Hirdetés
Mackónak köszönhetően alkalmam nyílt kipróbálni a GoldWinget és meg kell mondanom nagyot csalódtam benne, ugyanis nem azt kaptam amit vártam. Azazhogy de, pont az történt amire számítottam, de eltúlozva. Hasonló élményem volt, mint a legjobb csokoládéval, ami nekem a legrosszabb volt. Történt ugyanis, hogy felfedeztem, miszerint igen erős összefüggés van számomra a csoki kakaótartalma és az élvezeti értéke között. Sikerült találnom 50, 65 és 70 százalékos kakaótartalmú nassolni valót is. Mondanom sem kell, hogy a 70 százalékos számomra már maga a gyönyör. (Persze az ára is megvan, de ez most mellékes.) Egyszer azonban a kezembe akadt egy olyan tábla, amin nagy felirat hirdette: 99% kakaótartalom. Már az is igen jó érzés volt, amikor elképzeltem, mit fogok majd átélni majszolása közben. Egészen addig, amíg valóban bele nem haraptam… Életem egyik legrosszabb élménye volt. Olyan, mintha egy kanál keserű gyógyszert kellett volna a számba vennem, ráadásul poríze is volt. Pedig sokak szerint a csokoládék királya volt. De nekem akkor is túl sok volt a jóból!
Hasonlóan jártam a Goldwinggel is.. Amikor ugyanis megláttam a motort, nem bírtam ki, és amint csak tehettem egyből rápattantam. Az első, ami feltűnt, hogy milyen könnyen lehet mozgatni. Úgy döntögettem álló helyzetben a lábaim között, mint egy kis hatszázast. Nem mint egy 400 kilogramm körüli monstrumot. Gondoltam, ha ez eldől, nem lesz nehéz felállítani. Gyorsan el indultam hát vele és ekkor leesett, hogy miért volt ez ilyen könnyű! Hiszen ez még nem is az igazi motor volt, hanem egy szimulátor! Egy Goldwing szimulátor! Annak viszont nagyon jó! Olyan grafika tárult elém, amilyet még soha sem láttam! Hihetetlen! Tűéles kontrasztok, gyors reakcióidő a kijelzőn, és nagyon részletgazdag megjelenítés! Szerintem az utcán sétáló emberek szatyrában ott a kólásüvegen a vonalkód! Egyszerűen szuper! Hihetetlen! Le vagyok nyűgözve! Ráadásul bukósisakban még a kijelző szélét sem látni. Bár direkt nem tekergettem a fejem. Nem akartam elrontani az élményt.
Egyébként nem is tudtam, hogy a Honda gyárt szimulátort is a GoldWinghez, de meg lehet érteni. A motor súlya és méretei indokolják a büntetlen hibázás felkínálásának lehetőségét. Bár biztos jó pár motor árát kell leszurkolni érte, de megéri. Ha lenne egy ilyenem, könnyebb lenne átvészelni a téli hónapokat. Nem kéne a hideg garázsban egy szál felfordított bádogvödrön kuporognom a motorom mellett, felidézve a nyári kanyarvadászat emlékeit. Közben néha bepislantani a ponyva alá, megsimogatni a kedvencemet és várni a tavaszt.
Szóval kéne nekem egy ilyen. Igaz, hogy még az árát se tudom és valószinüleg nem is tudnám megfizetni, de kéne. A hibái ellenére is! Mert hibái azért vannak! Ott van ugye a súly. Érezni lehetett rajta, hogy csak egy burkolat. Nincs benne semmi nehéz. Én mondjuk öntenék bele egy kis betont. És ami még nagyon furcsa, hogy nem fújt rajta a szél. Illetve fújt, de nem szemből és szélnek nem is igazán nevezném. Inkább csak olyan kavargó áramlat, amit a mennyezetről lelógó ventilátorok szoktak csinálni egy negyedosztályú dél-amerikai szálloda szobájában. Ráadásul harmincnál is pont annyira kavargott, mint száz körül. Látszik, hogy nem akarták ventilátorokkal elrontani a vizuális élményt. Pedig kitalálhatnának rá valamit, mert a motorozás szél nélkül olyan, mint a Pamela Anderson smink és mellek nélkül: egyszerűen el se tudjuk képzelni. Aztán például láttam a kijelzőn, hogy egy kátyú közeleg, balga módon bele is mentem, de a “motor” nem döccent. Mozgás az volt valamilyen, de nem nevezném döccenésnek. Inkább csak valahogy bután próbálta lekövetni ami a kijelzőn megjelent. Ráadásul teljesen mindegy volt, hogy hanyadikban gyorsítottam. Ugyanúgy mozgott a sebbésségmérő felfelé másodikban is, mint ötödikben. A gyorsulást meg ugye nem nagyon éreztem. Szóval lenne még csiszolni való a szoftveren. Miután ezeket felfedeztem, még egy picit kiörömködtem magam, megnyomtam egy pár gombot (van rajta jó sok) de hamar eluntam magam és kíváncsi voltam, milyen az igazi.
