Egészen az idei szezon elején Eko írt egy cikket a Bioetanol, anyakönyvezett nevén az E85 alkalmazásáról (aki nem olvasta, annak a folytatás előtt mindenképpen javasoljuk, mert a későbbiekben többször támaszkodunk az ott leírtakra). Akkoriban mindannyiunkat nagyon foglalkoztatott a kérdés, hiszen a jelenlegi üzemanyagárak mellett még egy kis spórolás is több megtehető kilométert jelent. Így belevágtunk: elkezdtünk kísérletezni saját motorjainkkal. Először persze el kellett dönteni, egyáltalán merjünk-e beléjük etalolt tankolni. A hazai BMW szervizektől – egy R1200R és egy R1200GS Adventure voltak a tesztalanyok – nem kaptunk egyértelmű választ. Beszéltünk olyan cégekkel is, amelyek E85-re való átalakítással foglalkoznak, de így sem lettünk sokkal okosabbak. Végül a döntést, miszerint belevágunk, az hozta meg, hogy megnéztük, mely modelleket forgalmazzák Brazíliában. Mivel ott szinte kizárólag nagyon olcsón előállított alkohollal járnak az eredetileg benzinüzemű autók, úgy okoskodtunk, hogy ha a BMW forgalmaz ott egy motorkerékpárt, akkor annak el kell menni nálunk is E85-tel. Nos, a listán az Adventure rajta volt, az R viszont nem. Az RT-t ugyanakkor megtaláltuk, mivel pedig annak a teljes üzemanyag-rendszere és a motorja is megegyezik az R-rel, úgy döntöttünk: hadd szóljon!

Nem tudtuk, a BMW elektronikája milyen mértékben tudja megemelni a befecskendezési dózist, így egy fele-fele keverékkel kezdtünk. Azaz Eko, mert ő volt a bátrabb. Hívott is izgatottan, hogy semmi rendelleneset nem észlelt, nincs hibaüzenet a motor fedélzeti rendszerében. Így rögtön tett is egy kísérletet a tiszta E85 alkalmazásával. A tapasztalat ugyanaz volt: semmi hiba, a boxermotor simán járt etanollal! Szó szerint simán, de erről később. Így hát jöhetett az Adventure is: mivel nekem éppen félig volt a tankom és nem volt türelmem kivárni, ameddig kiürül, rátankoltam éppen 15 liter E85-öt a közeli kis maszek kútnál. (Tudni kell, hogy tavasszal – ez április környékén történt – még bizony csak néhány kisebb töltőállomáson lehetett etanolt vételezni.) Ekkor szembesültem én is a sima járással: az oldaldugattyús erőforrás jellegzetes vibrációi mintha eltűntek volna! Az ereje is megnőtt, ami alapvetően nem csoda, hiszen a fele-fele keverék 100 oktános üzemanyagnak felel meg, én pedig 95-össel jártam addig. A fogyasztásom kis mértékben nőtt, de ez (akkor még) kezelhetőnek tűnt. A fogyasztásra egyébként visszatérek…

Az első hosszú etap

Még ezzel a feles keverékkel indultunk el a 48 óra Magyarország várai közt teljesítménytúra útvonalát végigjárni (ekkor készült az itiner), kettesben feleségemmel. Az első alkalommal, amikor már láttam, hogy előbb-utóbb tankolni kell, és utunkba akadt egy E85-öt is árusító AVIA kút, a szinte kiürült tankot nagy bátran tele is csorgattam színtiszta etanollal. Kicsit izgultam, de a GS beindult, és nagyon szépen húzott. Meglepően simán gyorsított ki alacsony fordulatokról, ebben a tartományban sokkal erősebbnek tűnt. Fontos tudni, hogy Eko ezt például kevésbé tapasztalta, de ő ugye alaphelyzetben 98-100 oktános nedűt tankol a motorjába, hiszen annak az a gyári előírása. A fogyasztásunk biztosan ment fölfelé, pedig a 120 kilométer/órás tempót sehol nem léptük át. A motor üzemanyag-igénye ugyanilyen használat mellett 95-ösből 5,5-6 liter között szokott lenni, feles keverékkel 6,3-6,5 között mozgott, míg tiszta E85-tel már 7,2-7,4 adódott. Így értük el Pécset, ahol másnap reggel a 8-9 fokos hidegben jött a hidegzuhany: a boxermotor csak mintegy fél perces köszörülés után indult el, nagyon nehezen. Napközben aztán nem volt gond, így folytattuk a tesztet. A következő éjszakát az ország túlsó, észak-keleti sarkában töltöttük, majd kis híján ott is maradtunk. Itt csak 4-5 fok volt, és úgy tűnt, az akkumulátor előbb adja fel az indítózás támogatását, mint hogy életre keljen az aggregát. Aztán szerencsénk volt, csak beindult a motor és mehettünk tovább. A Bükkben már megint nagyon szerettem az etanolt, ugyanis mindenhol legalább egy fokozattal a szokásos felett lehetett használni a motort, annyira selymesen járt és erősen húzott már alapjárati fordulatról. A lakott területekről 60-as tempóról simán hatodikban gyorsítottam ki. Az egyetlen, mindkét motoron tapasztalt negatívum egy 3000-es fordulat környéki pillanatnyi elgyengülés volt, amelyhez azután szépen hozzászoktunk…

A három nap során több mint 1700 kilométert tettünk meg. Abban az időben 320-330 forint körül mozgott a 95-ös benzin literenkénti ára, az E85-höz pedig 215-225 között lehetett hozzájutni. A hosszú tesztút során végül közel 7,5 literes fogyasztást regisztráltam, azaz visszaszámolva a kilométerköltségben mintegy 10 százalékos megtakarítás mutatkozott. Ez, valamint a sima járás együttesen azt sugallták: ezt az energiahordozót kell preferálni a jövőben!

A következő oldalon további tapasztalatainkkal folytatjuk!