk meg, mint a korábbi napokon…
A mai napon a mezőny által megtett út 108 kilométer.
Jön az utolsó nekirugaszkodás, majd célbafutás a Parlament előtt. A túra zárására meg rendeltünk egy kisebb tüzijátékot…
[ pagebreak ]
2011. augusztus 20, szombat
A relatív könnyű táv és a késői fix érkezési időpont miatt csak fél tizenkettőre terveztük az indulást. Jó döntés volt ez egyéb szempontok miatt is…
A gyors délelőtti meetingen a napi aktualitásokra tértünk csak ki. A GPS track már előző nap elkészült, fel is volt töltve a készülékekre. Tisztázni kellett a pontos programot és az időtervet, hiszen pontban 19 órakor kell majd begurulnunk a Kossuth térre.
Indulás után a megyehatárig az előző napi rendőrökkel gurultunk együtt, egy csoportban, előzés nélkül. Az élénk szél és a napsütés próbára tette a kerékpárosokat, de az időtervet tartva mégis remekül haladtunk. Ladánybene, Dabas és Ócsa volt a három szalagkötési és egyben frissítőpont, Soroksár pedig a nagy összeváró pont, a 850 kilométeres táv utolsó frissítőpontja. Útvonal-biztosítási feladatunk nem sok volt, de mindig adódott valami. A legszebb feladat a macskamentő akció volt, Karcsi és Norbi esélyt adtak a HT cicának a túlélésre.
Soroksáron több csatlakozóval is kiegészült a csapat, becslésünk szerint mintegy 200 kerékpáros indult a belváros felé. A HT résztvevők egyenpólóban, homogén drapp mezben, kívülről is az összetartozást mutatva haladtak végig a Soroksári úton. Őket követték színes mezben a frissen csatlakozók.
Szerencsénk volt a rendőrmotorosokkal, vezetőjük egyben oktatónk, a RiLi iskolában vezetéstechnikai mesterünk. Szinte teljesen szabad kezet kaptunk, a hat rendőrmotorossal a mi két GS-ünk szinkronban lánctalpazott. Motor1 maradt a mindenkori felvezető, öt társunk pedig – akik Soroksártól csatlakoztak – a menetoszlop végét segítették a haladásban.
Szinte óramű pontossággal érkeztünk az Alkotmány utca felől a Parlament előtt felállított HT kapuhoz. A három motor elöl szinkronban tette meg az utolsó métereket, nyitották a tömeget az ünnepelt kerékpárosok előtt. A kapun áthaladva a Parlament főlépcsője előtt állítottuk le a hűséges motorjainkat: a Honda CB1300 („bivaly”) Jimy vezetésével a motor1, a BMW R1150 GS Adventure ill. GS („a két tehén”), István és jómagam vezetésével a motor2 és motor3. A túrán mintegy 1’000 kilométert szolgáltak a vasak, számukra szélsőséges körülmények között, hűségesen. Melegben, lassan, néha lépésben, de olykor száguldva, aszfalton, sárban, murván, patakban, koszosan, tisztán, szólóban és utassal, felfelé és lefelé, éjjel és nappal.
Küldetésünk ebben a pillanatban lejárt. Amit vállaltunk, hogy biztonságban vezetjük végig a kerékpárosokat a 850 kilométeren, teljesítettük. Eltévedés, baleset, kritikus közlekedési helyzet nem volt. Igyekeztünk a vállalásunkon túl is adni, igyekeztünk felismerni helyzeteket, igyekeztünk segíteni a megoldásban. Egyetlen szempont vezérelt mindhármunkat, hogy a kerékpárosok élményekkel gazdagodva, gondtalanul, elégedetten és épségben tehessék meg Gyimesbükktől Budapestig az utat.
A mai napon a mezőny által megtett út 92 kilométer.
A beszámoló végére kívánkozik még az utolsó három óra krónikája címszavakban: öltözés, kaja, fotózás, Parlament, himnuszok a Szent Koronánál, koccintás és tűzijáték. Este tíz óra felé a tér kiürült, a kerékpárosok hazamentek. A teheneket púposra pakolva cuccainkkal szinte utolsóként hagytuk el a Kossuth teret, már sötétben. Ahogy 11 nappal ezelőtt ugyaninnen elindultunk, szinte ugyanúgy, de belül megszámlálhatatlan élménnyel gazdagodva és 2’500 kilométerrel gazdagítva motorjainkat tértünk haza a 2011-es Határon Túra végeztével.
Zárásul a köszönetnyilvánítások: elsősorban Istvánnak és Jimynek a nem mindennapi helytállásért; Sandrónak mindenért; Zsoltinak, Heninek, Dórinak a szervezésért; Máriusznak, Karcsinak és a vuelta stábnak; Erikának és csapatának a frissességért, Hápinak és csapatának a túravezetésért, Tádénak és Robinak sokmindenért; Norbinak a felvezetésért; Szerviz1 és 2-nek a kerók egészségéért; Gábornak a csomagszállításért és a mobil garázsért, és végül, de nem utolsó sorban a sok-sok kerékpárosnak az elismerő szavakért, a kézszorításokért.
Motor3
Elolvasom
A Street Triple az európai középkategóriában képviseli az angol márkát. A filigrán kis gépezet exkluzív volta mellett még páratlan vezetési élményével is vonzza a potenciális vásárlókat. A modell még tavaly márciusban kapott egy ráncfelvarrást, amely gyakorlatilag a masina megjelenésének átalakítását takarta. A kémfotók alapján sokkal több változásról nem tudunk most sem beszámolni: a módosítások többnyire a hamarosan életbe lépő szigorúbb szabályoknak megfelelés jegyében készültek. A kipufogórendszer átalakult, a képeken egy bizonyára opcionális Arrow végdob van a motor alá helyezett szerelvényen. A hátsó lengőkar, a hátsó segédváz és a keskenyebb farokidom, a tükrök, no meg a megújult kerekek jelentik a látványosabb módosításokat. Ugyan nehezebb észrevenni, de a gépen ABS is található – a kerék fordulatszámának méréséhez szükséges gyűrű a hátsó féktárcsánál látható jobban.
Még 2010 végén bukkant fel a sajtóban az angolok egy másik újdonsága, a régi Trophy modell feltámasztása. A legújabb brit masina gyakorlatilag a kor követelményeinek megfelelő, hosszabb távok megtételére tervezett túramotor. Ugyan az idomok miatt sok minden nem látszik a gépezetből, de szakértők valószínűsítik, hogy alumínium hídváz rejlik a műanyagok alatt. A pár hónapja bemutatott Explorer műszaki jellemzőit elnézve pedig nem túl kétséges, hogy a paripába a kor- és a szegmens kurrens követelményeinek megfelelő elektronikai csomag kerül. Míg az Explorer a BMW R1200GS-ének, addig a Trophy az R1200RT-nek állít közvetlen konkurenciát – ugyan a bajorok globális eladásait valószínűleg ezek az angol modellek sem fogják jelentősen befolyásolni, a brit szigeteken azonban kellemetlen pillanatokat szerezhetnek a megatúrázok etalonjainak.
