A sötét lovag még gonoszabb lett: Yamaha MT-09 ABS teszt (2017)

A Yamaha szekere nagyon mély sártengerbe került a szigetország nemzeti valutájának helyzetét csúnyán megtépázó gazdasági világválság idején. De amikor a többi gyártó már szépen robogott kifelé a gödörből, a hangvillások akkor sem igazán tudták felvenni az elejtett fonalat. Aztán elkezdték beharangozni, hogy jön egy új modell, amely majd „Japán sötét oldalát” hozza el nekünk – és amikor 2013-ban megérkezett az MT-09, kiderült hogy kivételesen a beetető kampány nem igazán túlzott.

A forma maradt, amilyen volt: tömzsi csupasz motor

Akkori tesztünkből sok mindent megtudhattok a motor valóban kivételes erényeiből, amelyek hozzásegítették a modellt a viharos piaci sikerhez. Talán nem is kellett volna feltétlenül hozzányúlni a géphez, az iwatai marketingesek azonban mégis kiadták a parancsot: legyen még agresszívebb és még vonzóbb a sorhármas rosszfiú! A feladatot végrehajtották, így kevesebb mint négy évvel az első generáció után megkaptuk a felfrissített MT-09-est.

Videónkban nagyon részletesen bemutatjuk a 2017-es Yamaha MT-09-et

Optikai gonosztevő

Nem lövök le túl sok poént, ha előre bocsátom: a változások nagyobb része a motor megjelenése terén történt. Az alapvető sziluett és a fő műszaki paraméterek nem változtak – de ezekbe nem is lett volna bölcs dolog belepiszkálni. Így az MT-09 továbbra is egy tömzsi kis masina, amely már álltában is azt sugallja: „hatalmas élményekkel foglak megajándékozni!” Sőt, most sokkal inkább teszi ezt, mint az első generáció tette.

A dinamikus motorozás a lételeme az MT-09-nek. Az üléspozíció nagyon kényelmes, a felsőtest teljesen egyenes

Hiszen az első lámpát elhajították róla, és a helyére odabiggyesztettek egy MT-10-eshez hasonló, rovarszemekre emlékeztető ledes fényforrást. A lámpatest alatt, valamint az oldalsó részen a légbeömlők és a hűtő körül apró szárnyacskák tűntek fel, amelyek a motor színére vannak fényezve.

A két középső ledes fényforrás a tompított, a szélsők a távolságik. Alul a kis helyzetjelzők is fénydiódásak

A hátsó traktust a segédvázzal együtt lerövidítették, így a rendszámot egy féloldalas sárvédő-nyúlványra, a kerék mögé kellett tenni – annyira kurta az ülés, hogy onnan már semmilyen konzollal nem lehetett volna megoldani a kötelező azonosítótábla elhelyezését. Ez kicsit viccesen is mutat, mert az elektromos vezetékezését már-már barkácsolósan tudták megoldani a mérnökök. A hátsó lámpatest is új – teljesen a hátsó ülés részének tűnik, és éppen olyan agresszíven fest, mint az első világítás. Egy szóval az egész jármű már álló helyzetben is nagyságrendekkel gonoszabb képet sugall magáról, mint tette az előd.

Változatlan erények

A zseniális CP3 blokkhoz nem nyúltak. Nem is kellett

Azok az alapvető paraméterek nagyjából módosítás nélkül maradtak, amik annyira állatiassá tették az MT-09-et. Ezek alapos kivesézésébe nem is nagyon mélyedek el, hiszen korábbi tesztünkben FeR1 kolléga igazán részletesen leírt mindent. Ami ugyanolyan jó, mint volt, azt meg minek ismételgessük? Mikre gondolok?

A has alatti kipufogódob nem is végződik „rendes” csőben, csak jobb felől kapott egy „olyan-mintha…” burkolatot

A 847 köbcentis, soros háromhengeres erőforrás, amely kétezertől teljesen lineárisan képes gyorsítani, és akár krúzolni, akár baromkodni akarunk mindig tökéletes partnerünk. A három, teljesen eltérő motorjelleget kínáló állítható erőmű-karakterisztika. A jó és közepesen gyenge aszfalton remekül együttműködő futómű. A precízen kapcsolható váltó. Az informatív műszerfal.

A megfelelő mechanikai védelem már gyárilag megoldott

A nagyon kényelmes, és ésszerű sebességek mellett kiváló vezetési élményt garantáló testhelyzet. A szélvédelem hiánya – és ezt most pozitívumként említem, hiszen egyrészt ennek köszönhetően nincs turbulencia (így szélzaj sem). Másrészt a csupasz motor a legigazibb motor – számomra legalábbis teljesebb így a motorozási élmény, mint egy szélvédő mögött kuporogva.

Nem csak az első, hanem a hátsó lámpa is agresszív fazonú

Harmadrészt pedig ez a felépítés nagyban segít a túlélésben, így ugyanis van némi esélyünk elkerülni a közúton teljes szerencsefaktornak számító sebesség-tartományt. Amit amúgy az MT-09 lazán kirázna a kisujjából – de a közlekedés többi résztvevője aligha tolerálna. No és a legvégén ne feledkezzünk meg az egyik legfontosabbról, a roppant alacsony menetkész tömegről!

A második oldalon megtudod, mi mindenben javult elődjéhez képest az MT-09. Sok fontos dologban, így érdemes lapozni!