Ahol az utak véget érnek

Thumbnail
Ahol az utak véget érnek

Ahol az utak véget érnek

2008. november 4. - - Kiemelt tartalom Közúti gurulás / Túrabeszámolók


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.


Előzmények


/static/artpic/400/gal1.1 hech35.JPG
Hechlingen, 2007 áprilisa: itt nagyon jó volt nekünk!


/static/artpic/mov/homok.wmv|400|300|Egy videó meg Hechlingenből: Sulyok Pisti megy harmadiknak a Szaharához képest kissé rövidke homokos szakaszon
/static/artpic/400/homokprev.jpg


/static/artpic/400/gal1.3 m78.JPG
A tavalyi nagy túrán Szörényi Zoltánnal


/static/artpic/400/gal1.4 ktmuj 002kis.jpg
Még a szalonban az új motoron, amely kimondottan erre a túrára készült

Sulyok István igen jó barátom. Együtt voltunk Hechlingenben a BMW endúró-tanfolyamán, azóta nyomon követem egyre fantasztikusabb túráit. Még 2006-ban Szűcs Attilával megjárta Jordániát, tavaly ősszel pedig Szörényi Zoltánnal és Attilával immáron nagy álmai helyszínén, Afrikában a Ráktérítőig motoroztak. Erről a túráról az Onroad.hu hasábjain már igyekeztünk online tudósítani kedves olvasóinkat, majd Sulyi igen kimerítő, nyolc részes túrabeszámolóját is szerencsénk volt megjelentetni.

Most Pisti nagyobb útra vállalkozott, mint eddig bármikor. Amint azt a marokkói túraleírásában említette is, azzal a túrával csupán „belekóstolt” Afrikába, az igazi lakoma most következik. Régi álma volt ugyanis bebizonyítani, hogy külső támogatás, kísérők és egyebek nélkül is el lehet jutni Dakarba, minden terepmotoros álmának helyszínére. Így 2008-as nagy túrájának teljesen egyedül vágott neki, hogy véghezvigye álmát.

Következzenek az Ő sorai, amelyekkel igyekszik bemutatni terveit kedves olvasóinknak.

Álmok és valóság

Azt mondják olyan érzés, mintha a világ végére értél volna. Kisétálsz a város északi peremére, magad mögött hagyod a nomád tuaregek kalyibáit és körbenézel. Mindenfelé homoktenger ameddig a szem ellát, mint egy óceán. A homokdűnék a horizontig érnek. Keletre a Ténéré-sivatag, a világ legszárazabb, legkietlenebb vidéke, Északon a híres Hoggar hegység 3000 méteres csúcsaival, Nyugaton Mauritánia, az El-Dzsúf sivatag. A Száhel-övezet szélén vagyunk, innen Északra ez a világ már a szó szoros értelmében a haramiák birodalma, nem kívánatos vendég az utazó arrafelé.

No de vissza a földre. Már napok óta ki-be járok a garázsba, ötvenedszer nézem körbe a felpakolt motort, vajon mindent megfelelően rögzítettem-e, vajon nem hagyok-e itthon valamit? Ilyesmik járnak a fejemben. Közel az indulás. Életem eddigi legnagyobb kalandjára készülök (bár én mindig ezt mondom), egy KTM 640LC4 Adventure nyergében el szeretném érni a Sivatag Királynőjének is becézett Timbuktu városát Maliban. Timbuktu nem is olyan nagyon régen még gazdag kereskedőváros volt, az iszlám tudományok egyik központja.

Timbuktu jelképe a motor eljét díszíti

Utam nagy részét terepkörülmények között tervezem megtenni. Az eredetileg elképzelt útvonalamat több ponton módosítanom kellett, mert az indulásra szépen egyedül maradtam, a társak lemorzsolódtak, ki ezért ki meg azért. Így kicsit nagyobb az izgalom a szokásosnál, de ez abban a pillanatban el fog múlni, amikor a gumik beleharapnak a marokkói Gareb-alföld köves-homokos talajába. Onnantól kezdve csak a célra koncentrálok majd minden idegszálammal. A cél elérését nehezíti, hogy a belpolitikai helyzetre való hivatkozással nem kaptam mauritán vízumot, ezt valahogy majd a helyszínen kell megoldanom.


A felszerelés


/static/artpic/400/gal2.1 TimbuktuKTM_14.JPG
Elrettentő így teljes felszeréltséggel a KTM


/static/artpic/400/gal2.2 KTMgps_4.JPG
Mindkét fedélzeti GPS-t saját aljzat várja


/static/artpic/400/gal2.3 TimbuktuKTM_20.JPG
Egyetlen kiegészítő fényszóró van a motoron. Benzineskanna annál több!


/static/artpic/400/gal2.4 TimbuktuKTM_21.JPG
A felszerelés jelentős része a két oldaldobozban kapott helyet a minél alacsonyabban tartandó súlypont miatt


/static/artpic/400/gal2.5 útvonal NAGY.JPG
Az útvonal terve nagy méretben. A piros- és a fekete vonal az oda- és a visszaút. FIGYELEM! A kép majdnem 3 megabyteos, ám a részletek így jól nagyíthatóak

Most következzenek a száraz tények a túráról és segédeszközeimről.

