A „Látni és látszani” elv mindig is a biztonságos motorozás egyik alapjának számított, amelynek szellemében a BMW Motorrad már jó ideje elkötelezte magát a világítóberendezések folyamatos fejlesztése mellett. Ennek eredményeképpen jelent meg az elmúlt évek során az adaptív kanyarvilágítás, a LED-technikájú nappali menetfény és a dinamikus féklámpa is a bajor motorkerékpárokon, amelyek megalkotásakor a márka […]
Elolvasomk1600gtl
cimke
k1600gtl
cimkeFényűzés a köbön: BMW K1600GTL Exclusive teszt
A nagy túramotorok vásárlói egy szinte teljesen különálló részt alkotnak a piacon. Hiszen a két keréken közlekedés szerelmeseinek egy igen jelentős része eleve idegenkedik egy sokmázsás csatahajótól, amelyen kis túlzással még menetszelet sem kap. Rengeteg olyan vád éri ezeket a bálnákat, hogy már nem is motorok, inkább két kerekű autók, és semmiféle motorozási élményt nem […]
ElolvasomA négy legnagyobb K
A BMW modellpalettájának legtöbb tagját volt szerencsém rövidebb-hosszabb próbák során megismerni, a K1200LT, a korábbi „zászlóshajó” azonban valahogy mindeddig kimaradt. A K1300GT, az eddigi legnagyobb soros motorral szerelt modell is olyan régen járt nálunk, hogy csupán homályos emlékeim voltak róla. Így amikor a 2011-es nagy újdonságokat, a K1600GT és K1600GTL modelleket kipróbáltam, feltört bennem a vágy: nézzünk már utána, milyen előrelépést jelent a két új sorhatos csúcsmotor közvetlen elődeikhez képest. Hiszen a GTL váltotta a palettán az LT-t, a GT-k közül pedig az 1600-os hivatalosan is kiszorította az 1300-ast. Összehoztunk hát egy hosszabb közös motorozást egy-egy magántulajdonban levő 1200LT és 1300GT gazdájával, mi Ekoval pedig vittük a két 1600-ost. Miután néhány óra alatt mindenki mindegyik motort vallatóra tudta fogni, egy közös ebéd keretében összevetettük benyomásainkat. Érdekes kép bontakozott ki…
Nehéztüzérség
Kezdjük a „nagyobb” párossal, vagyis az LT-GTL duóval. Az LT régi harcos, 1999-ben nem titkoltan a Honda Gold Wing konkurenseként mutatta be a bajor gyár. Tíz éves modellciklusa során egy jelentős frissítést élt meg, amelynek során az alapvető megjelenés nem változott, minden egyéb kritizált részlet azonban igen. Módosult a hajtómű, a fékrendszer, a műszerfal, a világítás és sok egyéb apróság. A lényeg azonban ugyanaz maradt: egy irdatlan nagy túrabálna minden elképzelhető luxussal felszerelve: fűthető ülések és markolat, elektromosan állítható szélvédő, 8 hangszórós CD-váltós audio-rendszer, tempomat, hátrameneti fokozat, elektromos nagysztender, teljes csomagtartó-rendszer. No meg hat mázsás megengedett össztömeg! Ami ezzel együtt meglepő, hogy milyen kényelmes és könnyen vezethető motor a K1200LT. Kis sebességnél is kezes, nagy tempónál elképesztő könnyedséggel billen rá a kanyar ívére (ebben nagy segítség a csupán 160-as hátsó abroncs-szélesség!), és rendületlenül tartja is azt. Igazi BMW módjára viselkedik. Ugyan nincs elektromos futómű-állítás, csupán a hátsó rugóstag előfeszítését tudjuk manuálisan szabályozni az ülés alatti kerékkel, de így is azt kell mondjam: közel tökéletes. Leginkább azért, mert maradéktalanul adja ugyanazt a nyugodt luxus-érzést, amit például a Gold Wing is olyan különlegesen tud – csak annál sokkal teljesebb motorozási élményt kínál.
Mennyiben tér el tőle hivatalos utódja, a K1600GTL? Először is teljesen más az üléspozíciónk: sokkal mélyebben trónolunk „benne” a motorban, így a magasabb növésűeknek kicsit kényelmesebb az „öreg”. A másik nagy különbség a motorerőben van. A tesztjeinkben egekig magasztalt sorhatos erőforrás fölénye döbbenetes: minden fordulatról elemi erővel húz, menetdinamikailag tönkreveri elődjét. Mindezt teszi a legkisebb erőlködés nélkül. Persze nagy baja az 1200-esnek sincs, csak kicsit több váltással és hosszabb idő alatt éri el ugyanazt az utazósebességet. Mivel közúti használatra készültek, akár kijelenthetjük azt is: amit az LT tud, az tökéletesen elegendő. Amúgy meg nem is baj, hogy többet kell kapcsolgatni a csupán öt sebességfokozatot, mert az LT váltója hihetetlenül finoman és precízen kezelhető. Ellentétben utódjával, amely nagyobb erővel és ezerszer kulturálatlanabbul üzemel.
