Amikor hajszál híján megölnek a motoros testvérek

Régebben hatalmas szó volt, amikor valaki felmókolt egy videókamerát a motorjára, majd közzé tette, ahogy hasítja az utakat. Ott kellett is valamit villantani, hogy érdekes legyen a felvétel. Mára akkorát változott a világ, hogy az hihetetlen. Kvázi mindenkinek lehet akciókamerája, így aki akarja, az megörökíti minden méterét. Mivel pedig sokan teszik ezt, a hajmeresztő helyzetek is nagyobb valószínűséggel kerülnek nyilvánosságra. No meg persze a gyors terjedésben a közösségi médiának is oroszlánrésze van… Vagyis balesetek és baleseti helyzetek tömegét látjuk nap mint nap. Valószínűleg az ingerküszöbünk is nőtt egy csomót: amitől tíz éve infarktust kaptunk és hüledeztünk, azt most már észre is alig vesszük. Attól a rövidke filmecskétől azonban, amit egy húsz éves belga motoros srác feltöltött, na attól tuti benned is megáll az ütő.

Arthur és haverja megindulnak egy teljesen jól belátható(nak tűnő) úton, és veszélyesnek semmiképpen nem bélyegezhető 150-155 kilométer/órás tempóval hasítanak. Aztán egyszer csak jön a mellbevágó meglepetés: a videó 15. másodpercében egy nagyon enyhe bukkanó takarásából előtűnik egy szemből – a saját helyén közlekedő – autó. Meg az azt előző motoros.

Meg még kettő. Akik nagyjából el is foglalják Arthur sávjának egész szélességét – szerencsére van köztük annyi hely, hogy a két KTM átfért. Volt egy negyedik és egy ötödik szemből érkező motoros is, de ők még szerencsére nem kezdték meg az autó előzését. Ja, és a legszebb a dologban, hogy az előzésben levő három srác sem jött annyira lassan. Nézd meg, ez tényleg egy olyan helyzet, hogy az embernek – bocsánat a kifejezésért – besz@rni is csak utólag van ideje.

Tanulság? Háááát…

Lehet ebből tanulságot gyártani? Megmondom őszintén, szerintem nem. Azt gondolom, hogy a két KTM-es – vagyis hőseink – és a szemből jövők is azt hitték, itt végtelen messzire ellátnak és tökegyenes az út. Hát hol engedje el az ember fia a vasat, ha nem ilyen helyen? Az a pirinyó bukkanó éppen annyi volt, hogy nem látták egymást. Viszont így a kölcsönös észlelés pillanatában minden motoros annyit tudott tenni, hogy jól kitágult a pupillája. Na jó, Arthur keze még elindult a fékkar felé is – de annak hatása már nem volt semmi, csak az ösztön vezérelte. Az egész sztori reakcióidőn belül történt. Vagyis a tanulság többféle lehet.

• Hagyd abba a motorozást, járj kerékpárral! (Persze akkor is elütnek…)
• Mindig tartsd be a megengedett sebességet, sőt inkább menj egy kicsit még lassabban! (Egy őz még akkor is elég ugorhat reakcióidőn belül, és akkor sem fogsz tudni többet tenni. Legfeljebb alacsonyabb sebességgel ütöd el.)
• Az élethez néha baromi nagy mázli is kell!

Azt hiszem, az utóbbira szavaznék…

Az eredeti videó Arthur Malléjac idővonalán tekinthető meg.