A motor: 2007-es évjáratú KTM 640 LC4 Adventure Traveller’s Edition. Eltérések a szériaváltozathoz képest:

• Akrapovic kipufogórendszer (katalizátor nélkül)

• Nagyobb karburátor főfúvóka (gyári ajánlás szerint)

• Nyitott légszűrőház, gyári fedőlemezzel

• Unifilter, dupla-előszűrős szivacs levegőszűrő (Touratech)

• Hátsó acél lánckerék az eredeti alumínium helyett

• Első teleszkópokra rugós légtelenítő szelep

• Első teleszkópokra neoprén védőhuzat

• Tank- és motorvédő bukócső

• Első lámpabúra-védő plexi

• Kiegészítő fényszóró, 1db 55W

• Behajtható SXC tükrök

• Kormány keresztmerevítő

• GPS tartó konzol (házi kivitelezés)

• GPS tartó bölcsők terephasználatra (Touratech)

• Gumiabroncsok: Dunlop D908RR és Michelin Desert

• Motorolaj: Castrol Power1 Racing 10W-50

Teljes harci díszben. Reméljük, jól sikerül a nagy menet!

Navigáció:
GPS 1: Garmin Zumo 550,
GPS 2: Garmin GPS60 Csx.

Térképek:
Marokko-Topo (Beszerezhető a www.island-olaf.de honlapon keresztül),
Garmin Worldmap 4.0 (meglehetősen pontatlan)

A valós térképi pozíció meghatározásához egy Acer Aspire One típusú mini laptopot használok, Touratech TTQV4 szoftverrel, kalibrált francia M 1:250000 katonai térképekkel, közvetlen útvonal-tervezési lehetőséggel. GPS vevőnek a kisebbik 60-as készüléket veszem igénybe a laptoppal összekapcsolva. Ez a készülék a TTQV4 szoftverrel kompatibilis, a Zumoval ellentétben. Mivel magamon és a megérzéseimen kívül senkire sem számíthatok navigációs téren, ezért döntöttem az általam már régóta – csak a szobában, asztali számítógépen – használt útvonaltervező szoftver terepen történő alkalmazásáról. A számítógép alkalmas továbbá műholdas telefonon keresztüli internet-elérésre is, így a Google Earth elérése is megoldható. (Ez nagyon izgi!!!) Természetesen biztosra veszem, hogy ez a valóságban, a semmi közepén nem fog működni, úgyhogy marad a Garmin és a hetedik érzék!!

Az útvonal

Afrikába a spanyolországi Almeriából a szintén spanyol fennhatóság alatt lévő, de már afrikai Melillába érkezem, tapasztalatom szerint a határátlépés sokkal gyorsabb, mint Nadorban. A túra teljes hossza terveim szerint az Afrikai kontinensen mérve mintegy 12600 kilométer, amelynek hozzávetőleg 70 százalékát terepen szeretném megtenni. Az oda- és visszavezető útvonal a térképen bejelölve látható.

Az alig látható piros és fekete vonal 12600 kilométert jelent, nagyrészt terepen

A mauritániai bizonytalanságok miatt az ottani szakaszt minimalizálom, mindkét irányban a Nouadhibou – Nouakchott – Diama útvonalon megyek és inkább Szenegált szelem át Nyugat-Keleti irányban és vissza.
Az üzemanyag-vételezési lehetőség nélkül megteendő legnagyobb távolság körülbelül 750 kilométer, úgyhogy az ilyen szakaszokon 25 liter tartalék üzemanyagot kell vinnem. A teher minimalizálása érdekében a tartalék gumiabroncsokat és az olajcseréhez szükséges olajmennyiséget előre postán feladtam Dakarba. Nem tudom, valaha látom e még a felszerelést, de korábbi tapasztalataim miatt úgy döntöttem, kockáztatok. Amennyiben nem érkezik meg, majd szerzek valahol gumit és olajat, bár a telephelynek szánt szálloda (itt lesz egy pihenőnap) recepciósa, Moustapha megígérte, hogy minden rendben lesz. Azért mérget nem veszek rá…

Így indulás előtt ennyi jut hirtelen eszembe. Meg kell még említenem azokat a támogatóimat, akik nélkül sokkal nehezebben tudtam volna összehozni az utat:

– Full-Gas Kft. Balatonboglár (a motor felkészítése, tartalék-alkatrészek biztosítása és szerviztámogatás),

– ÁVM Kft. Szolnok (alumínium benzineskannák, rögzítő-elemek),

– www.kalandmotoros.hu, aki a túra logóját és a közbenső célok elérését szimbolizáló matricákat kivitelezte professzionális módon.

Most, hogy ezeket leírtam még izgatottabb lettem, de már alig várom, hogy kigördüljek a kompból és ezt a narancsszínű ördögöt akivel egy hónapig jóban-rosszban együtt kell lennünk Dél felé fordítsam és megkezdjük utunkat az ismeretlenbe. Valamilyen nevet is kellene Neki adnom, hogy tudjunk majd néha beszélgetni…

Helyzetjelentés

A nagy kaland 2008. október 30-án megkezdődött. Sulyi Spanyolországig lehúzta a motort tréleren, majd egy kisebb műszaki gond szerencsés elhárítását követően tegnap behajózott Afrika felé. Amennyiben hírt ad magáról, azonnal tudósítjuk olvasóinkat, akik – bízunk benne – velünk együtt szorítanak érte!