Elősző a befejező részhez
Statisztikáink szerint 2-3 ezer ember volt kíváncsi és olvasta rendszeresen Sulyok István barátunk beszámolóját, fantasztikus kalandjáról, amelyet két motoros társával tett meg Afrikában. Nem csoda, azt hiszem a férfiember természeténél fogva kalandra vágyik, és különösen izgalmas mindezt két keréken véghezvinni. A történet, amelyet én csodálattal – és bevallom – irigykedéssel olvastam, befejező részéhez ért. A motorosok épségben hazaértek, már a következő kalandra készülnek. Nagyon köszönöm Sulyok Istvánnak, hogy ezzel a fantasztikus és egyedülálló cikksorozattal hozzájárult az Onroad.hu színvonalához!
Nagy Dániel
Ide kattintva érheti el cikksorozatunk előző részét.
Reggeli után kikötő, behajózás és több mint három órás késéssel a Comanav marokkói hajótársaság tengerjáró kompjával megkezdtük két napos utazásunkat Genova felé. Az indulást megelőzően érdekes színjáték kötötte le figyelmünket. A komp természetesen egy zárt kikötői területről indult, azonban a pajzson egy megközelítőleg két méteres rés tátongott a külső területek felé. Itt fiatalok egy csoportja többször megpróbált bejutni a zárt területre, hogy aztán egy szebb jövő reményében Európában kössön ki. Egy közel három órás közelharc alakult ki a rendőrök és a fiatalok között, aki bejutott és nem tudott visszamászni, azonnal toloncolták is ki a területről. Végül is indulásig nem sikerült egy személynek sem feljutni a hajóra. Az induláskori háromórás késedelem Genováig tizennégy órára hízott és valamikor hajnali kettő felé kötöttünk ki. Ez a két és fél nap volt életem leghosszabb két és fél napja. A marokkói üzemeltetésű komp nem az európai igényeknek volt berendezve, hanem teljes mértékben a túlélésre lett kialakítva, így az egész út az „alvás – evés – séta a fedélzeten – GPS-en megnézni hol vagyunk” műveletsor ismétlődéséből állt. Mindegy, túlestünk rajta.
Kifutunk a kikötőből
Attilát egy zárt furgon várta Genovában, Zolival pedig elhatároztuk, hogy egy lendülettel hazamegyünk. Hajtott már a honvágy bennünket. Ezt a menetet soha nem felejtem el. Ezer kilométert mentünk folyamatosan -2 és +4 fok közötti hőmérséklet-tartományban úgy, hogy igazából meleg ruhánk nem is nagyon volt.
Újra itthon
A magyar határ után motoros barátaink vártak bennünket, akik hazáig kísérték kis csapatunkat. Mindannyiunknak jólesett ez a kedves gesztus. Befordultam az utcánkba és már láttam a kisfiamat, aki egy „CÉL” feliratú táblát tartott a feje fölé a házunk előtt állva. Hazajöttem. Leszállás előtt még szokás szerint megsimogattam a Bömöst és megköszöntem, hogy épségben hazahozott. Nálunk már csak ez a szokás. Az első éjszaka nem, de a rákövetkezőn már azt álmodtam megint Afrikában vagyok, csak egy kicsit még messzebb….
Kaktusz gyümölcse
Kávészünet
Kuszkusz
Sült birkakolbászkák kenyérben
Főtt kecskefejhús és nyelv
Csicseriborsóleves (harira)
Zöldségleves csípősen
Mézes sütemények armadája
Tajin húsgombóccal
Birkahúsos tajin
