Sokadszorra is ismétlem saját magamat: tök jó nézni, ahogy egy gyártó termékei évről évre fejlődnek. Amikor egy szinte múlt nélküli márka folyamatosan figyeli a piac és a vásárlók igényeit – és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy a kedvünkben járjon. A Niu arra jött létre, amire a négykerekűek világában a Tesla: kizárólag az elektromos közlekedést akarja szolgálni. Mégpedig olyan szemlélettel és “okossággal”, ami a versenytársaknak bizony komolyan feladja a leckét. Ez igaz volt már az általunk legelőször tesztelt Niu robogóra is. Mivel a cég mindössze 2014-ben alakult, akkor azért még lehetett érezni a járműfejlesztés során szerzett tapasztalatok hiányát – akár a futóműre, akár az ergonómiára gondolunk. Azonban villámgyorsan hatalmasat léptek előre – a tavaly megjelent Niu MQi GT már mindenben toronymagasan jobb volt. Igazából legfeljebb abba lehetett volna ott belekötni, hogy egy A1-es jogsival vezethető robogó azért mehetne gyorsabban is 70-75 kilométer/óránál… Mondjuk aki autópályán jár be agglomerációból a nagyvárosba, annak ez jól jöhet. Nos, a Niu ezt a kérést is megoldotta: megjelent az EVO változat, amellyel több napot jártunk, hogy valójában kiismerhessük, milyen.
Nehéz szívvel mondanám azt, hogy ha rendes nagyvárosi ember lennék – aki heti öt napot bejár a munkahelyére -, el tudnék képzelni alkalmasabb közlekedési eszközt a Niu MQi GT EVO-nál. Tényleg simán alkalmas akár agglomerációs szinten is a lótás-futásra. A hihetetlenül felhasználóbarát szoftverezése pedig igazi 21. századi közlekedőtárssá teszi. A mobilos alkalmazásról mindent meg tudsz oldani, akár a családon belül többen is jól használhatják. Két felnőtt akár egyszerre is. Azt kell alaposan végiggondolni: ki fogod-e valóban használni a többlet teljesítményt – mert a jó harminc százaléknyi felárat csak akkor fogja tudni megszolgálni. De akkor meg fogja tudni!
Egy A1-es kategóriájú, tehát alapvetően városba tervezett robogóhoz ez a teljesítmény, gyorsulás és végsebesség már teljesen korrektül passzol. Tökéletesen megy, és teszi ezt hangtalanul suhanva – ami igazi élmény abban az esetben, ha közlekedőtársként tekintünk rá.
A futómű továbbra is szög egyszerű, de abszolút korrektül teszi a dolgát. Nem kell semmi extrát várni tőle – ezen a téren is egy normál közlekedési eszköz az MQi GT EVO.
Kipörgésgátlóra nyilván semmi szükség, de én egy blokkolásgátlót azért nagyon szívesen látnék ezeken a járműveken. Gondoljunk bele: többnyire motoros vezetéstechnikai képzettség nélküli vezetők ülnek fel rájuk – és azért 100 körüli tempónál már könnyű elbaltázni valamit… Egyébként teljesen jól használható így is – de csak megnyugvás lenne mindenkinek legalább egy egycsatornás ABS.
A mindennapi használat a legerősebb oldala – hiszen arra építették. Talán az egyetlen “hiány” az ülés alatti két akku, amelyek miatt ott nem sok hely marad. Így erősen ajánlott egy hátsó doboz – és akkor már tökéletes mindennapi társa lesz azoknak, akik nem mennek 50-60 kilométernél többet naponta.
A komoly többlettudáshoz sajnos komoly felár is tartozik. De amennyiben ezt a tudás-pluszt valóban ki tudod használni, akkor jól jársz. Mert utána hamar visszahozza a befektetést a benzinkutak elkerülése miatt!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »