Megérkezett a Yamaha sportmotor újdonsága, az R7

Az R6 egy másik pályán játszott. De akárhogy is, miután az Euro5 előírásai kivéreztették a motor rendszámozhatóságának a lehetőségét, a Yamaha új, közepes, idomos sportos gép fejlesztéséhez fogott. Adott volt az egyébként remek mókafaktorú MT-07 platform, amire végül felhúzták az R7-et. És most itt van, íme!

Szembeötlő, hogy a dizájn mennyire a nagyobbik testvértől, az R1-től eredeztethető. A keskeny LED-es fényszórók egy picit magasabbra lettek húzva, a középső légbeömlő – benne az Y forma DLR-rel – kicsit nagyobb, de a rokonság könnyen azonosítható. Ami ugyanúgy visszaköszön a tankformán vagy a hátsó ülés melletti, aerodinamikai szerep hatását keltő farokidom kialakításában is.

Maga az erőforrás régi ismerős. Az MT-07-ben már bizonyított a meglepően játékosra sikerült sorkettes. A CP2-es blokk számok tekintetében ugyanazt hozza, mint a naked változat esetében. 73,4 Le 8.500-as fordulatszámon és 67 Nm 6.500-nál. Az R7-ből is létezik csökkentett teljesítményű változat, amely már A2-es jogosítvánnyal is legálisan vezethető.

Az érdekességet tehát kicsit máshol kell keresni. Először is ott van az A&S (azaz rásegítő és csúszó) kuplung, ami egyfelől puhább váltás érzetet biztosít, másrészt egy túl vérmes visszaváltásnál nem blokkolja a hátsó kereket. Az utánfutás ugyan maradt 90mm, de a villaszög 23°40′-ra csökkent az MT-07 24º50-hez képest. Ez adja, hogy a két motor között létrejön 5mm tengelytáv különbség, aminek a vége így 1395 mm lett. Összességében tehát arra számítunk, hogy bár a hetes MT sem volt az a birkózós gép, de az R7 még beborulósabb, kanyarokban még kezesebb motor lesz.

Előre modern KYB-féle USD villák kerültek, ahol az egyik teleszkópszár felel a rugózásért, a másik a csillapításért. Ezek paraméterei pedig egyszerűen állíthatóak, akárcsak hátul. A radiálisan rögzített négydugattyús fékek a Brembótól származnak. Az R7 első körben két színben érkezik. Jellegzetes Yamaha kékben és feketében.