A sorozat első, második és harmadik részei itt találhatóak. Most pedig folytassuk!

Beindult a zsizsgés, mozgás! Minden utam a műhelybe vezet. Ennek kétségtelenül Robi örül a legjobban, így vele vagyok. Pontosabban ő ezt úgy látja, hogy velem, a gazdival lehet. Ha egy métert arrébb megyek, azonnal követ. Megáll a lábam mellett, és a fejét úgy tartja, hogy az lehetőleg éppen hozzám érjen kicsit. Ha leülök, azonnal befúrja  a fejét az alkarom, és combom közé, fejét a combomra téve. Ha lépek egyet, akkor ő is lép. Ilyenkor gondolom az a képzete lehet, hogy megyünk a gazdival bozóttól bozótig, lessük a vadat, már csak azért is a nagy figyelem, a koncentráció a gazdi részéről. Ő is figyel hát. (Ha tudná, hogy engem most nem a természet csodái izgatnak, nem azt figyelem, hanem a tolómérőt meg a szerszámokat…) Szép páros vagyunk ebben a munkába. Meg kell hát várjam, míg elfárad a hátsó lába (ami a gyenge pontja így öreg korára), ami miatt aztán pár perc elteltével csak eloldalog leheveredni a helyére.

Keleti logika

Párhuzamosan folynak a dolgok. Egyrészt van a hengerfejes blokk javítása, másrészt meg kezdhetem a motor-váltó koncepció kialakítását. Ami a hengerfejet illeti, kaptam a blokk eladójától egy címet, telefonszámot. Állítólag már letárgyalt kérdés ennek a szívó dízelnek a hengerfej javítása. 25000 forint. Fel is hívtam, meg is beszéltem vele, hogy van neki egy eleve felújított hengerfeje, amiért cserébe beszámítja még az én rosszamat is a fizetni való mellett. Csakhogy más is történt. Időközben felhívtam a Zirig Árpi féle két Daihatsus fan közül az elsőnek felírtat, Gyarmati Imrét. Egy nagyon érdekes félórás beszélgetés kerekedett belőle. Imre egyáltalán nem mutatott meglepettséget a terveim hallatán. Bár a tekintetben alaposan kikérdezett, hogy miért esett éppen a kis japánra a motorválasztás. Nem lett volna jobb egy Yanmar, vagy egy Kubota háromhengeres? – kérdezte. Vagy valamelyik egyéb kerti kisgépnek a motorja? De aztán belemerültünk a Daihatsu rejtelmeibe. Rengeteg kérdést öntöttem Imire. Először is megtudtam: egy talán sehol máshol nem alkalmazott megoldás van az izzításra. Dai-ék az izzító gyertyákkal sorba egy előtét-ellenállást építettek be. Azt láthatom egy elektromos kivezetés formájában, amiből sejthető, valami nagyobb dolog van betekerve a hengerfejbe, ott is a víztérbe.

Ez egy olyan előtét-ellenállás, aminek a hűtését tényleg a hűtővíz oldja meg, és nagyjából 7 Volt feszültség jut a gyertyákra az osztás után. Majd az előtét-ellenállás és az első gyertya közti szakaszon két helyről is van vastag, láthatóan nagy áramú vezeték leágaztatva. Azt nem tudjuk, hogy azok betápláló-, vagy kivételi ágak, esetleg csak mérési pontok. És van hozzá még valami vezérlő/időzítő elektronika is.  Imi szerint ez az egész egy felesleges hóbelevanc. Érdemes az elektronikát kihagyni, és egy egyszerű kézi nyomógombbal helyettesíteni az időzítést. Szerinte úgy sem lehet kilőni a gyertyákat, akár 15-20 másodpercig is rajta lehet tartani a feszültséget. Amúgy meg az ember izzít érzésre egy pár másodpercet, aztán máris indul a motor. Kérdeztem még, mik azok a csövek a generátorán, és mire valók?

