Motorozási technikák, 29. rész: A VÉSZELKERÜLÉS

Sorozatunk egyik legfontosabb, szintén és szó szerint életmentő fontosságú részéhez érkeztünk. (A vészfékezés mellett ugyanis a másik alapvető életmentő manőver a vészelkerülés.) Hiszen a súlyos következményekkel – személyi sérüléssel vagy akár halálos tragédiával és nyilván súlyos anyagi károkkal – járó motoros balesetek igen nagy része lakott területen belül egy egészen hasonló séma szerint történik. Az autós nem veszi észre a főútvonalon nyugodtan közlekedő motorost és vagy kihajt elé, vagy éppen szemből a főútvonalról lekanyarodni szándékozván keresztbe fordul előtte. Azért írtam nyugodtan közlekedő motorost, mert a KRESZ bizalmi elve szerint védett úton így mehetnénk. De sajnos mégsem. Hiszen a bizalmi elvnél a való életben sokkal erősebb mondások is vannak. Amelyeket mindenki ismer is. “Annak van elsőbbsége, akinek meg is adják.” Vagy a durvább: “Úgy motorozz, mintha mindenki rád vadászna!” Persze ha ezt a paranoia szintjéig fokozzuk, nem sok örömünk marad a motorozásban…

Légy résen, légy tisztában!

Éppen ezért nem rettegni kell, de lazán sem szabad venni a dolgot. Legalábbis akkor nem, ha valóban szeretnénk balesetmentesen közlekedni. Tisztában kell lennünk saját észlelhetőségünkkel. Az autósok nem azért nem vesznek észre, mert meg akarnak ölni. Legalábbis vélhetően kevés potenciális gyilkos vezet négykerekűt azzal a céllal, hogy aznap likvidáljon egy motorost. Sokkal inkább az emberi agy működése az ok, amelyről már írtunk korábban – ezt tényleg érdemes feleleveníteni vagy újra elolvasni!

Motorosként tehát legyünk tisztában vele: a teljesen jó szándékú autós is kihajthat elénk vagy keresztbe fordulhat előttünk. Ilyenkor roppant fontos – szó szerint életbevágó jelentőségű! -, hogy pontosan tisztában legyünk saját és motorunk képességeivel, lehetőségeivel! Közlekedésünk MINDEN EGYES MÁSODPERCÉBEN tudnunk KELL, hogy az adott sebességgel milyen távolság szükséges a megálláshoz. Ehhez persze tudni kell tökéletesen vészfékezni – ezt sorozatunk korábbi részében már részletesen kitárgyaltuk. Olvasd el újra, mert ha nem tudsz a legrövidebb távon megállni – és főleg nem vagy tisztában, ez mennyi is lesz az adott sebességnél -, már bajban vagy. Ha biztosan segít a vészfékezés, akkor válaszd azt – mindig kiszámíthatóbb, mint egy sokkal nagyobb távolságot igénylő elkerülő manőver! EZ NAGYON FONTOS!!!

Amikor fékezni már nem tudsz: a vészelkerülés

Amennyiben városi sebességnél – FONTOS: itt nem országúti tempókról beszélünk! – úgy ítéled meg az elsőbbséget számodra meg nem adó autó megpillantása utáni néhány tizedmásodpercben, hogy fékezni már nem tudsz, egy lehetőséged marad. Irányt váltani és kikerülni a figyelmetlen vezetőt és járművét. A Facebook mindent tudó magabiztos komment-motorosai szerint ez egy könnyed manőver, amit érdemes előtérbe helyezni a vészfékkel szemben. NEM IGAZ!!! Ugyanis amikor valóban intenzíven ki kell kerülni valamit, az bizony nagyon kényes folyamat, amelynek minden részlete a helyén kell legyen. Nézzük meg először mozgóképen, majd foglaljuk össze a legfontosabbakat.

Lépésről lépésre

Az első és legfontosabb: amikor megszületett a döntés a fejedben, hogy késő vészfékezni, szemednek azonnal a menekülőutat kell keresnie! Sajnos agyunk önmagától mindig a veszélyforrásra fókuszálja tekintetünket, így ezt is tudatosan treníroznunk kell! Kizárólag oda nézhetsz, ahova menned kell – egy pillanatra sem ugorhat a szemed semmilyen más pontra.

Amint jó helyen van a tekinteted, AZONNAL TOLD MEG A KERÜLÉS IRÁNYÁBA ESŐ KORMÁNYVÉGET! Ez a motor egyenesfutásból történő kitérítésének messze leghatékonyabb módja – ezzel is foglalkoztunk sorozatunk korábbi részében. Amennyiben neked nem tiszta, miért így van, nézd vissza – érdemes feleleveníteni!

