Honda VFR1200X Crosstourer

Végül, de nem utolsósorban következzék a hétfő este bemutatott Crosstourer. A tavaly piacra dobott, különböző stílusokat ötvöző koncepció, amely a VFR1200 technikájára épül, rendelkezik egy elrettentő attribútummal, nevezetesen nehéz. Nagyon nehéz. Valószínű, hogy menet közben (aszfalton) ez nem érződik, de egy motort legjobban megölni a magas tömeggel lehet, pláne, ha még terepre is akarunk vele menni. Mindenesetre az biztos, hogy az aranyszárnyas márka mérnökei komoly munkát fektettek a masina megalkotásába. A VFR1200-ból származó erőforrás már önmagában is ritkaságszámba megy, az egyelőre csak Hondákon alkalmazott duplakuplungos váltó pedig igazi technikai csemege. A hosszú rugóutak, az endúró méretezésű fűzött kerekek, a magas felépítés, az ergonomikus vezetési helyzet mellett megtalálhatók a korszerű elektronikai kiegészítők is: a kikapcsolható kipörgésgátló és a Hondától szokásos kombinált ABS rendszer.

Mindenesetre a menetkész tömeg a korszerű technika, a viszonylag alacsony fordulatnál jelentkező 127 lóerős teljesítmény és 126 newtonméteres nyomatékcsúcs mellett is elrettentő – legalábbis papíron. Az alapváltozat menetkész tömege 275 kilogramm, a DCT váltóval szerelt modell pedig 285 kilogrammal terheli az aszfaltot. Mint azt sok esetben elmondtuk már, ezek a gépek csak ritkán látnak aszfalton kívül más utat, így a vélhetően jó kezelhetőséggel ezt a hátrányt aszfalton észrevehetetlenné is teheti a gép. Nyilván a VFR1200X nem lesz egy rossz motor, és nyilván nem is akar egy GS lenni.

Akárhogy is, az új modellek újabb, (ízlés szerint) vonzó alternatívát jelentenek ebben az egyre népszerűbb kategóriában. A motoros világ színesebb lett ezekkel a modellekkel, személyes preferenciának (és pénztárcának) megfelelően mindenki leteheti voksát a számára vonzó motor mellett – nyilván neki az lesz a legjobb masina, etalonok és tradíciók ide vagy oda.