Kérem szépen, mint megtudtam, a generátor állítja elő a vákuumot a fékszervó számára. De van rajta egy vékonyka, a vákumcsőnél sokkal kisebb átmérőjű másik cső is. Az meg enyhe túlnyomást állít elő. Annak járatában van az autón egy mágnesszelep, amit elektromos kapcsoló segítségével lehet váltani, s ezzel a levegőt tovább juttatni az adagoló felé, vagy tiltani. Az adagolón két kis dobszerű eszköz található, valamilyenfajta membrános nyomórúd-húzórúd.

Engedélyezés esetén, a nyomás hatására a felső nyomorúd elmozdulva hatott az adagoló gázkarjára, az alapjáratot emelte meg kicsivel. Az alsó talán vákumra működhetett, de nem tudom milyen összhangban a felsővel. Az alsó is szemmel láthatóan kitartotta a gázkart az alapjárati állásból. Ezek a micsodák állítólag a hidegindításnál kellettek a kocsiba. No és ha már forgó alkatrészek vannak benne, akkor még a motorolajat is belevezették a generátorba. Egy hányada átfolyik a generátoron, így biztosítva a kenését ezeknek a pumpáknak. Imre azt mondta, szerinte feleslegesen bonyolították túl ezt a motort a japók. Ki kell ezeket dobni a francba, felesleges helyfoglalók, és hibalehetőség generátorok. Viszont, ha nem kell az eredeti generátor, akkor használhatok egy sokkal kisebbet is, ami esetleg származhat a motorozás világából. Így első ránézésre az a baj, hogy nagyon nyitott ez a generátor. A csapódó víz biztosan el fogja érni. Vagy burkolni kell, vagy csere egy motorra tervezettre.

Az Imrével való beszélgetésünk azonban hozott mást is. Ő egy nagyon nagy ajándékkal lepett meg. Azt mondta, ha már gátszakadt a hengerfejem, szeretne nekem segíteni egy neki felesleges hengerfejjel. Ezzel mintegy támogatná a motorépítésemet. Ő már sosem fogja tervei szerint felhasználni, mert a Bamakós kalanddal nagyjából a magánautózásában is végleg befejezte a Daihatsuzást. Se dízel, se benzines Dai nem jöhet többet szóba. Így a megmaradt alkatrésze már csak emlék neki. Meg is beszéltünk egy találkát pár nappal később, amikor is egy komplett TD hengerfejet, hozzá való adagolót, és az összes rajtuk lévő aprólékot tartalmazó csomagot hozott nekem. Megbeszéltük, hogy bár nekem a sima szívó kell, de nyugodtan felhasználhatom akár csereárunak is. Hát ez is nagy segítség, köszönöm ez úton is Iminek. Iminek, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot, mert mint kiderült, nekünk sokkal több közös témánk van, mint néhány motoralkatrész. Vannak közös érdeklődési köreink energetika, gazdaságtan és szociológia terén is, de a gyakorlati életben is lesz metszéspontja az ismeretségünknek, mert Imi a házuk felújítása kapcsán olyan műszaki, épületgépészeti kérdések elé néz még, amiken én már keresztülhaladtam. Már terveztem, építettem bennük ezt-azt, amik nekem remekül működnek is. Na de ez nem ide tartozik…

Lényeg, hogy van hengerfej, kaptam Imitől Daihatsus szervizkönyvet (annak a motorra vonatkozó részét), mehet hát a motorjavítás. És itt keveredünk vissza a hengerfej felújítóhoz. Szét is szedtem a motort, s elrongyoltam a hengerfejjel az emberhez. Vittem neki a TD fejet, amit úgy számított be, hogy 8 tallért ráfizettem, s kaptam a jó szívót, meg hengerfej pakolást, és néhány egyéb apróságot, alátétet, tömítést a befecskendezőhöz (ezek hiányoztak nekem).

Közben még egy dolgot megtettem a tudatlanságom ellen. Feszítő kérdés ugye, vajon mennyi súllyal indulok neki az építésnek. Megmértem hát, és Ááááááááááááhhh… 105 kg! De legalább nálam könnyebb…

Imi hengerfeje azért kicsit rozsdásabb. Biztos pár évet figyelt valahol az elfekvőben. Ezt mondjuk szóvá is tette a beszámításnál a felújító. Biztos ezért kellett ráfizetnem.

A következő oldalon végre meggyógyul a blokk, természetesen videókkal. Lapozz!