A ló jelentősége

Nagyon nem mindegy, hogy milyen motoron szeretnéd használni a Schuberth S2-t. Volt szerencsém többféle paripán is kipróbálni a közösen töltött néhány nap alatt. A fent említett motorok közül a Honda Crosstourer volt az egyetlen, amelyen némi turbulens szélzajjal szembesültem: a plexiről leváló légörvények hangja bizony keltett némi zajt a sisak körül. Kipróbáltam a VFR1200XD-t öregecske (és mára meglehetősen kitágult) Nolanomban is, amely világosan rámutatott: a motoron levő áramlási viszonyokhoz képest nagyon is csendes az S2. Csak nem annyira, mint például a V-Rod nyergében, amelyen semmi nem kavarta meg a levegőt. Itt szó szerint síri csend volt a bukó belsejében egészen nagy sebességnél is. Hogy mekkoránál, azt le sem merem írni… Mégis csak egy amcsi vékettesről van szó. A lényeg azonban az, hogy sem vibráció, sem kellemetlen felhajtóerő, sem egyéb zavaró tényező nem jelnetkezett semmilyen elért tempó mellett.

Szerencsére úgy hozta az élet, hogy egy kedves jóbarátom, aki nagyon kíváncsi volt a Crosstourerre, elhívott egy közös gurulásra, amelyen ő saját VFR1200F-jével jött. Illetve én mentem azzal, mert ő ugye az aranyszárnyas újdonsággal ismerkedett. Ez a menetpróba világított rá arra, hogy a Schuberth S2 bizony a sporttúra motorokon az igazán tökéletes! Egyrészt ott is éppen olyan síri csend honol a belsejében, mint a Harley nyergében, másrészt a sisak kivágásának jellege ehhez a kicsit előredőlő testhelyzethez van optimalizálva. Míg ugyanis a túraendúrón még a műszerfal adatainak leolvasásához is mindig le kell nézni egy kicsit, addig a “hasalósabb” paripán fejünk legkisebb elmozdítása nélkül látjuk magunk előtt az utat, a tükröket és a műszeregységet is. Barátomnak annyira bejött a Schuberth, hogy a teszt után egészen konkrétan meg is vette a kipróbált darabot – azt mondta, ez a tökéletes bukó az ő motorjához! Azt kell mondjam, igaza is van.

Huzat több fokozatban

Az S2 egyik nagy újítása a több lépcsőben állítható fejtetői szellőző. Ugyanis a kobak tetején levő beömlőnek nem csak zárt és nyitott állása van, hanem egy köztes is. Ennek csak akkor lehet megérteni a jelentőségét, ha megéltük már egy Schuberth bukó belsejében levő áramlást mondjuk három számjegyű tempónál. Olyan huzat van benne, hogy szó szerint kócosak leszünk (ha van elég hajunk hozzá). A 40 foknál (na jó, 35…) hűvösebb időben ez oda vezet, hogy amikor melegünk van, kipattintjuk a szellőzőt, majd miután rövidesen fázni kezd a búránk, vissza is zárjuk azt. Itt azonban a köztes állásban jön ugyan némi frissítő levegő, de még a hűvösebb külső viszonyok mellett sem zavaró mértékben.

Ez a mennyiség körülbelül olyan, mint a legtöbb egyéb bukósisaknál. Azután ha ezt kevésnek érezzük, az S2 esetében még rá tudunk tenni egy lapáttal.

A részlet az apróságokban lakozik

Mivel korábban már bemutattuk a Schubert S2-t, nem szeretnék ismétlésekbe bocsájtkozni. Fontos azonban összegyűjteni a sok apróságot, amelyek annyira kiemelkedően kellemes és biztonságos viseletté teszik ezt a sisakot. Egyrészt a Mikro-lock csatt pontos és feszes zárást, valamint nagyon könnyű nyitást tesz lehetővé, az állszíjjal egybeépített A.R.O.S nyakszíj-rendszer pedig hatékonyan akadályozza meg, hogy bukásnál az S2 leforduljon a fejünkről (bár ez utóbbit szerencsére nem teszteltem).

A belső napszemüveg nagyon szépen illeszkedik az archoz – nagy nyári melegben szinte önálló plexinek is elmegy, így motorozhatunk felhajtott külső vizorral is a mérsékeltebb sebességeknél. A napellenző mozgatása a C3-hoz hasonlóan a nyakrészen levő csúszkával lehetséges, amelynek óriási előnye, hogy amikor mozgatjuk, nem csavarja el a fejünkön az egész fejvédőt. Ugyanakkor a külső plexi hihetetlen könnyedséggel le- és felszerelhető, akár tisztítani akarjuk, akár a PinLock tartórendszerét akarjuk utánaállítani (ezt időnként minden ilyen rendszerű vizor esetében meg kell tenni).

A “szélvédőhöz” hasonlóan könnyedén lehet eltávolítani az egész bélést: ha fejünk eltér a szabványos arányoktól, az arcpárnák cseréjével könnyen lehet orvosolni a dolgot. Amennyiben pedig egyszerűen elpiszkolódik a viseléstől, a teljes belső burkolat kiszedve mosható.

Nehéz lesz felülmúlni!

Egy szó, mint száz: a Schuberth S2 bukósisak nagyon közel áll a tökéleteshez. Nyilván vannak, akik soknak találják a súlyát, és inkább egy ezer gramm alatti karbon versenybukóban motoroznak – vagy fülvédőben, vagy gyors halláskárosodással gazdagodva, hiszen ezek nagyságrendekkel zajosabb sisakok! Túraendúrósoknak talán jobb választás a mélyebben kivágott látómezővel megáldott C3, de aki kicsit is “hasalósabb” motoron közlekedik (ide sorolom az összes naked bike-ot is!), az keresve sem találhat jobbat. Igazi prémium termék, amelyre ha egyszer beruházol, biztosan hosszú éveken keresztül nagyon nagy megelégedéssel fogod használni.