A motor felkészítése

Az élvezetes terepmotorozáshoz elengedhetetlen kellék a jól felkészített motor. Sok bosszúságot tud okozni (a balesetveszélyről nem is szólva) egy elhanyagolt állapotú, vagy egy rosszul karbantartott eszköz. Az olyan nyilvánvaló tételekre, mint például a megbízhatóan működő fék nem is térnék ki, hiszen ezek az úton való használat esetében is egyértelműek. Nézzük inkább, milyen speciális módosításokat igényel az off-road üzem.

Először is szabadítsuk meg kedvencünket minden felesleges tartozéktól. Sokan nem tudják például dobozok nélkül elképzelni az életüket, pedig ezek tipikusan nem terepre való tartozékok. Inkább vigyünk egy könnyű hátizsákot, ha mindenképpen sok cuccot akarunk magunkkal cipelni, hiszen az nem gátol a szabad mozgásban, nem akad be, nem törik le, nem módosítja a motor súlypontját és még sorolhatnám. Amennyiben van rá módunk, védjük a motor fényezését: erre akár a powertape is alkalmas lehet, de sok gyár kínál például tankvédő bőrt gépeihez. Ha van rá lehetőségünk szereljünk (szereltessünk fel) bukócsövet. Ez aszfalton is igen jól jöhet. Én mindenképpen javasolnék kézvédőket, amennyiben gyárilag nem rendelkezik ezzel motorunk. Ha nem túl macerás, vegyük ki a lábtartó gumi betétjét, így csizmánk sokkal jobban rögzül, nem csúszik meg menet közben. Próbáljunk beszerezni behajtható tükröket, ha erre nincs mód akkor elérve a terepet inkább szereljük le azokat.

A terepen való biztonságos haladáshoz, a kellő trakció eléréséhez mindenképpen szükségünk lesz terepgumira. Itt nem mélyszántásra is alkalmas, óriás bütykökkel bíró krosszgumira kell gondolni, de nem is az úgynevezett utcai endúró-gumikra. Előbbi túl sok, utóbbi túl kevés a mi céljainknak. Léteznek speciálisan vegyes használatra gyártott abroncsok, amelyek segítségével a legtöbb terepkörülmény jól leküzdhető. Jó példa ezekre a Continental TKC, vagy a Metzeler Karoo. Nagy előnyük, hogy mind terepen, mind burkolt úton jól használhatók és szinte minden méretben elérhetőek. Figyeljünk oda a megfelelő guminyomásra! Az ideális az elképesztően alacsony 1-1.2 bar lenne, de ez az érték ilyen súlyú és vakszeleppel nem rendelkező gépek esetében igazi orosz rulett. Törekedjünk a jó kompromisszumra. Én hátra 1.8-2 bart javasolnék, hiszen a hajtott keréknél muszáj nagyobb nyomással menni a defektveszély miatt. Ha túl alacsony a nyomás, a nagy nyomatékú erőforrás simán elforgathatja a felnit a gumiban, amely talán nem szükséges ecsetelnem, mennyi kellemetlenség forrása lehet. Az első abroncsban 1.5-1.6 bar a megfelelő nyomás, de mindenképpen nézzünk utána, hogy motorkerékpárunk gyártója megad-e off-road körülményekre való értékeket. Amennyiben igen, igazodjunk ahhoz. Túl kemény gumik esetében a motor nehezen kontrolállhatóan, „idegesen” fog viselkedni. Nagyokat üt a futómű, a legkisebb egyenetlenségekre is hirtelen reagál, igen meleg pillanatokat szerezve ezzel vezetőjének.

Apropó: futómű! Amennyiben van gyárilag programozott állítási lehetőségünk, vegyük kissé lágyabbra a telókat. Sokkal komfortosabb és toleránsabb lesz a gép viselkedése, mint sportosan feszes beállítással. Ha nincs ilyen állítási lehetőség gépünkön, akkor inkább ne piszkáljunk bele. Az újabb motorokat gyakran szerelik ABS-szel. Ezt terepen kapcsoljuk ki, mégpedig minden esetben! Amennyiben kipörgésgátlónk is van, azt is vegyük felejtősre, amíg el nem érjük a szilárd burkolatot. Ezek a segédberendezések szilárd burkolatú útra lettek tervezve, terepen éppen az ellenkező hatást fogják kiváltani, mint amely kívánatos lenne számunkra. (Utóbbi ugyan bizonyos esetekben terepen is jól jöhet kezdő pilótáknak, de szerintem sokkal szerencsésebb, ha megtanuljuk magunk megfelelően kezelni járművünket, és nem az elektronikus segédberendezésekre hagyatkozunk.)

Nagyon fontos, hogy a lánccal meghajtott motorok esetében lazítsunk egy keveset annak feszességén. Sok kárt tud tenni a túl feszes lánc akár már egy-egy komolyabb bukkanó vagy kisebb ugratás esetén is. Fontos, hogy függetlenül a gyártó által megadott intervallumtól, minden egyes terepezés előtt és után – sőt hosszabb túrák esetében akár közben is – kenjük a láncot. Léteznek speciálisan off-road körülményekre fejlesztett kenőanyagok spray formában, amelyek sűrű használata jelentősen megnöveli láncunk élettartamát. Ezek olyan összetételű anyagok, amelyek jóval kevésbé gyűjtik magukra a port és az egyéb szennyeződéseket, mint például egy utcára kiváló teflonos kenőanyag. Ilyet terepre ne használjunk, mert esetleg többet ártunk, mint használunk kedvencünknek. Természetesen a kardánnal hajtott modellek esetében ilyen jellegű módosításra nincs szükség. Esetleg a rendszer tömítettségét érdemes ellenőrizni, hiszen ha például ha homok jut a hajtásba, az hamar komoly költségbe verhet minket.

Amenniyben motorunkat rendszeresen használjuk terepen, érdemes sűrűbben átvizsgálni a kötőelemek, rögzítő csavarok meghúzottságát. A kapcsolókba, zárakba, bowdenekhez esetleg fújhatunk időnként valamilyen kontakt- és kenősprayt, például WD40-et. Ez nem engedi a port és a vizet sárrá válva megkötni és így esetleg érintkezési hibát okozni. Későbbi vizes mosás esetén is jó szolgálatot tesz víztaszító hatása miatt.

Végezetül még talán annyit: soha ne tankoljuk agyon a gépet, ha nem muszáj. Minden felesleges kiló megbosszulhatja magát. Becsüljük meg a szükséges mennyiséget és annál éppen csak egy kicsivel többet tankoljuk.

Most viszont nyeregbe pattanunk: a következő oldalon jöjjenek a vezetési tippek!