“Mi az, süket vagy!?” Be kell ismernem, hogy ezt a kérdést már nem először hallottam amikor arra kértem a beszélgetőpartnerem, ismételje meg az előtte elhangzott mondatait. Pedig csak nem értettem, amit mondott, és szerintem semmi baj a hallásommal. Aztán megismerkedtem egy motoros sráccal aki nem mellesleg fül-orr-gégész és füldugót használt a motorozás ideje alatt. Elmondtam neki a véleményem, miszerint felelőtlenség így kizárni magunkat egy nagyon is lényeges információhalmazból, hogy például közúton ne, vagy csak későn halljam meg a közeledő mentőautót. Erre ő közölte velem, hogy létezik egy olyan füldugó, amely csak a szélzajt csökkenti, mást nem. Elintéztem a dolgot annyival, hogy ha ortopéd orvos lenne akkor biztosan olyan motort választana, amely a leginkább kíméli a gerincét, de később sem hagyott igazán nyugodni a dolog. Kíváncsi voltam, milyen lehet az az eszköz, amely csak a szélzajtól szabadít meg, minden mást hallunk vele.

Nem kevés kutatás után ráleltem egy direkt nekünk, motorosoknak készített valamire, amire pontosan illett a fenti leírás. A gyártó honlapján az áll, hogy az eszköz nem ereszti át a hallásra káros hangokat, mint például a szélzajt, de átengedi a motorom hangját és a közlekedés zajait. Miközben hajtott a kíváncsiság és gyorsan rendeltem egyet, egy táblázatra is figyelmes lettem.

Ebből az derült ki, hogy egy átlagos sisakban 140 kilométer per órás sebességnél 102dB zajterhelés ér bennünket, amely miatt már 3 (!!!) perc után is maradandó károsodást szenvedhetünk. Még a világ legcsendesebb sisakjában is 94dB a fenti érték és 15 perc után számolhatunk ugyanezzel. Persze ezt nem vesszük azonnal észre, mert a fülünk egy ideig – főleg fiatal korban – képes regenerálódni, először pedig amúgy is a hétköznapokban kevéssé használt frekvenciák tűnnek el. Évek kitartó motorozásának azonban nem marad el az eredménye. Erre először fülzúgás, fülcsengés hívhatja fel a figyelmet egy hosszabb túra után.

Megvan a megoldás?

Amint megjött a rendelt füldugó, kíváncsiságtól hajtva gyorsan kibontottam, hogy szemügyre vegyem és megfejtsem a titkot, de nagyon meglepődtem. Valami űrtechnikára számítottam, valami földönkívüli dologra és nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű valamit tartok majd a kezemben.

Egy praktikus tartón kívül két nagyon lágy, hőre lágyuló orvosi műanyagból készült dugó és kétszer két kis pöcök volt ugyanis a csomagban. Bár motorozásra akkor még teljességgel alkalmatlan volt az idő, nem tudtam várni és bent a jó meleg szobában már el is kezdtem a próbát. Miközben azon gondolkodtam, hogyan generálok majd szélzajt, egy hozzá adott kis kupak segítségével a fülembe nyomtam. Ekkor jött az újabb meglepődés. Tudniillik ha befogjuk vagy betömjük a fülünket, akkor a saját hangunkat olyan furcsán felerősödve halljuk, míg a külvilág zajait tompán, halkabban. Most saját magam valóban a várt módon hallottam, de a ha más szólt hozzám,semmi hangerő-csökkenést nem tapasztaltam, pedig az erősebb szűrőt tettem bele. Most már még inkább a végére akartam járni, hogy vajon az egyik legjobb találmányt, vagy a legnagyobb átverést helyeztem-e a fülembe?

Saját motorom ekkor még az igazak álmát aludta, de szerencsére van egy barátom, akinek valamelyik őse eszkimó lehetett, mert télen sem hajlandó buszra szállni. Fel is hívtam gyorsan, hogy muszáj vinnie egy kört! Mindegy merre, csak menjünk!

