A beszámoló első része itt olvasható.

2011. augusztus 14, vasárnap

A mai cél Szászrégen. A viszonylag rövidebb táv miatt a rajt 10 órakor volt, immár a teljes csapattal, a nulladik naposok és az Udvarhelyen csatlakozók. Közel 140 kerékpáros alkotta a mezőnyt. A megbeszéltek szerint az első két megállásig együtt haladtunk. Elöl hátul rendőrautó, motor1 a felvezető, 2 és 3 az előzéseket koordinálták. Alig 10 kilométer megtétele után Orbán Balázs síremlékét látogattuk meg először, a székelykapuk között remek alkalom nyílt fotózásra. Innen Tamási Áron farkaslaki sírjához kerekeztünk, továbbra is egy csoportban. Az emelkedő ugyan megszaggatta a csoport folytonosságát, de nem volt szükség csoportalakításra, mindenki szépen felért Farkaslakára. Az író sírhelye körül árusok bódéi, lángos, kürtőskalács és a szokásos erdélyi emléktárgyak milliói. Bő fél órás pihenő után innentől két csoportban haladtunk tovább.

Az egyes csoport lendületesen megindult, a kettesek – becslésünk szerint mintegy 100 kerós – libasorban vágtak neki a korondi emelkedőnek. Élénk hétvégi forgalom jellemezte a 13A utat, de örömmel tapasztaltuk, hogy az autósok zöme kellő toleranciával fogadja az átmeneti lassítási kényszert. Csupán néhány – sajnos főként magyar rendszámos – autó türelmetlenkedett…

A hegytetőről gyors összevárást követően együtt gurultunk be Korondra. A falu mára gyakorlatilag egy összefüggő üzletté állt össze. A központban kilométereken keresztül minden porta előtt pavilon, a pavilonok előtt és bent ajándéktárgyak, amíg a szem ellát. Évről évre figyelve a kínálatot, szomorú tény, hogy több helyütt megjelentek a színes, műanyag, kínai filléres kacatok is az autentikus székely emléktárgyak között.

Megállás nélkül hasítottunk keresztül a shopping-falu központján és igyekeztünk a faluszéli frissítőre. A napos réten a jól ismert teherautó és a túra édesanyja, Erika várt minket a szokásos kínálattal: kolbász, kenyér, paradicsom, gyümölcs, víz, izotóniás ital. A járművek árnyékába húzódva mindenki feltöltődött kedvvel és energiával, így vágtunk neki egy óra tájt a szakasz második részének.

Szovátáig tartottuk a két csoportos felállást, Norbink és Tádénk aktív segítségével igyekeztünk az élénk forgalmú főúton minél kevesebb zűrzavart és fennakadást okozva, biztonságban áthaladni. Előzés előzést követett, motor2 és 3 nem sok láblógát kapott ezen a szakaszon. A parajdi forgatagban integető emberek fogadták a népes kerékpáros mezőnyt, sajnos épp itt történt a túra egyetlen komolyabb sérüléssel járó bukása. Banálisan veszélytelennek tűnő helyzetben vesztette el uralmát egyik törzstúrázónk kerékpárja felett, és az esésben közepesen súlyosan megsérült. Öröm az ürömben, hogy az eset épp a mentőnk előtt pár méterrel, a sor végén történt, a gyors helyszíni ellátás és a gyors orvosi segítség megtalálása jó esélyt adtak, hogy a felszakadt áll és a sérült kéz nyom nélkül gyógyulhasson be majd idővel. A szovátai sürgősségi ugyan gyatra, de sikerült egy magánrendelőben szakszerűnek tűnő ellátást találni, a több rétegben felnyílt állkapocs feletti bőrt látszólag nagy gonddal varrta össze a doktor.

Eközben a csapat nagyobb része már túl volt az ebéden. A szovátai gyermekotthon konyháján remek csicseriborsó-főzelékkel és kolbásszal készültek a fogadásunkra. A tavalyról ismert helyen ismét nagy örömmel fogadtak minket a gyermekek és nevelőik is.
A programban szerepelt a Medve-tó fakultatív meglátogatása, amely ugyan kissé rohanósra sikerült – csaknem elvesztettünk néhány kerékpárost a forgatagban -, de elmondhatjuk, hogy láttuk a híres tavat.

A gyermekotthontól fél négy tájt indultunk tovább két csoportban. Elhagyva a főutat lényegesen szolidabb forgalom mellett kísértük a kerékpárosokat. Nyárádremete, az utolsó igazi magyar pihenőhelyünk következett. A szalagkötés ceremóniáját kedves szavakkal egészítették ki vendéglátóink, a polgármester és a plébános atya. Ha tudtunk figyelni szavaikra, hosszabb távra is útravalóul szolgálhattak többünknek. A himnuszok eléneklése itt is – ahogy a túra során többször – részévé vált az ünnepi aktusnak.

Öt órakor indultunk tovább Északnak, gyér forgalmú és nem túl jó minőségű úton hasítottunk tovább Szászrégen irányába. Fél hét felé értük el célunkat, a városszéli összevárótól egy csoportban gurultunk be a Főtérre, ahol a szokásos gizmo programot követte a szalagkötés ceremóniája. A központtól kissé távolabb kaptuk meg a vacsorát, a tágas étteremben kiváló étkekkel, levessel és palacsintával vártak minket. Logisztikailag bonyolult este következett, a 160 embert öt különböző szállásra kellett irányítani. Motorosként abban tudtunk segíteni, hogy az egyes szálláshelyekre elvezessük a 20-40 fős kerékpáros csoportokat. A bőven éjszakába nyúló projekt végére alapos helyismerettel rendelkeztünk, mindhárman többször is körbemotoroztuk a várost. Végül a magunk szállását is megtalálva jóleső érzés volt a 12 órányi motorozás alatt felszedett port és izzadságot leöblíteni a zuhany (!) alatt, és frissen, tisztán leülni a szokásos esti meetingre. Túravezetők, motorosok, mentősök, szervezők megosztottuk egymással a napi tapasztalatokat – sok örömteli változás volt, amit az előző esti megbeszélés kapcsán tapasztalhattunk. A másnapi szakasz tisztázása, a GPS track végleges megrajzolása már átnyúlt az éjfélen.

A mai napon a mezőny által megtett út 94 kilométer.

A következő oldalon egészen Kolozsvárig halad a mezőny.