Érdekes egyébként, hogy hiába szélesebb a hátsó gumi a GTL-en, olyan könnyedséggel kezelhető az LT-hez képest, mintha egy 600-as és egy 125-ös robogót hasonlítanánk össze. Tényleg elég gondolni rá, hogy mondjuk jobbra van ott valami kanyar, és a szintén nem pehelysúlyú 1600-os bálna úgy dől bele, majd olyan stabilan fűzi végig az ívet, hogy az ember a sokadik alkalommal sem képes elhinni, mindez igaz és nem csak álmodja. Mert hiába nagyon jó motor a K1200LT, azért a kettő közötti különbségen nagyon erősen érezni a BMW mérnökeinek évtizednyi munkáját…
No és akkor jöjjön a kvízkérdés: melyiket szeressem? Azaz ha most vennék motort, melyiket választanám, ha mondjuk mind a kettő elérhető lenne újonnan? Az az érdekes, hogy az összehasonlítás végén mind a négyen arra a következtetésre jutottunk: a K1600GTL bizony nem váltja le a K1200LT-t. A két motor annyira eltér nem csupán technikai tudásában és erejében, hanem „fílingjében” is (például az újdonságból hiányzik a hátramenet, az elektromos nagysztender vagy az utashoz közeli hangszórók – de nem is ezek hiánya, hanem a fedélzeten megélt érzések adják a nagyobb eltérést), hogy azt kell mondanom, mindenkinek ki kell próbálnia őket és személyes igényei, benyomásai alapján döntenie. Igaz ez akkor is, ha jelenleg LT-ből már csak használt példányok szerezhetők be. Eko például továbbra is a GTL-be szerelmes, én inkább vennék használtan egy LT-t. Tibor, az 1200-es tulajdonosa arra jutott, hogy fantasztikus motor az 1600-os, de ő boldogan él tovább a csatahajóval.
Következzen a Gran Turismo géposztály. Lapozz!
[ pagebreak ]
Könnyűlovasság – a könnyű idézőjelben
A teszt második részében vessük össze a két kisebb súlyú versenyzőt, hiszen a hivatalos terminológia szerint az 1600-os GT leváltotta az 1300-ast. Előbbi megjelenéséig utóbbi volt egyébként a legnagyobb soros blokkal szerelt túramotorja a bajor cégnek – egyúttal leggyorsabb is, hiszen menetteljesítményeivel porba tudta alázni mondjuk a boxermotoros RT-t. Amiért a magam részéről alapvetően nem értettem a típusváltást, az a K1300GT 2009-es megjelenése volt. Egyáltalán nem éreztem, miért kellett nyugdíjba vonulni ennek a motornak. Na de itt a „kisebbik” 1600-os, kitúrta és kész.
Miben különbözik egymástól a két gété? Technikailag nem találunk olyan nagy eltéréseket, mint az LT és a GTL esetében, ami érthető is, hiszen az 1300-as két éves fejlesztés. Ugyanúgy megtalálható benne a teljesen elektromos állítású futómű, a kipörgésgátló (bár az 1600-os DTC-rendszere sokkal kifinomultabban működik), az elektromos plexiszabályozás vagy éppen a tempomat. A legnagyobb eltérés technikailag tehát a blokk háza táján fedezthető fel. Ahol is megint mellbe vágja az embert a sorhatos fölénye. Ugyan elképesztően megy a négy hengeres egyhármas is, de sajnos igaz a „mindennél van még jobb” mondás. Igazán nem is magas, hanem éppen alacsony fordulatokon jön ki a szembetűnő előny: az alapjáratról élő elementáris dinamika, amely a hathengeres minden egyes használatakor elkápráztatja az embert, na az hiányzik a négydugattyúsból. Kisebb tömege miatt erőltetett menetben egyáltalán nem marad le utódja mögött: amikor Mihály, a K1300GT tulajdonosa ment előttem a piros ezerhatossal, könnyedén tartottam vele a lépést saját gépével, pedig húzta rendesen. Azonban amikor lelassítottunk, és visszakapcsolás nélkül elgyorsult, teljesen esélytelen voltam. Csak akkor tudtam a nyomában maradni, ha gyorsan visszarúgtam legalább két fokozatot.