– Sajnos nem lehet. Nem jött meg a gumi, amit rendeltem. – Hangzott a válasz. Miközben újabb lehetőség után kutattam észrevettem, hogy az imént dugóval a fülemben telefonáltam.Ezek után már tényleg alig tudtam magam türtőztetni, hogy ne ugorjak azonnal nyeregbe. A saját motoromat amúgy is alkalmasabbnak gondoltam a tesztre, mivel semmilyen szélterelő burkolattal nem rendelkezik, így üléspozícióm nem befolyásolja a hallottakat és ezt szoktam meg, ennél lesz majd egyértelmű a különbség. Szerencsére nem sokkal ezután egészen jó idő köszöntött ránk, így élesben is megmutathatta az újdonság, hogy mire is képes.

Kétféle szűrés

Mint említettem, kétféle szűrő-betétet lehet belehelyezni. Hogy legyen összehasonlítási alapom, egy rövid bemelegítő kör után az erősebbel kezdtem. Az első, ami feltűnt, hogy állandóan figyelnem kellett az órát, mert mindig jóval gyorsabban akartam menni, mint a megszokott és megengedett. Visszaállva a szokott tempómra valóban lényegesen nagyobb csendben utaztam, de egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy szimulátoron ülnék, amin lejjebb csavarták a hangerőt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire megszokottá válhat a zaj is, azt meg végképp nem, hogy hiányozni is tud.

Egy megállás és gyors csere után következett a zöld, gyengébb szűrő. Szélzaj tekintetében ez valahol félúton helyezkedik el a semmi és a sárga betét között, viszont egyéb hangingerből többet enged át, mint vártam. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor a sisakba szerelt kihangosítómon keresztül megszólalt a telefonom. Majdnem bukás lett belőle, annyira megijedtem amikor elkezdett üvölteni a fülembe egy körforgalom közepén. Először azt hittem, elállítódott a tél folyamán de megállás után rájöttem, hogy nem. Az ugyanis a normális hangerőn szólt. Van tudniillik egy olyan funkciója, amely a zaj függvényében emeli a hangerőt. Így álló helyzetben sem túl hangos de még nagy sebességnél is hallható a partnerünk, vagy a navi hangja. Nos, ez a funkció most tökéletesen felesleges lett. Ha beállítottam országúti sebességnél a hangerőt, akkor megállva nem hallottam szinte semmit, ha álló helyzetben jó volt, akkor gyorsabb haladáskor üvöltött. Igazából ennek segítségével tudtam igazán lemérni, hogy milyen nagyszerű dolog van a fülemben. Enélkül hajlamos lennék kissé másként értékelni, annyira nem feltűnő a csendesebb környezet. Bár az állandó és észrevétlen sebességtúllépések is árulkodóak.

Természetesen azért – mint mindennek – hátrányai is vannak az eszköznek. Először is a – biztonsági övhöz hasonlóan – eggyel több macera: mielőtt fel venné az ember a sisakot, ezeket még külön be kell helyezni, amikor pedig megérkeztünk ki kell venni. Habár maradhatna is, hiszen még hosszabb idő alatt sem éreztem, hogy lenne ott valami, annyira kényelmes, és észrevehetetlen maradt. De az övnél ugyan bízhatunk abban, hogy talán nem is lesz rá szükség (ne bízzunk! – a szerk.), de itt már egy rövidebb túra alkalmával is átléphetjük azt a határt, amikor maradandó változást okozhat kedvenc hobbink a hallásunkban.

A másik az ára. Ez nagyjából annyi, mint amennyit 25 liter üzemanyagért adunk, vagy pont annyi, amennyibe a legolcsóbb analóg hallókészülék kerül TB-támogatással. A helyzet szerintem most úgy áll, hogy mindenképpen kell valamit tenni a fülembe, – ha nem szeretném a bevezetőben említett kérdést egyre többször hallani, – csak azt választhatom ki, hogy mikor, és mennyi ideig.

Úgy gondolom, célszerűbb inkább most és csak rövid ideig a sisak alatt, mint később mindig és jól láthatóan.

További információk, rendelés a forgalmazó honlapján keresztül!