A Honda régi-új robogói

A nagyrobogók egyre népszerűbbek öreg kontinensünkön. Bár messze nem övezi őket olyan „hype”, mint a túraendúrókat, az évek múlásával a köbcentik gyarapodtak, és ma már a középkategóriás motorokat elérő vagy néha meghaladó hengerűrtartalmú masinák születnek. Ezek a vasak ugyan képességeikben és menetteljesítményükben elmaradnak a csupasz motoroktól, áruk azonban néha már meghaladja azokét. Nyilván a „divat”… Nem véletlen, hogy a BMW is elindult ezen az úton, és nem csoda, hogy a Honda már évekkel ezelőtt megpróbálta kiaknázni a lehetőségeket egy merőben szokatlan motorral, a kevésbé sikeres DN-01-gyel.

Ennek a közelmúltbéli masinának a története merül fel az emberben a Honda Mid koncepciójára tekintve. Az elnevezés arra utal, hogy – akárcsak a „Cross” koncepciók kapcsán – itt is tetten érhető valamiféle köztes állapot. A 17 hüvelykes kerekeket és a VFR-ben megismert DCT váltót tekintve nyilvánvaló, hogy ez nem csak marketingfogás.

Akik emlékeznek még Takagi Sigeru tavalyi nyilatkozatára, azoknak semmi meglepő nem volt az VFR külsejére alapozó új CBR125/250R, az újkori CBR600F megjelenésében, a Crosstourer VFR alapjaiban, s így a DCT váltó ilyetén felhasználása sem lehet sokkoló. A Mid jelenlegi állapotában sokkal inkább egy szériaközeli gépet idéz, mint a BMW Concept C, bár hogy lesz-e ebből az elképzelésből valami, még nem biztos.

A valóság talaján maradva a Honda két jelenlegi modelljét is frissítette. Az SW-T600 gyakorlatilag a hosszú ideje változatlan formában piacon lévő Silverwing újbóli kiadása. Az SW-T400 alapjain fejlesztett vázba ültetett frissített erőforrás hajszálnyival nagyobb teljesítményű és a maximális nyomaték is kicsivel magasabb – némileg magasabb fordulatszámon. Az áttervezett külsőn kívül lényegesebb változás, hogy az első féktárcsa 20 milliméterrel nagyobb, a jövő évtől az 276 milliméter átmérőjű. A túrázásra és mindennapi használatra egyaránt alkalmas géphez számos gyári kiegészítő áll rendelkezésre.

A Honda Európában egyik legfontosabb termékcsaládját az SH jelzésű robogók alkotják. Most a 300-as modellhez nyúltak hozzá a mérnökök, azon néhány átalakítást végeztek. Az idomok és a 16 hüvelykes kerekek változása alapvetően csak esztétikai kérdés. A felfüggesztés átalakítása már más lapra tartozik, az menetdinamikai megfontolások alapján született. A bőr üléshuzat alkalmazása pedig alapvetően csak vevőcsalógatónak mondható.

Ezek az „igáslovak” jó szolgálatot tesznek az aranyszárnyas márkának, az időszerű frissítések remélhetően emelik a robogók népszerűségét.