Hirdetés
Akármilyen messzire megyünk, a gigantikus boxermotor egyébként nem hagy kétséget affelől, hogy minden helyzetben tökéletes társunk. Lefullasztani gyakorlatilag lehetetlen (a Gold Wing a kuplung kiengedésével gáz nélkül elindul, és ha egy szűk fordulóban a jobb markolat megmozdítása nélkül tapossuk le a fékpedált, még akkor sem nagyon mutatja a legkisebb hajlandóságot a leállásra), már alacsony, akár alapjárati fordulatról is villanymotor-szerűen és elementáris erővel húz. A mindennapi életben alig ezer fölötti (!!!) fordulatszámtól használható, pörgetni nem nagyon kell. Az egyetlen eset, amikor az ember kénytelen szabadon engedni a fordulatszámmérő mutatóját, ha sietősen rombol felfelé egy szerpentinen – ilyenkor nem lő ki elég intenzíven a kanyarokból a giga-hathengeres. Amennyiben a piros mező közelébe hagyjuk felszaladni a mutatót, azonnal nagy kedvvel vág neki a szűk fordulók utáni egyeneseknek is. Azonban közben valahogy érezzük, hogy ez a használati mód megint csak nem a Gold Wing világa. Megteszi a kedvünkért, de közben ő sem érzi igazán jól magát, és tulajdonképpen nem is illik az egész jelenséghez a magas fordulaton ordító boxer. Inkább kényelmesen kell hegynek fölfelé is vonulni, és minden rendben van a motor és a korábban említett futómű háza táján is.
Mindehhez mérten üzemanyag-igénye egészen nevetséges, két személyes és csomagokkal megrakott, esetenként egészen dinamikus túrázás során is megelégszik 5-5.5 liter üzemanyaggal száz kilométerenként. Hosszabb, sietős autópályázás során lehet, hogy feljebb megy, de ilyen körülmények között nem teszteltük le a legnagyobb aranyszárnyast. Országúton és városban motorozva azonban jó 400 kilométer körüli a hatótávja, ráadásul ezt valóban meg is tudjuk tenni megállás nélkül a kényelmes utazómotorral. Így ha menet közben nem is sietünk olyan nagyon, egészen jó utazási átlagsebességeket tudunk elérni vele.
A különféle kiegészítők is majdnem mind megérdemlik a dícséretet. Talán az egyetlen, kicsit megmosolyogtató részlet a hatalmas szélvédő magasságának állíthatósága. Ez ugyanis a mai napig kézzel történik: az idomzat belső felén két kar felemelésével kioldjuk az egész első krómozott maszkot, amely a helyére szorítja az ablakot, majd fel-le ráncigálással beállítjuk a kívánt magasságot, végül újra rögzítjük az idomot. A mai világban már valahogy (különösen ehhez a motorhoz!) nagyon illene egy elektromos szélvédő-állítás. Amúgy a szélvédelem tökéletes, és a korábban általam is lenézett kis szellőző-ablak is remekül funkcionál. Ugyanis mindenkinek a feje fölé kell állítani a szélvédőt – ellenkező esetben komoly turbulens zajokkal kell megküzdeni. A magasra állított ablak esetén azonban tökéletes a csend és a védelem, és nagy melegben is éppen elég friss levegőt kapunk a kis nyíláson keresztül – így be kellett látnom, hogy ez az egység bizony tökéletesen van megalkotva. A Gold Wing egész jelenségéhez a szembefújó szél ugyanis éppen úgy nem illik, mint mondjuk egy tízezren ordító motor.
Ezen kívül azonban minden a leg-leg kategóriát képviseli a motorban. Sehol nem találunk gyárilag beépített navigációt és légzsákot például. Utóbbit ugyan nem próbáltuk ki (szerencsére), előbbit azonban annál inkább. Igazi amerikai piacra tervezett berendezés: végtelenül túl van biztosítva. A jobb oldalidomba épített nagymérteű kezelőgombokkal nagyon könnyen boldogulunk a menüjével – álló helyzetben. Amint megmozdul a motor, már minden gombnyomásra az “Invalid operation”, azaz “Érvénytelen művelet” üzenetet kapjuk válaszként. Amennyiben az igen hosszú nyitóüzenetet (miszerint menet közben rá se nézzünk a képernyőre, csak az útra, mert máskülönben micsoda veszélyben lesz az életünk) nem okézzuk le álló helyzetben, már ezt sem engedi a rendszer a mozgó motoron. 
