Abban egyet értünk, hogy minden motoros szeret túrázni, valamilyen formában a vágyak között ott lapul a megismerés, a felfedezés csodája. Mindenki másképp éli meg ezeket. Van aki a távoli országokat célozza meg, más inkább helyben ismerkedik a környezettel és emberekkel.

Mi a különbség egy jól szervezett, remek hangulatú és egy vitákkal teli „álmomban elő ne jöjjön” motoros túra között? Erre próbáljuk megadni a választ, cikksorozatunkban, melyben összefoglaljuk a túrázás íratlan szabályait, a gondolat megszületésétől egészen a hazatérésig, sőt talán még azon is túlmutatva. Természetesen csupán ajánlásokról van szó, de talán érdemes megfontolni, hiszen ezek sokéves tapasztalatokra építenek. Szót ejtünk az elképzelésről, a szervezés folyamatairól, a túravezetőről, a csapatról, nem hagyjuk ki a szálláskeresés, az együtt motorozás, a problémamegoldás részleteit sem. Bizonyára akad olyan olvasó, akinek ezek elcsépelt közhelyek, de talán a profi szervező is talál benne számára újdonságot, hasznos információt.

A legfontosabb! Hallgassunk a tapasztalt túrázókra, ők már végigcsinálták mindazt, amit mi még csak most kezdünk. 

Az elgondolás

Ezernyi ötlet kering a fejünkben, halljuk a szomszéd merre járt, olvassuk a jobbnál jobb beszámolókat. Az első dolgunk, realizálni, mit szeretnénk, ehhez hozzá igazítjuk, mire vagyunk képesek. Vegyük figyelembe először a rendelkezésre álló időt. Hiába akarjuk megkerülni a földet, ha erre csupán egy-két hetünk van. Ne essünk a túlvállalás hibájába, miszerint növeljük a napi etapokat a távolabbi cél érdekében. Kalkuláláskor lehetőleg alá lőjük a napi távokat, hiszen egy defekt, egy lassú pincér vagy lekésett komp megnehezítheti a dolgunkat. A jól megálmodott motorostúra leginkább az úton zajlik és nem a végponton. Az csupán egy indok, hogy ne céltalanul keringjünk két falu között. 

Ha már tudjuk mennyi időnk van, nyúljunk a zsebünkbe, törjük fel a malacperselyt. A nyugodt zökkenőmentes túrához átlagosan napi 100 euró költséggel számolhatunk. Ebbe benne van a benzin, étkezések, szállás, útdíj. Nyugati irányba ez növekedhet, kelet felé lehet kevesebb is. Semmi esetre ne induljunk el centire kiszámolt pénztárcával. Ha tervezünk kompozást, vonatozást, esetleg extra helyen szállunk meg, azt minden esetben számoljuk hozzá pluszban. A pénz és idő tudatában rajzoljunk egy kört a térképen, mely a lehetséges fordulókat metszi át. Aztán kezdjük lecsupaszítani a kört, több lépcsőben. Először válasszuk ki ahova biztosan nem megyünk és azt ami szóba jöhet, majd a maradékkal csináljuk ugyan ezt. Tegyük ezt addig amíg csak egy marad. Hozzunk fel érveket és ellenérveket a mérleg két serpenyőjébe. Semmi esetre ne menjünk olyan helyre, amitől félelem, unalom, idegenkedés uralkodik el rajtunk. A motorozás a féktelen szabadságot kell jelentse mindenkor. Legyünk tisztában a saját korlátainkkal, ne válasszunk nomád túrát, ha nem szeretünk sátrazni, kerüljük a nagyvárosokat, ha utáljuk a dugókat, zsúfoltságot.

Vegyük figyelembe a társak lehetőségeit is. Senkit ne sodorjunk olyan helyzetbe amire nem képes. Ha azt mondja nincs rá keret, ne győzzük meg az ellenkezőjéről. Hagyjuk ki a túrából, vagy igazítsuk hozzá a motorozást. A távot, a szálásokat, étkezések minőségét igazítsuk a szerényebb lehetőségekkel rendelkező társunk szintjére. A napi távokat a leglassabb, legkényelmetlenebb motor, legtapasztalatlanabb motoros igényei szerint alakítsuk. Legfőképpen ne vállaljunk túl nagy kompromisszumot. Keressünk minden szempontból azonos kvalitású társakat a túránkhoz. 

Ha már csak egy cél maradt a körből, akkor kezdődhet az igazi izgalom, megtervezni az odautat. A legfontosabb, hogy fejben éljük át a leendő túra minden pillanatát, akkor nem maradhat ki semmi.

A második oldalon az útvonal megtervezésével folytatjuk. Lapozz!