Mondtam is Mackónak, hogy most már lássuk az új Goldwinget! Mire ő – a legnagyobb megdöbbenésemre – azt felelte:
– Ez az!
Elég furcsa képet vághattam, mert még hozzátette:
– Tényleg!
Először nem hittem neki, de aztán miután körülnéztem és láttam, hogy máshol vagyok, mint amikor felültem rá, kezdett gyanússá válni a dolog. Sőt, hirtelen belém hasított a felismerés: Úr Isten! Én igazából közlekedtem?! Közúton? Mégsem szimulátor? És mi van ha félúton eszembe jut kipróbálni, hogy milyen mondjuk elesni vele? Vagy ha kíváncsi lettem volna, hogy milyen százzal áthajtani egy kirakatüvegen?? Miért nincs ezen egy matrica a hülye amcsiknak, meg nekem: “Warning! This is not a simulator! All you see is reality!” Lehet, hogy azok ott a nagy víz másik oldalán nem is olyan hülyék, vagy csak nem láttak még igazi motort, ami nem csak suhan és hintázik?
Aztán megint a kétkedés lett rajtam úrrá: de akkor miért nincs rajta szél? És miért nem éreztem sem az úthibákat, sem a súlyát úgy ahogy egy ekkora motoron elvárnám?? Mire Mackó:
– Mert ez egy Goldwing. Ez ilyen…
Ezek után leültem egy picit emészteni a történteket és arra a megállapításra jutottam, hogy ez a valami szimulátornak a legjobb, amit valaha ember készített. Sok mindenre hajlandó lennék érte! De motornak csak akkor kéne, ha állna már vagy öt másik a garázsban. Ugyanis A-ból B-be eljutni nagyon jó vele, de én nem azért motorozom, hogy ott lehessek valahol, hanem hogy amíg odáig eljutok átélhessem azt amit csak egy motor nyújthat. Ez a böszme valami pedig pont a motorozás lényegét nem adja vissza. Nem érezzük az utat, egyesek szerint nem ázunk el rajta, csak suhanunk, mit egy légpárnás üveggömb belsejében. Szóval ha választanom kéne, hogy Pamela 3D-ben, vagy inkább az otthoni, nem gondolkodnék sokáig. Igaz ugyan, hogy annak, aki otthon van nincs olyan tökéletes alakja, és nem is tudom rávenni mindig mindenre, valamint törődni is kell vele, nem lehet csak úgy ki-be kapcsolni sem, de pont ez az amitől azt gondolom: ez maga az őszinte valóság, ez az igazi!
Persze, ettől még lehet nagyon érdekes Pamela 3D-ben..
A műszaki adatokkal folytatjuk!
Cimkék:
BMW tulajdonosoknak, illetve a bajor márka szerelmeseinek jobb programot nehéz elképzelni, mint a BMW Motorrad Days találkozóját.
Elolvasom »Már a verseny közben kitaláltam, hogy ez lesz a beszámolóm címe. Azután éjjel jött az őz, és a frappáns cím hirtelen szó szerint értelmezhetővé vált...
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
A fizetett cikkeket kivéve ez az első cikk az onroadon ami számomra finoman fogalmazva muris. Nagyon eltér a stílusa mindentől ami eddig itt volt, és jó volt.
Lehet jópofa akart lenni, lehet az is.
Ki határozza meg, hogy egy cikknek milyennek kell lennie? Olyannak, amilyet megszoktál a magazinoktól, vagy más tesztelőktől? Szerintem minden teszt szubjektív, csak ezt sokan nem veszik tudomásul. Akkor is szubjektív, ha az objektivitást várják el tőle, és így erősen tükrözi a szerzők véleményét. Itt ráadásul többféle nézőpontból láthatjuk ugyanazt a motort.
Szerintem ez egy tök jó cikk, pontosan azért, mert felrúg egy pár lefektetettnek vett szabályt, szokást. És végül is a tájékoztatás mellett a szórakoztatás is szempont lehet. Ami új, az nem feltétlenül rossz, bár a nagy feltalálókat először mindig fel akarták lógatni.