Egyedül a térkép felbontását tudjuk változtatni a bal markolat közelében elhelyezett zoom-kapcsolóval. Amúgy a navi 1100 kilométeren keresztül remekül tette a dolgát, pedig egy kissé elavult jó két éves térkép volt feltöltve rá. Ezzel együtt ismerte Érden a házszámunkat, amit a Garmin még ma sem tud…
Említést érdemelnek még a csomagtartók. Az integrált oldalsó és felső dobozok elég össze-vissza alakúak, azonban hatalmas térfogattal rendelkeznek. Holminkat a saját motorunk alukoffereinek belső táskáiba tettük, amik nagy meglepetésemre simán eltűntek a Gold Wing üregeiben. WOW! A dobozokat központi zárral tudjuk reteszelni, és indulás előtt a központi kijelzőn tájékoztat bennünket a motor, ha véletlenül nem jól zártuk be valamelyiket. Bolondbiztos, mint minden Amerikában!
A Gold Winggel való ismeretségem több szakaszra osztható. Budaörsről mentem vele haza Érdre (kemény öt kilométer), és egészen elvarázsolt. Aztán bepakoltunk, és elindultunk egy hosszabb útra. Fehérvárról vissza akartam jönni a GS-ért: az üléspozíció miatt elkezdett fájni a hátam, nem tetszett a futómű puhasága, nagyon zajos volt az akkor még alsó állásba tett plexi (ez a saját hibám volt, nem a magamnak megfelelő pozícióba állítottam). Ez volt pénteken. Szombaton és vasárnap egyre jobban beleszerettem, hétfőn pedig mintha a szívem szakadt volna meg, amikor vissza kellett vinni. Pedig a Gold Wing nem az én motorom. Túl magas vagyok hozzá, és egyáltalán nem az a motorozási stílus illik hozzá, amit én szeretek. Nekem fontos a feszes, de kényelmes futómű, és hogy kanyargós szakaszokon igazán élvezetesen lehessen vadászni az ívekre egy kétkerekűvel. Ezeket a nagy japán mind nem tudja. Mégis, van egy olyan kisugárzása, ami egyre inkább megfogja és magával ragadja az embert, végül pedig teljesen rabul ejti. Ezzel a motorral jó minőségű utakon kell kényelmes tempóban vonulni, elegánsan végigdöntögetni a szerpentines részeken, közben élvezni a luxust, a remek fedélzeti audio-rendszert és a sebességtartó automatikát (ezekről nem ejtettünk külön szót, de mind tökéletes a maga nemében), egyszóval megjelenni. Ezen a téren ugyanis felülmúlhatatlan és egyedülálló a Honda Gold Wing, aminek a fedélzetére azóta is visszavágyom.
Következzen Eko teljesen szubjektív és egyedi különvéleménye!
Cimkék:
BMW tulajdonosoknak, illetve a bajor márka szerelmeseinek jobb programot nehéz elképzelni, mint a BMW Motorrad Days találkozóját.
Elolvasom »Már a verseny közben kitaláltam, hogy ez lesz a beszámolóm címe. Azután éjjel jött az őz, és a frappáns cím hirtelen szó szerint értelmezhetővé vált...
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
A fizetett cikkeket kivéve ez az első cikk az onroadon ami számomra finoman fogalmazva muris. Nagyon eltér a stílusa mindentől ami eddig itt volt, és jó volt.
Lehet jópofa akart lenni, lehet az is.
Ki határozza meg, hogy egy cikknek milyennek kell lennie? Olyannak, amilyet megszoktál a magazinoktól, vagy más tesztelőktől? Szerintem minden teszt szubjektív, csak ezt sokan nem veszik tudomásul. Akkor is szubjektív, ha az objektivitást várják el tőle, és így erősen tükrözi a szerzők véleményét. Itt ráadásul többféle nézőpontból láthatjuk ugyanazt a motort.
Szerintem ez egy tök jó cikk, pontosan azért, mert felrúg egy pár lefektetettnek vett szabályt, szokást. És végül is a tájékoztatás mellett a szórakoztatás is szempont lehet. Ami új, az nem feltétlenül rossz, bár a nagy feltalálókat először mindig fel akarták lógatni.
Vadász, ha megírod, hogy ez a cikk miben annyira más a többi tesztemtől, azt megköszönöm. Ugyanúgy leírtam a tapasztalataimat, benyomásaimat, mint mindig. Van benne jó is, rossz is, szerintem éppen abban az arányban, ahogy tapasztaltam. A magam részéről nem érzem a Gold Wing fényezésének.
