Mókagyárak: Benelli TNT125 és Keeway Monkey 50 teszt

Kevés motort felesleges annyira bemutatni, mint tesztpéldányaink “felmenőit”. A Honda Monkey sziluettje (már az eredetié) mindenkinek megvan. A típus több, mint ötven éve létezik – Japánban a jubileumra még különleges kiadást is készítettek belőle. Igen, mert ott még ma is gyártják – világszerte azonban már nem árulják. Helyette először a huszonegyedik századi igényekhez igazított MSX125 jelent meg, majd annak megszűnése után – de műszaki bázisát megtartva – tavaly előrukkoltak egy hivatalosan is Honda Monkey névre hallgató kismotorral. A kínai-olasz vegyesvállalatként működő Keeway-Benelli azonban mindkét változatban (az “eredetiben” és a “modernizáltban” is) elkészítette a maga interpretációját. Amelyekre elsőre lehet legyinteni, hogy másolatok – de ha közelebbről megismerjük őket, lehet hogy meglepődünk. Nekünk legalábbis sikerült.

Meglepő fordulat

Mivel együtt szerettük volna kipróbálni a két motort – vagy inkább motorkát -, megkértem Hevesi Béni barátomat, hogy segítsen be. Egyrészt ő (is) nagyon szereti a 125-ös kategóriát, másrészt testmagasságában éppen az én ellentétem – vagyis abban bíztam, hogy majd vele fotózzuk mind a két gépet és akkor nem megint rajtam röhög mindenki, hogy hogy nézek ki… (Nem mintha nem szoktam volna meg.) Illetve kissé aggódtam attól is, hogy fájós térdemmel a Keeway Monkey-val nagyon menni sem fogok tudni. Aztán ebből egy egészen vicces, tanulságos és meglepő forgatás kerekedett…

Természetesen úgy indultunk el, hogy Béni ült a nagyon apró kis Keeway Monkey nyergében, én pedig a szintén nagyon kompakt, de mégis sokkal tágasabb TNT125 (lánykori nevén Tornado Naked) hátán. Így motorozgattunk egy darabig Szentendrén. Aztán megbeszéltük a tapasztalatokat – és csak rászántam magam a cserére is. Mert az ember arról nem tud írni, amit nem próbált ki.

Na ettől a pillanattól kezdve viszont nem voltam hajlandó leszállni a Monkey-ról. Nyomorult fizikai helyzetem ellenére annyira élveztem, hogy azt nehéz elmesélni. Csak vigyorogtam és röhögtem végig! Béni hasonlóan kinyílt a TNT125 nyergében – ő meg attól esett hanyatt -, így aztán a fotózáson már maradt is ez a felállás. Na de ismerjük meg, milyen is ez a két jutányos árú legenda-reinkarnáció.

A zseniális kismajom

Ha lehet, az új “szerelmemmel” kezdeném. A Keeway Monkey az eredeti japán ős meglehetősen pontos másolata. Nagyon rövid és apró minden dimenziója. A teljes hossza mindössze 135 centi (tengelytávnak is rövid, nem?), apró kis 8 colos kerekein vicces bütykös gumik feszülnek, felettük emelt krómozott sárvédők, kormányai magasra merednek az égbe és vastagon párnázott ülése is nagyon jellegzetes. Ezen az apró jószágon mégis elférek a 190 centimmel is. Igaz, az ülés legvégén ülök és térdeimtől nem nagyon tudom elfordítani a kormányt – mégis beleszerelmesedtem. Pedig nyilván nem az ötven köbcentis, mindösszesen három lóerős blokk hajtóereje nyűgözött le.

A kínai Monkey éppen annyira megy, mint a leggyengébb Euro4 besorolású négyütemű robogó. Ugyanakkor ez az első motor, amin nem tudtam kuplung nélkül felfelé kapcsolni. Illetve kapcsolni igen, de mivel konkrétan a hátsó tengely felett – vagy inkább mögött – ültem a motor 72 kilóját jelentősen meghaladó tömegemmel, gyorsan dobva a kettest minden esetben hátsó fék kellett a hanyatt esés ellen. Úgyhogy inkább használtam a kuplungot.

A dinamika egyébként a nyeregből komolyabbnak tűnik, mint a valóságban. Hosszas, nyelezős gyorsulás után éri el a roppant egyszerű “műszerfal” mutatója a 45 kilométer/órás jelzést, ami nagyjából a végsebességet is jelenti. Közben meg a hanggal és az egész gépészkedéssel együtt annyira élvezed a dolgot, hogy nem is érted…

Élménygyár bagóért

A futómű, a fékrendszer, a ballonos bütykös gumik mind annyit tudnak, ami ehhez a kiélezett száguldáshoz kell. De minek többet? A meghatározhatatlanul rövid tengelytávval úgysem arra vágysz majd, hogy durván lapra vágd a Monkey-t a kanyar bejáratánál. A csúcssebességedről a miniatűr egy dugattyú által fogott első tárcsával és a hátsó piciny dobfékkel is vidáman megállsz. És a vastagon párnázott üléssel kiegészített futómű – mert tuti komoly szerepe van a rugózásban a nyeregnek is – is meglepően elviselhetővé teszi a közlekedést. Úgyse csapódsz bele nyolcvannal egy kátyúba se…

A második oldalon kitaláljuk, mire való a Monkey, illetve lesz egy kis meglepetés is. Meg rátérünk a zseniális TNT125-re!