Vadász, ha megírod, hogy ez a cikk miben annyira más a többi tesztemtől, azt megköszönöm. Ugyanúgy leírtam a tapasztalataimat, benyomásaimat, mint mindig. Van benne jó is, rossz is, szerintem éppen abban az arányban, ahogy tapasztaltam. A magam részéről nem érzem a Gold Wing fényezésének.
Eko oldalát ne vedd figyelembe, az valóban nagyon más, de azt annak is szántuk.
Köszi!
Nekem tetszik, viszont,a hegyi részekről egy picit több kellene. Főleg a emelkedő vissza fordító kanyarokra lennék kíváncsi. De gondolom ott ért le a lábtartó bőven, főleg ha még emelkedett is.Végre nem egy elméleti,ÍRÁS ! A videóért külön köszönet!
A Gold Wing lábtartóját gyakorlatilag mindenhol le lehet tenni az aszfaltra. Nem kell hozzá sem szűk kanyar, sem emelkedő. Szép íves kanyar, körforgalom, bármi megfelel.
Ahol a szembejövős felvétel készült, az a Pusztazámor felé vezető út – remek aszfalt és nagyon kellemes ívű kanyar. A képen szintén 1-2 milliméter van a lábtartócsavar és az út között. De ez nem rontja el a motorozás élvezetét vele, csak nem szabad nagy kanyarvadászatra készülni lelkileg.
Azért lehet döntögetni…
http://www.youtube.com/watch?v=fSVg3Gg4LmA
Lehet, csak ezzel a motorral ez nem okoz örömet!
Például ebből a fotelből kitornászni magad oldalra kicsit nehezebb, mint egy speedgépről vagy akár egy nakedről kiülni.
Ez a kedvencem, ha a GoldWing motorozhatóságáról esik szó…
http://www.youtube.com/watch?v=0nrMQ3QwyPo
Toncsi, nem lehet, hogy az a video kissé fel van gyorsítva?
Eko leírása elég szemléletesre sikerült.
Akkor nem stimmelne a hang. Gondolom…
A Goldwing nem Európának készül, főleg nem magyaroknak. Usákiába való, oda lett kitalálva, látni kéne azokat az utakat meg ismerni azokat az embereket és egyből minden érthető. Luxus és kényelem mindenek felett, nekik az kell. Ami pedig az árat illeti, ottani viszonyok között egy normálisan kereső átlag akárki kb egy évi fizetéséből vesz egy újat, fiatal használtan meg onnan is jó nagyot zuhan az ára. Ha nálunk mondjuk másfél misi lenne egy új, 8-900 között lenne fiatal használt akkor kb minden második motor GW lenne erre fogadni mernék. Amíg ezt elérjük addig marad szavanyú a szöllő drágaszágaim.
Egyébként szerintem jó a cikk meg a video, esetleg a rune meg a valkyrie érdemelt volna említést, végülis családtagok.
Ez egy teljesen jól megírt, színvonalas a Mackótól megszokott stílusú cikk illetve teszt az Amcsi nagyvasról.Ekonak hála a jó Istennek más a stílusa, de rossz is volna ha mindenki egyforma lenne.Ő ilyen, nekem az is tetszett. Bár ha Eko megmarad a műszaki dolgok teljes kivesézésénél az sosem baj, mert ő annak szinte mestere.
A goldwingban szinte megvan számomra mi szem szájnak ingere. És a páromnak is nagyon tetszik, egyrészt mert mivel nőből van így érzi, még ha nem is tudja pontosan mennyi, de nagyon drága. Másrészt az a robosztus bazi nagy (kanna, kanna) fotel! :)) Ha egyszer megöregszem és vagyonos ember leszek, egy ilyenne kell, hogy túrázzunk.
A gcs által korábban belinkelt videó egyik hozzászólásában ez szerepel:
“That bike has a very well built suspension using Racetech parts to make it handle that well”
azaz a videón szereplő Gold Wing nem gyári, hanem tuning futóművel hasított…
Ekonak adok igazat a motor leirásával kapcsolatban.
Ez pedig az én különvéleményem: mert én láttam a szerpentinen előttem motorozni vele Mackót., illetve nem ezt az újat , de próbáltam már Gold Winget többet is .
Egy motort a motorozás élményéért kell szeretni , nem pedig a rajta lévő sok csilli-villi “szarért” ! Az sem érdekel nagyon , ha nincs rajta tökéletes GPS + rádió sem, hiszen valamikor is eljutottunk mindenhová , sőt még haza is találtunk !