Eko oldalát ne vedd figyelembe, az valóban nagyon más, de azt annak is szántuk.
Köszi!
Nekem tetszik, viszont,a hegyi részekről egy picit több kellene. Főleg a emelkedő vissza fordító kanyarokra lennék kíváncsi. De gondolom ott ért le a lábtartó bőven, főleg ha még emelkedett is.Végre nem egy elméleti,ÍRÁS ! A videóért külön köszönet!
A Gold Wing lábtartóját gyakorlatilag mindenhol le lehet tenni az aszfaltra. Nem kell hozzá sem szűk kanyar, sem emelkedő. Szép íves kanyar, körforgalom, bármi megfelel.
Ahol a szembejövős felvétel készült, az a Pusztazámor felé vezető út – remek aszfalt és nagyon kellemes ívű kanyar. A képen szintén 1-2 milliméter van a lábtartócsavar és az út között. De ez nem rontja el a motorozás élvezetét vele, csak nem szabad nagy kanyarvadászatra készülni lelkileg.
Azért lehet döntögetni…
http://www.youtube.com/watch?v=fSVg3Gg4LmA
Lehet, csak ezzel a motorral ez nem okoz örömet!
Például ebből a fotelből kitornászni magad oldalra kicsit nehezebb, mint egy speedgépről vagy akár egy nakedről kiülni.
Ez a kedvencem, ha a GoldWing motorozhatóságáról esik szó…
http://www.youtube.com/watch?v=0nrMQ3QwyPo
Toncsi, nem lehet, hogy az a video kissé fel van gyorsítva?
Eko leírása elég szemléletesre sikerült.
Akkor nem stimmelne a hang. Gondolom…
A Goldwing nem Európának készül, főleg nem magyaroknak. Usákiába való, oda lett kitalálva, látni kéne azokat az utakat meg ismerni azokat az embereket és egyből minden érthető. Luxus és kényelem mindenek felett, nekik az kell. Ami pedig az árat illeti, ottani viszonyok között egy normálisan kereső átlag akárki kb egy évi fizetéséből vesz egy újat, fiatal használtan meg onnan is jó nagyot zuhan az ára. Ha nálunk mondjuk másfél misi lenne egy új, 8-900 között lenne fiatal használt akkor kb minden második motor GW lenne erre fogadni mernék. Amíg ezt elérjük addig marad szavanyú a szöllő drágaszágaim.
Egyébként szerintem jó a cikk meg a video, esetleg a rune meg a valkyrie érdemelt volna említést, végülis családtagok.
Ez egy teljesen jól megírt, színvonalas a Mackótól megszokott stílusú cikk illetve teszt az Amcsi nagyvasról.Ekonak hála a jó Istennek más a stílusa, de rossz is volna ha mindenki egyforma lenne.Ő ilyen, nekem az is tetszett. Bár ha Eko megmarad a műszaki dolgok teljes kivesézésénél az sosem baj, mert ő annak szinte mestere.
A goldwingban szinte megvan számomra mi szem szájnak ingere. És a páromnak is nagyon tetszik, egyrészt mert mivel nőből van így érzi, még ha nem is tudja pontosan mennyi, de nagyon drága. Másrészt az a robosztus bazi nagy (kanna, kanna) fotel! :)) Ha egyszer megöregszem és vagyonos ember leszek, egy ilyenne kell, hogy túrázzunk.
A gcs által korábban belinkelt videó egyik hozzászólásában ez szerepel:
“That bike has a very well built suspension using Racetech parts to make it handle that well”
azaz a videón szereplő Gold Wing nem gyári, hanem tuning futóművel hasított…
Ekonak adok igazat a motor leirásával kapcsolatban.
Ez pedig az én különvéleményem: mert én láttam a szerpentinen előttem motorozni vele Mackót., illetve nem ezt az újat , de próbáltam már Gold Winget többet is .
Egy motort a motorozás élményéért kell szeretni , nem pedig a rajta lévő sok csilli-villi “szarért” ! Az sem érdekel nagyon , ha nincs rajta tökéletes GPS + rádió sem, hiszen valamikor is eljutottunk mindenhová , sőt még haza is találtunk !
Viszont a motorozás számomra nyújtott élményét ez a jármű nem tudja , mert én nem csak a technikás egyeneseket , és a tükörsima aszfaltot értékelem , ezért hát számomra erről a motorról két konzekvencia íródik.
