Hirdetés
Másnap a hideg vizes zuhanytól felfrissülve folytattuk utunkat a csodálatos Vidra tóhoz, amely mellett 2008-ban még szinte off-road körülmények között motoroztunk el. Most itt is vadonat friss aszfalt feszült, így egy nagyon kellemes kanyargást abszolválhattunk. A tó után nem sokkal a 67C jelű úton Délnek vettük az irányt Novaci felé. Nem kell törődni vele, hogy a navigációk nem terveznek erre, az út ugyanis éppen jelenidőben nyeri el végleges formáját. Ez a szakasz ugyanis Európa szerintem egyik legszebb hágója, a Transalpina.
A mai napig verem a fejem a falba, hogy eredeti, aszfaltmentes állapotában nem motoroztam végig rajta – pedig minden endúrósnak élete élménye volt állítólag. Most, frissen leaszfaltozva is az, főleg a csúcs közelében levő utolsó szakasz. Itt ugyanis olyan kanyarok követik egymást, amelyek nem csak 180 fokot fordulnak, hanem közben brutálisan emelkednek is. Néhol az ember előre benézi a kanyarívet, majd a forduló közben konkrétan csak az eget látja maga előtt. Ha kész lesznek a felfestések és főleg a korlátok, tapasztalatlanabb motorosnak még akkor sem ajánlanám tiszta szívvel.
Az út 2’135 méterig visz fel, a táj vadsága pedig igazán különlegessé teszi az egész élményt. Jellemző, hogy míg lent 35-36 fok volt, idefent 14,5 – viharos széllel kombinálva. Az átkelő déli felét kezdték előbb építeni, így az már teljesen elkészült, míg az északin azért van még munka. Legkésőbb két éven belül azonban az is készen lesz. Jellemző, hogy a csúcs közelében a déli oldalon már egész kis várost rántottak ki a földből (szépnek azért semmiképpen nem nevezném), amely nyilván a leendő síterep kiszolgálását látja majd elsősorban el.
Ez a nap a Transalpinának köszönhetően már amúgy is arany betűvel került volna be a túrabeszámolóba, pedig az sem volt piskóta, ami ezután következett. A célunk (minden információ nélkül, csak mert oda böktem a térképen) a Bihar Nemzeti Park elérése volt, mert nagyjából oda tűnt reálisnak eljutni aznap. Amikor azonban rákanyarodtunk az 57B jelű útra (Mehadia és Anina között keressétek), olyan kanyaroázisba botlottunk, hogy alig hittünk a szemünknek.
Egy rövid szakaszt leszámítva teljesen jó aszfaltminőség, és folyamatosan a 80-100 körüli tempóval abszolválható, remek ívű kanyarok. Minimális forgalom, murvafelhordás alig – egyszóval valami elképesztően jót motoroztunk rajta! Anina után Resitán át Bocsáig jutottunk, a kanyargás nyújtotta élvezet azonban végig kitartott. Mellesleg ekkor értünk vissza az egykori Magyarország területére, hiszen ezek a déli bányászvárosok valaha Erdély határvidékén helyezkedtek el. Bocsán pedig egy nagyon kellemes panzióban kaptunk szállást, meg egy – az előző napihoz képest – egészen felséges vacsorát. Hideg sörrel!
Az utolsó napunk a hazaút jegyében telt, és motorozás szempontjából egyetlen ajánlható részlete sem volt. Inkább kerülendő példának jó csak, amerre mentünk. Abbéli igyekezetemben ugyanis, hogy elkerüljük a temesvári forgalmat, Dettán és Uivaron (Detta és Újvár) átmotorozva kerültünk egyet. Az út azonban itt olyan minősíthetetlen, hogy igazán jó szívvel senkinek nem javaslom.