Van azonban olyan eltérés a két GT között, amely miatt azt kell mondanom, ennek a két motornak sincs semmi köze egymáshoz és minden hasonlóságuk ellenére külön ligákban versenyeznek. Ez pedig az üléspozíció. Hiába illettük annak idején intergalaktikus túrakirályi meg egyéb címekkel az ezerhármast, hiába mondtam (amin Dani mindig képes volt hosszú percekig könnyezve kacagni), hogy ezzel a motorral elmehetünk a világ végére, amíg csak aszfalt van. Ugyanis amint közvetlenül hasonlítjuk őket össze, arra jövünk rá, hogy a K1300GT igazából egy túramotornak álcázott sportgép. Az egész üléspozíció, a térdszög, a minden plexiállásnál örvénylő szél (amit én történetesen imádok), a fordulatszámot sokkal jobban szomjazó karakterisztikájú blokk valahogy izgalmasabbá teszi a motorozást vele. Másképp, intenzívebben éljük meg a kilométereket, mint az ezerhatoson túrázva. Tehát az LT-GTL pároshoz hasonlóan mind a négyen arra a következtetésre jutottunk: ezek a motorok megint nem egymás konkurenciái és nem is utódja egyik a másiknak, hanem egyszerűen teljesen különböző személyiségű vasak. Hogy közülük melyiket választanám? Talán az 1300-ast, de Mihály, annak tulajdonosa valahogy nem volt biztos benne, nem fogja-e lecserélni motorját hathengeresre. Egyértelműen nem mondta, de mintha ezt olvastam volna le az arcáról…
A négy BMW tehát sokkal jobban eltér egymástól, mint az előzetesen gondoltuk. Aki közülük akármelyik beszerzésén is gondolkozik, csak akkor tudja a jó döntést meghozni, ha az összes szóba jöhető versenyzőt alapos menetpróbának veti alá, és személyes benyomásai alapján dönt. Jómagam lehet, hogy egyszer elcsábulok egy használt LT irányába, Eko pedig továbbra is nagyon szeretne egy tartóstesztet végrehajtani egy K1600GTL-lel. Olyan tíz éves időtartamban gondolkozik…
A műszaki adatok is érdekes eltéréseket rajzolnak ki a következő oldalon.
[ pagebreak ]
Műszaki adatok
|
|
BMW K1200LT |
BMW K1600GTL
|
||
|
Erőforrás
|
|
|||
|
Motortípus
|
Soros négyhengeres DOHC benzinmotor elektronikus benzinbefecskendezéssel, 16 szeleppel |
Soros hathengeres benzinmotor elektronikus benzinbefecskendezéssel, 24 szeleppel
|
||
|
Hengerűrtartalom (cm3)
|
1171 |
1649
|
||
|
Furat x löket (mm)
|
70,5×75,0 |
72,0×67,5
|
||
|
Sűrítési viszony
|
10,8:1 |
12,2:1
|
||
|
Keverékképzés
|
Bosch |
BMS-X
|
||
|
Teljesítmény (kW/LE/rpm)
|
85/116/8000 |
118/160,5/7750
|
||
|
Forgatónyomaték (Nm/rpm)
|
120/5250 |
175/5250
|
||
|
Indítás
|
önöndító |
önindító
|
||
|
Erőátvitel
|
|
|||
|
Sebességváltó
|
ötfokozatú, kiegészítve tolató fokozattal |
körmös kapcsolású, ferde fogazású, hatfokozatú
|
||
|
Szekunder hajtás
|
kardántengely |
kardántengely
|
||
|
Felépítés
|
|
|||
|
Váz típusa
|
alumínium-öntvény váz |
könnyűfém főváz (kokillaöntvény)
|
||
|
Futómű elöl
|
Telelever, 102 mm rugóút |
Duolever, 115 mm rugóút
|
||
|
Futómű hátul
|
Paralever, 130 mm rugóút |
Paralever, 135 mm rugóút
|
||
|
Első fék
|
két 320 mm-es tárcsa |
két 320 mm-es tárcsa
|
||
|
Hátsó fék
|
egy 285 mm-es tárcsa |
egy 320 mm-es tárcsa
|
||
|
Gumiabroncs elöl
|
120/70ZR17 |
120/70ZR17
|
||
|
Gumiabroncs hátul
|
160/70ZR17 |
190/55ZR17
|
||
|
