A motorozás hőskorában megszállott elődeink különösebb védőfelszerelés nélkül, jobb esetben egy egyszerű bőrkabátban és bőrhaubéban motoroztak. A motorok teljesítménye nagyon hamar elérte az életveszélyes szintet – persze pusztán a sebesség nem öl, de a masinák korabeli technikai szintje sem segített egy-egy baleset elkerülésében: a fékek teljesítménye, a felfüggesztés úttartása messze elmaradt a lóerőkhöz illő szinttől. Még rosszabb volt a helyzet az egyéb védőfelszerelések terén. A célzottan motorosok számára készülő ruhákat nagy mennyiségben a síruhák gyártói kezdték előállítani. A ’80-as és ’90-es években azután a motoros ruházat fejlesztése rohamtempót vett: a versenyek tapasztalatai alapján megvalósított apró lépések fokozatosan növelték a védőfelszerelések potenciálját. Persze ezek sem mentettek meg súlyos sérülésektől, azonban sok esetben jelentősen csökkentették azok mértékét.

Az elmúlt években a passzív védelem mellett előtérbe kerültek az autókban bevezetett légzsákot helyettesítő, vészhelyzetben felfújódó lufis kabátok. A nagyobb márkák professzionális, drága termékei éppen csak megvásárolhatók lettek, bár korábban már elérhetők voltak az új szegmensbe betörő kis gyártók egyszerűbb, olcsóbb megoldásai. A légzsákos ruhák egyelőre még csak a különlegesség szintjén léteznek, használatuk nem elterjedt, fejlesztésük szinte csak most kezdődött. Hogy érdemben elszaporodnak-e, illetve az említett fejlesztés milyen irányba fog haladni, még nem tudhatjuk.

Néha a legbolondabbnak tűnő ötlet válik gyakorlattá, ilyen alapon Rejean Neron biztonsági gömbje akár a jövő útja is lehet. Az eszköz gyakorlatilag egy baleset során hatalmas lufivá alakuló, az emberi test formájára alakított ruhaként hordható ballon. A feltaláló elképzelése szerint a külső réteg ellenálló, de könnyű anyagból készülne, mint az ejtőernyők, a belső elasztikus rész pedig a test megtartásában kapna szerepet a ballon felfújódása után. Bizonyos értelemben ennél jobb védelmet nem lehet biztosítani egy már bekövetkező-félben lévő baleset során, azonban más megközelítésből számos kérdés merül fel. Az első talán rögtön az aktiválásé: nem is a módszer, a miként (az ötletgazda az olcsóbb, kioldódrótos módszerrel számolt), hanem a mikor. Könnyen elképzelhető számos olyan eset, amikor egy felfújódó 3 méteres lufi nagyobb bajt okoz a megvédendő testben, mint amekkora védelmet jelent. Ráadásul egy ilyen hirtelen felbukkanó gömb a közlekedés többi résztvevőjét jelentősen megzavarhatja, ami további veszélyforrás lehet mind a motorosnak, mind a környéken tartózkodó többi közlekedőnek. A kioldódrót egy elektronikus vezérlőegység működését indítaná be, ami a háton elhelyezett piropatronokat gyújtaná – adódik a kérdés, hogy ki járkálna egy ekkora gömb (2,5 méteres átmérő esetén 8, 3 méteres átmérő esetén pedig 14 köbméter!!!) felfújásához szükséges robbanóanyaggal a hátán?

Bár a cél jó, de az ötlet merőben furcsa, és számos ponton problémásnak tűnik. Mindent összevetve számomra valahogy nem ez tűnik a jövő útjának.