1, ha fele ennyi pénzért adnák sem kellene
2, maradjon csak meg a címben is szereplő : Amerikai álom , és persze a magyar jampiknak pedig egy ( odanézz Gold Wing ) státuszszimbólum !
A régi 75-ös Gold Wing jobban nézett ki…
Ez már olyan buflák, hátulról meg mintha már kocsi lenne.
Értem én hogy igények, pakolhatóság, aranyér meg minden de..
Nos én 2 nadrággal ellennék 1 hétig bárhol meg aki ilyet vesz annak van pénze tehát minek vinné el azt amit amúgy megvehet?:)
A hitelkártya meg elfér a farzsebbe.
Az asszony meg…..kitérdekel az asszony:D
Sose értettem az ilyen mega túragépeket.
Ez már olyan: ha kettővel több kereke lenne autónak hívnák nem quadnak vas…
HIHI….
….nem kritika akart lenni, és nem is tudom megmondani részletesen, hogy mi a különbség az eddigi cikkek és e között SZÁMOMRA, de érzésileg valahogy nem volt gömbölyű. Mivel eddig mindenhez hozzászóltam, itt is eszembe jutott valami. Az amit leírtam.
Nem csodálkozom azonban, hogy nehéz volt az általános tesztelési rutinokat követni ez esetben, hiszen a tesztalany nem trike-quad-18 henger vagy valami ami már egészen más, de nem is motor abban az értelemben amit az ember megszokott. A lehengerlő élmény pedig a cikkben a sorok között megnyilvánul, még ha végig is vannak járva a szempontok hasonlóan mint mindig is, nincsen ajnározás, de lehúzás sem… …tehát az Onroad.hu eddigi szakszerűségét követi.
Talán az olvasó készülékében is hiba van / nálam /, hiszen olvasni ezekről adolgokról ugyanúgy ledöbbentő, tehát nehéz még olvasóként is fügegtlennek maradni és simán beépíteni az új információkat a rendszerbe előitéletek nélkül / a tesztalany felé /.
Furcsa helyzet. Ez volt az első on-road motorteszt amit végig tudtam olvasni. Sajnos az eddigi cikek nem tudtak lekötni pedig becsülettel belekezdtem mindegyikbe. De valami hiányzott. Ott volt benne aminek ott kell lennie, de nem kötött le mint olvasnivaló.
Azt hiszem a cikk azért lett olyan amilyen mert: „Mivel vitathatatlanul egy legendáról van szó, nagyon vártam a találkozást a híres aranyszárnyassal.” Volt miről írni.
Ekowob is kitett magáért. Sajnos nekem elég befejezetlennek, elnagyoltnak érződik – dolgozhatott volna még rajta – de végül egészen jól sikerült leírnia neki miről szól a GW.
Talán pont ezért olvastam végig a cikket. Mert végre nem száraz adatok, meg tények. Őszintén nem érdekel. Interneten vagyunk, ha akarom megnézem, kikeresem, megvan ezer helyen. Ez már nem papír alapú lap, ahol szerepelni kell az adatoknak mert nem találod meg máshol.
Ugyanez igaz szerintem a tesztekre általában is. Az sokkal jobban érdekel, hogy milyen érzések fogták el a tesztelőt az adott motoron, hogy gyenge a hátsó futómű, hogy kanyarban beszorul a lábam a motor és az aszfalt közé. Ez az, amit tudni akarok és nem a futómű technikai paraméterei. Mert ezt a tulajdonságát csak vásárlás után tudom meg, de a tesztelő megírja én meg majd eldöntöm, hogy ez engem zavar-e vagy sem? Ebbe cikkbe bele mertétek írni kicsit magatokat is az objektivitás helyett és ettől lett „sava – borsa”.
De ez szigorúan egyéni vélemény. Ti látjátok a látogatottsági számokat, tudjátok mit csináltok, nem véletlenül olyanok a cikkek amilyenek 🙂
Jó hogy Te is megírtad a véleményed. Ezen is látszik, hogy a cikk valahol egyedi volt, csak nehéz megfogalmazni hogy miért.
Neked többletet adott, engem meg irritált benne valami.
Ebből az következik, hogy nagyon príma határokon belűl működik a szerkesztők, cikkezők változatosságra való hajlama, így hosszútávon sem lesz unalmas kedvenc motoros portálunk.