Méretek
|
|
|||
|
Hosszúság/szélesség (mm)
|
2502/1080 |
2489/1000
|
||
|
Tengelytáv (mm)
|
1627 |
1618
|
||
|
Utánfutás/villaszög (mm/fok)
|
117/63 |
106,4/62,2
|
||
|
Ülésmagasság (mm)
|
770/790 |
750
|
||
|
Üzemanyagtartály térfogata (l)
|
23,4 |
26,5
|
||
|
Saját tömeg menetkészen(kg)
|
378 | 348 | ||
|
Megengedett össztömeg (kg)
|
600 |
560
|
||
|
Menetadatok
|
|
|||
|
Végsebesség (km/h)
|
210 |
>200
|
||
| Gyorsulás 0-100 km/h (mp.) | 5,0 | 3,4 | ||
|
Fogyasztás 90/120 km/h (l/100km)
|
4,3/5,7 |
4,6/5,9
|
||
|
Ár (forint, 2011. június)
|
pl. 2006/06 és 16.900km: 3.700.000.- |
6.718.000.-
|
|
|
BMW K1300GT |
BMW K1600GT | |||
|
Erőforrás
|
|||||
|
Motortípus
|
Soros négyhengeres DOHC benzinmotor elektronikus benzinbefecskendezéssel, 16 szeleppel | Soros hathengeres benzinmotor elektronikus benzinbefecskendezéssel, 24 szeleppel | |||
|
Hengerűrtartalom (cm3)
|
1293 | 1649 | |||
|
Furat x löket (mm)
|
80,0×64,3 | 72,0×67,5 | |||
|
Sűrítési viszony
|
13,0:1 | 12,2:1 | |||
|
Keverékképzés
|
BMS-K | BMS-X | |||
|
Teljesítmény (kW/LE/rpm)
|
118/160/9000 | 118/160,5/7750 | |||
|
Forgatónyomaték (Nm/rpm)
|
135/8000 | 175/5250 | |||
|
Indítás
|
önindító | önindító | |||
|
Erőátvitel
|
|||||
|
Sebességváltó
|
körmös kapcsilású hatsebességes | körmös kapcsolású, ferde fogazású, hatfokozatú | |||
|
Szekunder hajtás
|
kardántengely | kardántengely | |||
|
Felépítés
|
|||||
|
Váz típusa
|
alumínium hídváz teherviselő motorral | könnyűfém főváz (kokillaöntvény) | |||
|
Futómű elöl
|
Duolever, 115 mm rugóút | Duolever, 115 mm rugóút | |||
|
Futómű hátul
|
Paralever, 135 mm rugóút | Paralever, 135 mm rugóút | |||
|
Első fék
|
két 320 mm-es tárcsa |
|
|||
|
Hátsó fék
|
egy 294 mm-es tárcsa | egy 320 mm-es tárcsa | |||
|
Gumiabroncs elöl
|
120/70ZR17 | 120/70ZR17 | |||
|
Gumiabroncs hátul
|
180/55ZR17 | 190/55ZR17 | |||
|
Méretek
|
|||||
|
Hosszúság/szélesség (mm)
|
2318/965 | 2324/1000 | |||
|
Tengelytáv (mm)
|
1572 | 1618 | |||
|
Utánfutás/villaszög (mm/fok)
|
112/60,6 | 106,4/62,2 | |||
|
Ülésmagasság (mm)
|
820/840 | 810/830 | |||
|
Üzemanyagtartály térfogata (l)
|
24 | 24 | |||
|
Saját tömeg menetkészen(kg)
|
288 | 319 | |||
|
Megengedett össztömeg (kg)
|
520 | 540 | |||
|
Menetadatok
|
|||||
|
Végsebesség (km/h)
|
250 | >200 | |||
| Gyorsulás 0-100 km/h (mp.) | 3,0 | 3,2 | |||
|
Fogyasztás 90/120 km/h (l/100km)
|
5,0/5,9 | 4,5/5,7 | |||
|
Ár (forint, 2011. június)
|
pl. 2010/11, 0 km: 5.290.000.- | 6.118.000.- |
Az előítéletromboló
Egy vallomással kell kezdenem: nem szeretem a burkolt motorokat, mert nem érezni rajtuk a sebességet. Nem szeretem a sornégyes gépeket, mert túl lágyan dolgoznak és nem szeretem a nagy országúti cirkálókat, mert nagyok és nehezek. Ehhez képest most itt ülök ezen a valamin, amit – bár a blokk látszik – még erősen hunyorítva sem lehet csupasznak nevezni. Soros hat hengeres motorja van, ami ugye egy sornégy plusz ötven százalék és feltankolva, meglovagolva akár több is lehet, mint öt mázsa. Mindeközben a meglepődésemet csodálkozás követi, amit egy újabb meglepődés. Ez a motor megtanított arra, hogy ne ítéljek első látásra és pláne ne legyek előítéletes.