Halálosan unalmas 200 kilométer után beléptünk Magyarországra, majd Pesti Zoli barátom éttermében, a szegedi Gringo’s-ban jól megebédeltünk. Kellett is ez a feltöltődés, hiszen innen megint majdnem ugyanannyi várt hazáig a szintén nem túl élvezetes 5-ös főúton. A rengeteg technikás egyenessel tarkított záró nap azonban cseppet sem tudta elvenni jó kedvünket, hiszen egy nagyon szép túrát sikerült abszolválnunk. Még ha az igazi Erdélybe most nem is jutottunk el. Sebaj, majd jövőre!
Túránk teljes (végleges, azaz valójában megtett) útvonala ITT TALÁLHATÓ.
Cimkék:
A retro mint stílus nagy divat lett az elmúlt egy-két évtizedben. A robogózás történelmének meghatározója pedig a Vespa, így logikus hogy legyen reinkarnációja. Főleg ha az még teljesen megfizethető áron haza is vihető.
Elolvasom »A világ leginnovatívabb motorgyártójának tartott bajor cég idén lépett be a nagyrobogók piacára. A semmiből. És elsőre olyat alkottak, mint nemrég az S1000RR-rel.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Először is köszi hogy linkelted a korábbi múrvás hágóátkelésünket. Tényleg nagy kaland volt akkor az átkelés.
Épp ezért mi is visszamentünk idén megnézni az új aszfaltot. Meg mellékesen Nagyszebent is.. csodás az óvárosa. Így is kalandos utunk lett.. akit érdekel az elolvashatja a barangolo.com -on.
Ha pedig valaki felmászik a Székelykőhöz az vigyen magával piros-fehér-zöld festéket.. mert úgy illik, hogyha épp át van festve román szinekre akkor azonnal vissza kell festeni a nemzeti trikolorra.. A Torockóiak szerint évente tucatszor van oda-vissza festve.
Hát nekem a Maros mente nagyon románnak tűnik, a Bihar meg inkább lakatlan de max Móc…
http://www.hhrf.org/xantusz/erdely.gif
De ha 13.sz térképeket nézzük akkor lehet csak azon nagyon régen volt:)
http://mek.oszk.hu/04700/04729/html/img/big/01-004.jpg
Csak abból indultam ki, amit Torockón hallottam. Ők azt mondták, az a rész, ahol a Bihar alatt eljöttünk, régen teljesen magyarlakta vidék volt. De oda annyira eredményesen telepítettek be románokat (meg érkezett rengeteg cigány), hogy a házasságok miatti keveredések eredményeképpen mára egészen kevés magát magyarnak valló család maradt.
Nem ellenőriztem le, csupán abból látom reálisnak az információt, amit a cikkben is írtam, miszerint sehol nem láttunk feltüntetve magyarul faluneveket. Torda közelében volt kettő kírva, valamint Torockó és Torockószentgyörgy.
Erdély magasabb területeinek a középkor végére (Pl Erdélyi- szigethegység) egyértelműen román lakossága volt, a Maros mente még a török időkben pusztult el, a népességvesztést románokkal pótolták később…
“Sőt, a főleg az erdélyi Mezőségen élő szórvány magyarság románságba olvadása is megfigyelhető, főleg azokban az időszakokban, amikor a protestáns lakosságra komolyabb katolikus nyomás nehezedett (a protestáns papság is házasodhatott, úgyhogy ha muszáj volt, akkor már inkább ortodoxnak tért át)”
És a vallási áttérés nyelvváltással is járt, lévén akkor ennek nem volt nagy jelentőssége…
Természetes folyamatok is voltak tehát, a városokba viszont megtiltották a magyarok beköltözését a kommunista időkben és mesterségesen felpumpálták a lakosságszámot….
Hiszek neked! 🙂
Csupán abból indultam ki, amit Torockón két embertől hallottam.
Székelykő megmászása is hatalmas élmény , erősen ajánlott bár jó pár órát igénybe vesz s próbára teszi a testet.
Egy délelőttbe belefér? Vagy érdemesebb egy napot ott maradni Torockón?