Viszont a motorozás számomra nyújtott élményét ez a jármű nem tudja , mert én nem csak a technikás egyeneseket , és a tükörsima aszfaltot értékelem , ezért hát számomra erről a motorról két konzekvencia íródik.
1, ha fele ennyi pénzért adnák sem kellene
2, maradjon csak meg a címben is szereplő : Amerikai álom , és persze a magyar jampiknak pedig egy ( odanézz Gold Wing ) státuszszimbólum !
A régi 75-ös Gold Wing jobban nézett ki…
Ez már olyan buflák, hátulról meg mintha már kocsi lenne.
Értem én hogy igények, pakolhatóság, aranyér meg minden de..
Nos én 2 nadrággal ellennék 1 hétig bárhol meg aki ilyet vesz annak van pénze tehát minek vinné el azt amit amúgy megvehet?:)
A hitelkártya meg elfér a farzsebbe.
Az asszony meg…..kitérdekel az asszony:D
Sose értettem az ilyen mega túragépeket.
Ez már olyan: ha kettővel több kereke lenne autónak hívnák nem quadnak vas…
HIHI….
….nem kritika akart lenni, és nem is tudom megmondani részletesen, hogy mi a különbség az eddigi cikkek és e között SZÁMOMRA, de érzésileg valahogy nem volt gömbölyű. Mivel eddig mindenhez hozzászóltam, itt is eszembe jutott valami. Az amit leírtam.
Nem csodálkozom azonban, hogy nehéz volt az általános tesztelési rutinokat követni ez esetben, hiszen a tesztalany nem trike-quad-18 henger vagy valami ami már egészen más, de nem is motor abban az értelemben amit az ember megszokott. A lehengerlő élmény pedig a cikkben a sorok között megnyilvánul, még ha végig is vannak járva a szempontok hasonlóan mint mindig is, nincsen ajnározás, de lehúzás sem… …tehát az Onroad.hu eddigi szakszerűségét követi.
Talán az olvasó készülékében is hiba van / nálam /, hiszen olvasni ezekről adolgokról ugyanúgy ledöbbentő, tehát nehéz még olvasóként is fügegtlennek maradni és simán beépíteni az új információkat a rendszerbe előitéletek nélkül / a tesztalany felé /.
Furcsa helyzet. Ez volt az első on-road motorteszt amit végig tudtam olvasni. Sajnos az eddigi cikek nem tudtak lekötni pedig becsülettel belekezdtem mindegyikbe. De valami hiányzott. Ott volt benne aminek ott kell lennie, de nem kötött le mint olvasnivaló.
Azt hiszem a cikk azért lett olyan amilyen mert: „Mivel vitathatatlanul egy legendáról van szó, nagyon vártam a találkozást a híres aranyszárnyassal.” Volt miről írni.
Ekowob is kitett magáért. Sajnos nekem elég befejezetlennek, elnagyoltnak érződik – dolgozhatott volna még rajta – de végül egészen jól sikerült leírnia neki miről szól a GW.
Talán pont ezért olvastam végig a cikket. Mert végre nem száraz adatok, meg tények. Őszintén nem érdekel. Interneten vagyunk, ha akarom megnézem, kikeresem, megvan ezer helyen. Ez már nem papír alapú lap, ahol szerepelni kell az adatoknak mert nem találod meg máshol.
Ugyanez igaz szerintem a tesztekre általában is. Az sokkal jobban érdekel, hogy milyen érzések fogták el a tesztelőt az adott motoron, hogy gyenge a hátsó futómű, hogy kanyarban beszorul a lábam a motor és az aszfalt közé. Ez az, amit tudni akarok és nem a futómű technikai paraméterei. Mert ezt a tulajdonságát csak vásárlás után tudom meg, de a tesztelő megírja én meg majd eldöntöm, hogy ez engem zavar-e vagy sem? Ebbe cikkbe bele mertétek írni kicsit magatokat is az objektivitás helyett és ettől lett „sava – borsa”.
De ez szigorúan egyéni vélemény. Ti látjátok a látogatottsági számokat, tudjátok mit csináltok, nem véletlenül olyanok a cikkek amilyenek 🙂
Jó hogy Te is megírtad a véleményed. Ezen is látszik, hogy a cikk valahol egyedi volt, csak nehéz megfogalmazni hogy miért.
Neked többletet adott, engem meg irritált benne valami.
Ebből az következik, hogy nagyon príma határokon belűl működik a szerkesztők, cikkezők változatosságra való hajlama, így hosszútávon sem lesz unalmas kedvenc motoros portálunk.