Egyéniség
A cikk írásakor – bár megtehettem volna – még nem olvastam a megjelent tesztet a K1600GT-ről. Ennek ellenére ha bárki bárminemű hasonlóságot vél felfedezni a két mű között, az nem a véletlen műve. Ugyanis nagyon hasonló a két motor. Azon is értek a próbakör alatt meglepetések, de ez még rátett egy lapáttal. Az első akkor ért, amikor megláttam Őkelmét. Pontosabban amikor elmentem mellette. Azt hittem ugyanis, hogy ez egy feldobozolt K1300GT és elkezdtem tovább keresni az „egyhatost”. Aztán egy „jé, ez az?” kiáltás mellett kanyarodtam vissza hozzá. Optikailag annyira filigránnak tűnik. Vagy csak én számítottam valami tankhajó-szerű dologra. Pedig ha alaposabban megnézzük közelről, rájövünk, hogy nem kis gép ez, de amint hátrébb lépünk két-három lépést, rögtön összemegy.
Ez a városban közlekedve is látszik. Ugyanis a motort szinte nem is veszi észre senki. Míg egy GoldWingen ülve azonnal a figyelem középpontjában érezhetjük magunkat, itt csak azok vesznek észre, akiknek nagyon motoros szeme van. Bár szemből azért a két angel eye elég rendhagyó. Ha már a GoldWing szóba került: minden tesztben és leírásban óhatatlanul feltűnik a két motor közötti párhuzam. Nem is csoda, hiszen vannak hasonló tulajdonságaik.
Mindkét motor hathengeres, mindkettő kardántengely segítségével hajtja a hátsó kereket és mindkettő a legdrágább modell az adott márkánál. És ennyi. Tényleg nincs több. Illetve van, de azokat a hasonlóságokat megtalálhatjuk akár egy enduroval vagy chopperrel összevetve is. Teljesen más a két motor. Körülbelül annyira, mint egy nagy amerikai cirkáló és egy európai luxuslimuzin. Mindegyik a saját vevőköre igényeinek próbál megfelelni, így nem nagyon szokták őket összehasonlítani. Úgyhogy térjünk is vissza a GTL-hez.
Mint említettem, a tervezők nagyon értettek ahhoz, hogy hogyan láttassák kisebbnek a legnagyobb BMW-t. Ráadásul úgy irányítják a tekintetünket, ahogy nekik tetszik. Sokat elidőzik a szem például a blokk nem fedett részein, az utas trónja körül vagy az első lámpát is magába foglaló fejidomon, de most nem tudnám megmondani, hogy milyen formájú a tükör, vagy milyen a felni rajzolata. Haladás közben pedig a műszerfal ejti rabul a tekintetet, talán veszélyesen hosszú ideig is. Ez nem tudom, hogy azért van-e mert szép és innovatív, vagy azért mert a rengeteg funkciója és a kissé nehezen kezelhető menürendszere miatt sokáig tart mire eljutunk egy-egy menüponthoz. Bár könnyen megszokható a baloldali markolaton elhelyezett Multi-Controller logikája, de nem lehet például vakon futóművet állítani, vagy markolatfűtést bekapcsolni, mint például a saját motoromon. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért sokszor kaptam magam azon, hogy szívesen böngészek a menüben, holott nem is volt igazán miért. Az egyetlen dolog, ahol megadatott nekünk a Multi-Controllert kikerülni az az érintőképernyős navigáció kezelése. Persze megy ez is a kormány elengedése nélkül, de gyorsabb magát a kijelzőt nyomkodni. Ami még kissé zavart a Multi-Controllerrel kapcsolatban, az az, hogy nehezebb miatta elérni például az index kapcsolóját. Azonban a teszt vége felé már hozzászoktam, hogy egy kissé jobban kell nyújtózkodni a hüvelykujjammal.