Mert akkor legközelebb úgy tervezek…
Hallgatva az idős háziakra reggel hatkor már belekezdtünk az utunkba, hogy még árnyékban felérjünk a tetőre. Ez a tanács -mint általában az idősek tanácsai- igen hasznosnak bizonyult, mert így is jócskán kimelegedtünk pedig reggel nyolc tájékán már a reggelinket eszegettük láblógatva, csodálva a panorámát. Ilyen reggelim még nem volt szerintem nem is lesz többet… Ezután átmentünk a másik csúcsra azt is körbejártuk gyönyörködtünk a kilátásban és a szabadon legelésző lovakban. Végül elindultunk a keskeny kis erdei ösvényen lefele, pozitívum volt a kellemesen hűvös erdő, mert egyébként igen erősen sütött a nap és már reggel nagyon meleg volt a napos csúcsokon. Aki azt hiszi, hogy ha felér már túl van a nehezén az bizony téved (mi így hittük
) a meredek lefele igen csak próbára teszi a lábakat, gatyaféken csúszás sem kizárt! Fél egyre értünk vissza a faluba…azóta már a jól megérdemelt oklevél is a szögön lóg…
Szóval Székelykő megmászása igen csak kondició függő bár sietni akkor sem érdemes ha bírjuk, mert az utat a hegyet a csendet élvezni kell. Például egy üveg áfonya pálinkát is kár lenne lehúzni gyorsan jobb azt apródonként… .
Vizet esetleg elemózsiát ne felejtsétek otthon..
Délután: ha már itt vagyunk nézzünk be a múzeumba…na az is igen kellemes csalódás volt! Rendkívül érdekes dolgokat láttunk és a hölgy a múzeum lelke más vendég nem lévén rendkívül lelkesen mindenről mesélt olyan szivélyes kedvességgel amit csak az ért aki már beszélt a helyiekkel. . .
Este: asztalon cserépkorsóba finom forrásvíz, üvegbe igencsak finom pálinka, remek vacsora. . .sziveslátás…
Összefoglalva: egy teljes napot csordultig lehet Torockón tölteni.
Nagyon köszi és nagyon örülök!
Most még bízzunk benne, hogy a Bike Maraton is összejön, meg is csináljátok, és akkor az lesz a harmadik. 🙂 Igaz, ott az alap útvonalterv Zsifi közreműködésével született, de az itinert már Pterrel fogjuk megalkotni. Csak sikerüljön megtartani!
Nemrég én is voltam erre és szintén Dél-Erdélyben…igaz nem motorral.
“Igazi Erdélybe nem jutottunk el”….hát pedig nagyon is de, ahol jártatok ott meg már 3-400 éve sem volt nagyon magyar, szóval ezen meg a táblákon keseregni kár.
A magyar, szász vonatkozású akármi mellé felhúzott Ortodox templomok és ezek “oka”, az anno felduzzasztott városokban a panelek miatti “sztálinváros” filing és a meglehetősen balkánias cigányos kultúrjelleg miatt én nem fogom sűrűn látogatni….meg messze is van, de a táj szép és az út valóban rendben van még városon belül is.
A 75-ös út Bihar hegység alatt elvezető szakasza pedig abszolút magyar vidék volt Trianon előtt. Legalábbis a torockói magyarok ezt mondták.
A Kárpátok alatti részre ez persze nem igaz, azon nem is kesergek. 🙂
Köszönöm szépen!
Jövőre akkor erre gyúrok majd. Aztán Tordán át irány a Hargita! 🙂
Mackó,
Pilu barátommal a hétvégén sikerült nekünk is abszolválnunk az általad tervezett útvonalat (najó néhol azért eltértünk egy picit) A Translpina annyira csodálatos volt, hogy Novaciból visszafordultunk és újra megtettük. Szerencsére, mi reggel 10 óra körül értünk oda, és a forgalom még nagyon gyér volt. A 2. kör után már nagyon sokan voltak nem is volt akkora az élmény + a román sofőrök egyedi kressz értelmezése is nehezítette az egyszeri motoros életét.
Ezuton köszi, ez idén a 48 órás után a 2. túra amelynek nyomvonalát Te jelölted ki, most sem csalódtunk.
Sanyecz