A múlt héten elkezdett, a BMW motorkerékpár-gyártásának történetét bemutató sorozatunkban immáron valóban eljutunk napjainkig. A propeller tehát száguld tovább, helyezzétek magatokat újra kényelembe!

A Második Világháború

Németország háborúra való felkészülése, majd a második világháború ismét fellendülést hozott a BMW-nek. Sorra készültek a repülőgéphajtóművek, és a Zündapp-pal közösen kezdtek fejleszteni egy az R71-re épülő új katonai modellt. A fejlesztéseket nem közösen fejezték be, ezért voltak eltérések a modellek között, és külön néven, más típusjelzéssel látták el őket (BMW R75 illetve Zündapp KS750), ám az alkatrészek nagy része felcserélhető volt a két modell között.

Az oldalkocsi hajtásának és zárható differenciálművének köszönhetően az afrikai hadszíntéren olyan mostoha körülmények között is képes volt előrejutni, ahol addig csak lánctalpas járművek, vagy nehéz terepjárók boldogultak. Viszont 95 kilométer/órás végsebességével sokkal gyorsabb volt azoknál. Az R75-ös típusból 16000 darab készült. Az amerikai hadsereg vezetésének is feltűnt a típus sikere, ezért felkérte az Indiant és a Harley Davidsont, hogy az R75 mintájára készítsenek egy katonai modellt. 1942-re el is készült, ezek voltak az Indian 841 és a boxer motoros Harley Davidson, az XA.

Felállni a padlóról

A háború végén a BMW romokban hevert. Szinte a teljes infrastruktúrája megsemmisült, a szerszámokat, gyártósorokat, és dokumentációkat  elhurcolták, vagy a szovjet megszállási övezetbe kerültek.

Eeisenachban el is indult a BMW autók és motorok gyártása, és csak hosszú idő után, 1952-ben zárult le az a per, amely végül megtiltotta a BMW név használatát a szovjet fennhatóság alatt. Egy darabig itt EMW (Eisenacher Motorenwerk) névvel készültek a BMW kópiák, majd a gyár végül nevet változtatott és VEB Automobilwerk Eisenach néven Wartburg gépkocsikat kezdett el gyártani.

Az ötvenes években a motorkerékpár eladások zuhanni kezdtek, mivel a háború utáni sokkból lassan magához tért a gazdaság, és egyre többen engedhették meg maguknak egy autó beszerzését. Ezzel a BMW válságba került, mert az Isetta kivételével nem volt az átlag polgár számára elérhető modelljük.
Azonban Herbert Quandt pénzügyi segítségének köszönhetően újból lehetőséget kaptak a túlélésre. A repülőgép-hajtómű részleget leválasztották az autóipari ágazatról, és később részben eladták vagy megszüntették. A fordulat a kétkerekűek gyártásában akkor következett be, amikor felismerték, hogy a motorkerékpár már nem az előrejutást, hanem inkább sport, vagy hobbi célokat szolgál. Ezért az egyhengeres modellek gyártását megszüntették: az utolsó ilyen gép 1967-ben a 18 lóerős R27-es volt. Az R50-es, R60-as és az R69/R69S modellekkel véget ért az oldalkocsis BMW-k kora is.

A következő oldalon jönnek a legújabb kor BMW-i is.

[ pagebreak ]