Nyomatékgyár
Ugyancsak könnyen megszokható az, ahogy az erőforrás dolgozik. Teljesen egykedvűen teszi a dolgát. Már-már azt mondanám rá, hogy unalmasan, de ekkora erőt nem lehet ezzel a szóval jellemezni. Említettem, hogy jobban szeretem azokat a gépeket, ahol érezni is lehet, hogy valami tevékenykedik alattunk. Itt semmi ilyen nem történik. Csak a kezünk nyúlik, de az nagyon. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy vitorlázó repülőben ülve csörlővel húztak fel az égbe. Más motoron már éltem át nagy gyorsulásokat, de ott általában a szinte semmi és a „belénk jött a kamion hátulról” érzés között lehet választani, attól függően, hogy hol tart a fordulatszámmérő a skáláján. Itt teljesen más. Érezzük ugyanazt a gyorsulást, de már valószínűtlenül alacsony fordulattól tart és valószínűtlenül hosszú ideig. Mintha ennek már soha sem lenne vége. De aztán egyszer csak leszabályoz. Mint amikor a vitorlázó gépen egy rántás kíséretében leoldott a kampó és már nem kellett küzdenem tovább a hányingeremmel. Itt is ilyen váratlanul ért, amikor megtorpant. Sebaj, volt még pár fokozat felfelé és ahogy a repülőn is örültem a hirtelen jött nyugalomnak, itt sem erőltettem a dolgot tovább. Élveztem inkább, hogy már nem nyújtják a kezem a láthatatlan inkvizítorok, de jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy bármikor újra szólhatok nekik, ha mégis rövidnek találnám felső végtagjaimat.
Különös nyugalom lett úrrá rajtam. Nyugalom, ami az erőforrásból áradt. A motor valóban hihetetlenül erős, de mégsem az állatot hozza ki belőlünk, hanem az aranyifjút, aki most épp a motoron piheni ki a városi nyüzsgés fáradalmait, miközben egykedvűen nézi, ha valaki épp megelőzi. Ez a flegmán előadott tökéletesség nem csak gyorsításkor, hanem a lassú poroszkáláskor is jelen van, ugyanis hatodik fokozatban 30 kilométer/óránál még semmi jelét nem adja annak, hogy váltani is kellene, pedig akkor már gázadás nélkül is megy. Ennek köszönhetően mindent hatodikban intézünk el. Ahogy a körforgalmakat és a jól belátható kereszteződéseket megközelítve sem kell visszaváltani, úgy abszolválhatjuk az előzéseket is lazán hatodikban. Persze a dolognak megvan az a hátránya, hogy ha ilyenkor mégis meg kell állnunk, akkor eltelik egy kis idő, mire újra az egyes számot látjuk a kijelzőn.
Ne mondhassátok, hogy nem hasogatom a szőrszálat: felfedeztem több hibát is a motorban. A következő oldalon kiderül, melyek ezek.
[ pagebreak ]
Akadozás
Tulajdonképpen nem is értem miért kell ide hat fokozat. Talán csak azért, hogy eggyel több hatos szerepeljen valahol a motoron. Egyszerűen nem tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor a hatodik fokozat túl sok, de az ötödik már jónak bizonyul. Ezért normális közlekedés során az ember nem is babrálja sokat a váltót. Már csak azért sem, mert kissé kulturálatlan hangokat hallat. Az még csak hagyján, hogy elinduláskor az első fokozatot nem lehet egy éles csattanás nélkül kapcsolni, hiszen többé-kevésbé minden olajban fürdő kuplunggal szerelt váltó ilyen. (Ennek magyarázata azonos az üveglapokéval, ha víz került közéjük: a folyadék adhéziós ereje összetartja őket.) De a GTL váltója minden kapcsoláskor erős hanghatással tudatja a környéken mindenkivel, hogy éppen váltottunk. Kár, mert amúgy könnyen és precízen kapcsolható. De mint említettem, ha már elindultunk ritkán kell fokozatválasztással bíbelődnünk.
Ez meglátszik a fogyasztáson is. A Mecsek szerpentinjein lovagolva a vasat 4,7 literes érték jelent meg az igen tetszetős, éjszaka jégfehér színben pompázó kijelzőn. Persze a budapesti közlekedés alatt ez az érték könnyen lehet akár 7,1 liter/100 kilométer is, de csupán 44 liter üzemanyagot igényelt a teljes, 750 kilométeres tesztút során, ami 5,9 literes fogyasztásnak felel meg. Pedig a motor súlya és teljesítménye miatt megint csak másra számítottam.