Felejtsd el, hogy testből elrántod a motor és hasonlók. Már 50-60 km/óra körüli városi sebességnél is szakadéknyi a különbség a két módszer között. Amikor balra akarsz kerülni, a BAL KORMÁNYVÉGET KELL MEGTOLNI! Jobbra kitéréshez pedig értelemszerűen a jobb oldalit. (Akik esküsznek a testből irányításra, azoknak sajnos rossz a testtartása – nem nézték meg a sorozatunk legelején az abszolút alapokat – és támaszkodnak a kormányon. Így amikor kihajolnak oldalra, egyúttal meg is tolják azt előre. De sokkal gyorsabb – és precízebb! – mindezt a teljes felsőtest mozgatása nélkül csinálni!)

Térj vissza!

Sajnos nagyon sok esetben a járművezető – akár autóban, akár motoron ül – valamilyen életösztönnek köszönhetően kikerüli a közvetlen életveszély forrását, majd agya itt feladja a koncentrálást és nekimegy a szembejövőnek vagy az árokba csapódik. Ezért nagyon fontos és a vészelkerülés manőverének szerves része, hogy a lehető leggyorsabban térj vissza az eredeti menetirányodba – amennyiben az biztonságos. Ehhez semmilyen új dologra nem lesz szükséged: nézz oda, majd told meg a megfelelő oldalon levő kormányvéget! A manővernek azonban még nincs vége: amikor elérted az érkezési nyomodat, amelyből ki kellett térned, egyenesbe kell hozni a motort! Vagyis – már a távolba helyezve tekintetedet – szükség van egy harmadik, az első kitérés irányával megegyező kormánytolásra! Visszamenni verekedni meg szíveket kitépkedni majd csak ez után lehet…

Életbevágó: SEMLEGES HAJTÁSLÁNC!

A vészelkerülés azonban nem csak ezekből áll – van még egy kulcsfontosságú része. Nevezetesen a VÉGIG BEHÚZOTT KUPLUNG! Sokan akarnak stabil gázzal, motorfékkel, esetleg kis simító hátsó fékkel menni ebben a manőverben. A helyzet az, hogy ez mind hibás elgondolás. Ennek oka egyszerű járműfizika. Gondold el, a manőversorozat során mikor mennyi erőt tud aszfaltra vinni a gumid. Amikor először megtolod a kormányt, az irányváltás hatására a futómű összeül – a gumid erőátviteli képessége nő. Itt még jó helyzetben vagy. De amikor elkezded a visszatérést, a terhelésváltás hatására a futóműved kirugózik. Ez a vészelkerülés legkényesebb része, mert ilyenkor a gumik erőátviteli képessége erősen csökken!

Amikor pedig lecsökken a gumi trakciója, szó szerint életbevágóvá válik, hogy az abroncsok azt MIND AZ OLDALIRÁNYÚ ERŐKRE fordíthassák. Ekkor extrém lényeges, hogy semmilyen hosszirányú erő ne legyen rajtuk – mert az mind csökkenti az oldalirányúak maximumát! Itt nem nyúlhatsz a fékekhez, de még motorféked se legyen! Ezt pedig úgy éred el, ha a vészelkerülés során a tengelykapcsolód végig oldott állapotban van. Magyarul: mialatt agyad még azon dolgozik, hogy fékezni kezdj, vagy már csak kitérő manővert indíts, te már behúzod a kuplungot.

GYAKOROLNI, GYAKOROLNI, GYAKOROLNI!

Jómagam immáron 13 éve foglalkozom motoros vezetéstechnikai képzéssel, 2011 óta pedig a BMW Motorrad Vezetéstechnikai Tréning nemzetközi minősítéssel is rendelkező instruktora vagyok. Ezzel nem szoktam nagyon kérkedni, ahogy – ha megfigyeltétek – eddig saját képzésünket sem reklámoztam a Motorozási technikák sorozat korábbi epizódjaiban. Azonban most teszek egy kivételt. Ugyanis az olyan manővereknél, mint a vészfékezés és a vészelkerülés – amelyeknek helyes kivitelezésén szó szerint akár az életünk múlhat – extrém fontos, hogy minden részlet a helyére kerüljön és jól csináld! Ezt pedig legjobban egészen biztosan egy olyan tréningen tanulhatod meg, ahol megfelelő felkészültséggel rendelkező ember kívülről nézi a motorozásodat – és ad folyamatos visszajelzést arról: mit csinálj máshogy. Így rövid idő alatt helyesen tudod rögzíteni magadban az alapokat, amelyeket azután már akár egymagad is tudsz gyakorolni. Így valós vészhelyzetben sokkal jobb eséllyel döntesz és cselekszel helyesen – arról nem beszélve, hogy ha minden részlet tiszta benned, már a közlekedési sebességedet is jobban tudod megválasztani!