Innovációk sora

A hatvanas évek végétől – először csak az amerikai piacra készült járműveknél – az első lengőkaros felfüggesztést felváltotta a teleszkópvilla. Később ez minden modellen elterjedt, hasonlóan az elektromos önindítóhoz, bár itt még a berúgókart is meghagyták.
A hetvenes évektől megjelenik a motorokon a tárcsafék, és itt vezetik be, az egyes modellek különböző használathoz igazított felszereltségét. Például az RT modellváltozatok nagyobb, áramvonalasabb idomot kapnak, a G/S-ek pedig hosszabb rugóutakat. Később ezek a különbségek még markánsabbak lesznek.
1979-ben a BMW akkori vezetője Dr. Eberhard von Kuenheim nem találja elegendőnek a kínálatot, és utasítja a mérnököket egy új BMW motorkerékpár modellcsalád kifejlesztésére. Négy év fejlesztés után 1983-ban piacra dobják az első vízhűtéses BMW-t, amelyet ráadásul nem boxer motor hajt. Ez volt a K100-as, egy 90 lovas soros négyhengeres motorral, itt még hosszában beépítve.
A bázismodellt több változat követi (például -LT, -RS) az egyéni igényeknek megfelelően, majd ’85-ben egy olcsóbb háromhengeres modell, a K75 jelenik meg a kínálatban. Bár ezzel sokan a boxer BMW-k végét jövendölték, ám nem lett igazuk. Az R motorkerékpár család fejlesztése jelenleg is tart.
A következő nagy ugrást a BMW K1 jelentette 1988-ban. Bár paradox módon maga a modell nem volt sikeres (csak 6900 darabot adtak el belőle, míg például a K100RS-ből majdnem dupla ennyit), minden itt felvonultatott újdonság később is nagy sikert aratott.
Ebben a motorban mutatkozott be például a négyszelepes hengerfej, a paralever hátsó felfüggesztés, vagy a világ első motorkerékpárhoz tervezett ABS-e. Tulajdonképpen talán az egyedisége lehetett a sikertelenség oka. Pedig a BMW azóta is ragaszkodik a különcségéhez, náluk sok technikai kérdésre más megoldás születik, mint egyéb gyártók esetében. Ismét csak paradox módon a K1-es ma már nagyon keresett modellé, egy új korszak ikonjává vált a gyűjtők körében.
1995-ben megszűnt a kétszelepes léghűtéses boxer motorok gyártása, azóta az R-széria is négyszelepes hengerfejjel és szabályozott levegő-olaj hűtéssel készül.
2004-töl a K-sorozat motorjait már keresztben építik be, 2006-ban pedig megjelenik az F és a G sorozat, a BMW tehát nyit az olcsóbb motorok irányába is.
Tavaly pedig bemutatták az S1000RR-t, és küszöbön áll egy hathengeres luxusmotor piacra lépése is.

Múlt és jövő

A BMW történelme során többször is nehéz helyzetbe került, és volt, hogy azt hihették: ez a márka is a feledés homályába vész és csak egy-két fanatikus veterán-rajongó ismeri majd a nevet. Ám mindig voltak, akik hittek benne, dolgozói állhatatos munkájának köszönhetően ma a BMW-t a három legnagyobb prémium gyártó között tartják számon, és csak a motorkerékpár részleg 2008-as bevétele megközelítette az 1,25 milliárd eurót.
A cég jelenleg is ügyel arra, hogy egy innovatív, ugyanakkor tradicionális gyártóként tartsák számon. Gondoljunk csak motorkerékpárjaik egyedi futóművére, vagy arra, hogy a személygépkocsinál, és a  motorkerékpároknál is elsőként a BMW-nél lehetett ívkisüléses fényszórót rendelni. Ugyanakkor a jelenlegi boxer modelljeik is gyakorlatilag az 1923-as R32-es továbbfejlesztett változatai. A BMW volt az első motorkerékpár, amely gyorsabban ment, mint 200 kilométer/óra, és az első nem angol márka, amellyel 1939-ben megnyerték az Isle of Man TT-t, 1981-óta pedig hatszor a Paris-Dakar viadalt. (1981-ben, 1983, 1984, 1985, 1999, és 2000-ben.)
Talán ennek is köszönhető, hogy a BMW az egyik olyan motorkerékpár gyártóvá tudott válni, amely vásárlói között kimagasló a márkahűség. Azt hiszem mindezek után talán nem túlzás kijelenteni, hogy a BMW egy olyan márkává vált, amely még hosszú ideig színesíteni fogja a motorkerékpár-piac kínálatát.