Bár a súly csalóka. A motort tologatva ugyan érezni is lehet, de ha már rajta ülünk, nem hisszük el. Olyan könnyűnek tűnik, annyira könnyen kezelhető, hogy mindenki száz-százötven kilóval kevesebbnek gondolja. Az alacsony súlypont miatt szinte gyerekjáték egyik ívről a másikra terelni a vasat. Ezen a helyzeten még az sem ront számottevően, ha megtöltjük a dobozokat és utast viszünk magunkkal, pedig ilyenkor számottevően magasabbra helyeződik a súlypontunk. Az utas ugyanis sokkal magasabban trónol, mint a pilóta. Annyira, hogy neki nem a vezető sisakja mellett, hanem felette kell előre néznie, még akkor is, ha egyébként kissé alacsonyabb nála. Ennek köszönhetően őt nem zavarja a vezető sisakja által keltett turbulencia és takarás nélkül élvezheti az eléje táruló tájat. Még egy ok, amiért ezen a motoron akár hátul is szívesen eltölteném az utazásra fordított időt. Akár úgy is, hogy tudom: a hátsó utazó nem részesülhet a motoron az egyik legnagyszerűbb dolog nyújtotta előnyből. Ez pedig a kormány alatti két krómozott fülecske, amit kihajtva a menetszél hűsíti a pilótát. Sokkal bámulatosabb, mint amennyire ez így első hallásra tűnik! Tulajdonképpen ennek köszönhetően ez az első burkolt túragép, amelyen fúj a szél. Ráadásul úgy, hogy nem kell küzdenünk vele, csak épp annyira, hogy az mindig kellemes maradjon.
Hőguta
Persze ez a városban már nem ér semmit. Ha állnunk kell a dugóban, ott ugye nincs szél semennyi. Ráadásul a motor a felesleges melegtől a bal lábszárunk érintésével szabadul meg. Ebben nem is maga a meleg a zavaró, hanem az, hogy csak a bal lábat éri. Mondhatjuk, hogy a GTL nem városba való, de ezt még olyan 70 körül is lehet érezni, ha bekapcsol a ventillátor. Bár kétségtelen, hogy akkor jóval ritkábban történik ez meg. Például amikor meredek hágót kell leküzdenie felfelé. Lefele jövet viszont a fékek tudatják nemtetszésüket. Nem arról van szó, hogy gyengék lennének vagy nagy erőt igényelnének. Fékhatáscsökkenést sem tapasztaltam a sokadik fékezés után sem és csak jót tudok elmondani róluk, csupán a hamar megjelenő szag az, ami tudatja, hogy itt bizony sok mozgási energiát kellett hővé alakítani. Azért akadnak helyzetek, ahol nem lehet letagadni a nagy tömeget…
De ennek előnyei is vannak. Egy ilyen súlyú motorkerékpárnál már igen kedvező a rugózatlan tömegek aránya. A GTL olyan könnyedén, magától érthetően vasalja ki az úthibákat, hogy nem értjük, az előttünk haladó motor miért viselkedik olyan furcsán és miket kerülget folyton. A futómű – még BMW-s mércével mérve is – hibátlanul teszi a dolgát és lehetőséget biztosít, hogy a már említett Multi-Controller segítségével könnyedén személyre szabhassuk a terhelésnek, útviszonyoknak vagy akár pillanatnyi hangulatunknak megfelelően. Ezen a gépen amúgy is olyan furcsa, „ezzel minden sikerül” érzés kerít a hatalmába. Ez még inkább elhatalmasodik rajtunk, ha alábukik a Nap és leszáll a sötétség. Akkor ugyanis rájövünk, hogy mit is jelent az Adaptive Xenon felirat a fényszóróházban. Így hívják a BMW legújabb gondolatolvasóját. Oda vetül a fénykéve ugyanis, ahova szeretnénk. Az egy dolog, hogy a világos-sötét határ mindig vízszintesen előttünk látszik, mint egy autóban, függetlenül attól, hogy mennyire döntjük a motort. De még a kanyar ívét is kitalálja és pontosan arra világít, amerre menni szeretnénk. (Feltéve, hogy nem akarjuk direkt átejteni. Mert azért azt is lehet. Például túlzásba vitt ellenkormányzásra a fénykéve eltúlzott elfordítása a válasz. Azonban ha mindent jól csinálunk, akkor ö is ezzel a tökéletességgel jutalmaz minket.)
Kell ez egyáltalán?
Ez a motor egészére is igaz. Nagyon kritikusnak, nagyon kukacoskodónak kell lennünk, hogy hibát találjunk benne. A leggyakrabban elhangzó negatívum, amit hallottam már vele kapcsolatban, hogy felesleges. Persze csak attól, aki még nem próbálta.
Amíg nem mentem vele, bennem is felmerült, hogy minek ekkora?
A válasz egyszerű: miért ne? Különben is mi az ami sok?
Nagy? Nem, egyáltalán nem nagy. De kinézetre és érzetre még kisebb is, mint valójában.
Feleslegesen erős? Erős, de ez sem felesleges. Vannak nála sokkal erősebbek is, és ez azokkal ellentétben nem csábít minduntalan a száguldásra. Ráadásul a fogyasztása már-már a hihetetlen kategóriát súrolja.
Felesleges a hat henger? Ugyan miért? Van nála szélesebb kevesebb hengerrel is. Ha ez az ára ennek a lehengerlő nyomatéközönnek, ám legyen.
Feleslegesen drága? Nem. Tudásához képest meglepő az ára. Találunk nagy V2-es vagy akár boxer hathengeres motort is sokkal vastagabb ceruzával írt árcédulával.
Ahhoz képest, hogy mit nyújt ez a motor, nagyon kedvező az ára.
Ugyanakkor valóban felesleges. Ahogy minden motor az. Hiszen a motorozás nem szól másról, mint a látszólag céltalan bolyongásról. Elmegyünk valahova, de nem azért, hogy ott legyünk. Hosszú túrákat szervezünk, amelyek célpontja ugyanaz, mint ahonnan elindultunk: az otthonunk. Ha így nézzük, kevés feleslegesebb dolog lehet a garázsban, mint egy motor.
Vallomás
Végezetül pedig ha az elején egy vallomással kezdtem, hadd legyen a vége is az. Sok motoron ültem már. Igazából mindegyik jelentett valamilyen örömet, de kétféle gondolattal kísérve szoktam leszállni róluk. Vagy azt mondom magamban, hogy ebből ennyi bőven elég volt, vagy azt, hogy szép is meg jó is, nagyon tetszik, de azért nem cserélném el a sajátomra. Itt azonban most más a helyzet, és ez nem azért van, mert ráuntam hű társamra. Még mindig nem szívesen válnék meg tőle, de ez a motor kéne. Nagyon. Minden kis hibájával együtt és úgy is, hogy még mindig nem szeretem a burkolt, soros, sokhengeres gépeket.
Tulajdonképpen meg sem tudom indokolni, hogy miért vágyom rá ennyire. Hacsak nem azzal, hogy mert tökéletes. Még akkor is, ha tudjuk, hogy olyan nincs.
Következzenek a műszaki adataok. Lapozz!
[ pagebreak ]
Műszaki adatok
|
|
BMW K1600GTL
|
|
Erőforrás
|
|
|
Motortípus
|
Soros hathengeres benzinmotor elektronikus benzinbefecskendezéssel, 24 szeleppel
|
|
Hengerűrtartalom (cm3)
|
1649
|
|
Furat x löket (mm)
|
72×67,5
|
|
Sűrítési viszony
|
12,2:1
|
|
Keverékképzés
|
BMS-X
|
|
Teljesítmény (kW/LE/rpm)
|
118/160,5/7750
|
|
Forgatónyomaték (Nm/rpm)
|
175/5250
|
|
Indítás
|
önindító
|
|
Erőátvitel
|
|
|
Sebességváltó
|
körmös kapcsolású, ferde fogazású, hatfokozatú
|
|
Szekunder hajtás
|
kardántengely
|
|
Felépítés
|
|
|
Váz típusa
|
könnyűfém főváz (kokillaöntvény)
|
|
Futómű elöl
|
Duolever, 115 mm rugóút
|
|
Futómű hátul
|
Paralever, 135 mm rugóút
|
|
Első fék
|
két 320 mm-es tárcsa
|
|
Hátsó fék
|
egy 320 mm-es tárcsa
|
|
Gumiabroncs elöl
|
120/70ZR17
|
|
Gumiabroncs hátul
|
190/55ZR17
|
|
Méretek
|
|
|
Hosszúság/szélesség (mm)
|
2489/1000
|
|
Tengelytáv (mm)
|
1618
|
|
Utánfutás/villaszög (mm/fok)
|
106,4/62,2
|
|
Ülésmagasság (mm)
|
750
|
|
Üzemanyagtartály térfogata (l)
|
26,5
|
|
Saját tömeg menetkészen(kg)
|
348 |
|
Megengedett össztömeg (kg)
|
560
|
|
Menetadatok
|
|
|
Végsebesség (km/h)
|
>200
|
| Gyorsulás 0-100 km/h (mp.) | 3,4 |
|
Fogyasztás 90/120 km/h (l/100km)
|
4,6/5,9
|
|
Ár (forint, 2011. május)
|
6.718.000.-
|


